Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-250
A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi augusztus hó 16-án, kedden, Gaal Gaszton és Kenéz Béla elnöklete alatt. Tárgyai : Az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az áruraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságáról szóló törvényjavaslat. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. » A kormány részéről jelen vannak: Hegedüs Loránt, Hegyeshalmy Lajos, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 órakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur. A javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Vasadi Balogh György jegyző ur. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a napirendre áttérnénk, méltóztassanak megengedni, hogy az első szó, melyet erről a helyről önökhöz intézek, a köszönet és hála szava legyen azért a mérhetetlen megtiszteltetésért, hogy a Nemzetgyűlés bizalmából azt a helyet foglalom el, melynek fényt, dicsőséget és tekintélyt a magyar nemzet legkiválóbbjai szereztek. (Éljenzés.) Lelkem mélyéből átérzem a megtiszteltetés végtelen nagyságát, egyben felelősségem súlyát s a reám váró nagy feladattal szemben erőm, tehetségem és készültségem fogyatékosságát. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a Ház megtisztelő bizalmára még csak ezután kell rászolgálnom, s a köteles szerénység tiltja, hogy ez alkalommal a Ház türelmét hosszabb kinyilatkoztatásokkal tegyem próbára. Csupán egy kérésre s egy rövid kijelentésre szorítkozom.. Kérésem az, mélyen t. Nemzetgyűlés : legyenek elnézők esetleges botlásaimmal szemben, amelyek kivált az első időkben jól érzem — kikerülhetetlenek lesznek. Es itt elsősorban nagyon tisztelt hivatali elődömhöz fordulok, akihez évtizedes mély tisztelet és zavartalan barátság kapcsol, akinek bölcs tanácsaihoz és kipróbált szaktudásához bizalommal folyamodom minden kényes és kétséges esetben és nagyon kérem őt, álljon mellettem segitségével. De számitok s remélem, számit hatok — a Ház minden egyes tisztelt tagjára, hogyha valahol hibázom, mutassanak reá a hibára, mert hiszen nem az a lényeg, hogy az elnöknek mindig igaza legyen, nem is ez az, ami az állás tekintélyét megadja és fentartja, haem az, hogy az elnök és a Ház együttes törekvéseinek eredőjeként mindig az objektiv igazság, a lelkeket megnyugtató, tiszta törvényes szempont kerüljön kivitelre. (Elénk helyeslés.) Vitás kérdésekben tehát nem fogok makacsul ragaszkodni a saját felfogásomhoz. Ha objektiv okfejtéssel győznek meg egy más álláspont helyességéről, készséggel fogok deferáini, bármelyik oldalról jöjjön is az. (Élénk helyeslés.) Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy minden lényeges kérdésben pártok vagy egyének felfogása szerint nádszálként ingadozzam. (Helyeslés.) Nem férfi az s nem méltó erre a diszes állásra, aki elhatározásainak rugóit, állásfoglalásának leglényegesebb indítékait nem önmagából, hanem az őt környező politikai áramlatok által teremtett légkörnek pillanatról-pillanatra változó hullámzásából meríti. (ügy van! Élénk helyeslés.) Alkotmányos felfogás tekintetében szigorúan az 1920. évi I. és az ezt kiegészítő XVII. te. alapján állok, (Általános élénk helyeslés.) amely alkotmányos, nemzeti, állami létünk megújhodásának knndulási pontja. (Igaz! ügy van!) Elnöki kötelességeimet pedig csak egy irányítja : a házszabály, amelyet pártatlanul kívánok és fogok alkalmazni és pedig a legliberálisabb felfogással a szólásszabadság javára, (Élénk helyeslés balfelől.) de viszont pálttekinteteken felül emelkedő szigorúsággal mindannyiszor, valahányszor a Ház munkaképességének veszélyeztetésére törő célzatosságot látok fenforogni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnöki feladatomat azonban nemcsak abban látom, hogy a Ház tanácskozásait a házszabályok technikai keretein belül vezessem ; az elnöki feladatkör szebbik és fontosabbik részének azt tartom, hogy ugy külön-külön a pártok között, mint azután a Nemzetgyűlés összessége és a kormány között állandó lelki kapcsolatot teremtsen és fentartson. (Élénk helyeslés.) Az a szerencsétlen helyzet, amelybe hazánk és nemzetünk önhibáján kivül került, amelybe az úgynevezett békeszerződés juttatott, mely a
