Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

À Nemzetgyűlés 249. ütése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. 481 összkorrnányhoz a következő interpellációt vagyok bátor intézni (olvassa) : »Hajlandó-e a t. kormány az 1920 július hó 28-an 6407/1920. sz. alatt kiadott kormányrendeletet és a szénügyek kormánybiztosa által 1920 április hó 15-én 709/1920. sz. alatt kiadott rendeletet, továbbá a szénteimelési kormánybiztos, által 1920. év szeptember hó 22-én 2116/1920. sz alatt kiadott rendeletet hatályon kívül helyezni ?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a minis terelnek urnák. A ministère!nök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerel nök : T. Nemzetgyűlés ! A szénellátás az ország közgazdasági életének úgyszólván a gerince. Ha az országot kellő mennyiségben szénnel el tudjuk látni, abban az esetben közgazdasági életünk, ha nem is teljesen biztosit va, de annak menete némileg biztosítva lehet. Sajnos, a magyar szénbányák még ma sincsenek abban a helyzetben, hogy az ország szükségletét teljes mértékben fedezzék. Ennekfolytán az ország egyik legnagvobb éideke, hogy a széntermelés fokoztassék és pedig olyan mértékben fokoztassék, hogy a hazai vállalatainknak legalább is túlnyomó többségét, a vasutat stb., hazai szénnel tudjuk ellátni. Ennek a szénellátásnak érdekében és általában a szénellátás biztosításának érdekében adattak ki annakidején, 1920-ban, azok a rendeletek, amelyekre a t. képviselő ur hivatkozott. Tényleg, ezen három rendelet között van egy : a 709. számú rendelet, amelyet Ran Gottlob, a széniigyek kormánybiztosa adott ki, s amely a szénbányamunkásokra nézve bizonyos megkötöttséget jelent. Azonkívül van az a két másik rendelet, amelyekre a t képviselő ur hivatkozott : az egyik, amely a hármas kormány biztosságot létesítette, t. i. a katonai kormánybiztosságot, azután a szénelosztó kormánybiztosságot és a szénte emelő kormány biztosságot, végül van egy harmadik, kisebbjelentőségü rendelet, amely az általam emiitett rendeletet, amelyet Rau Gottlob, a szénelosztó kormánybiztos adott volt ki, módosítja, illetőleg kimondja azt, hogy csak bizonyos esetekre vonatkozik ez a rendelet, amikor t. i. kisebb szénbányákról van szó. Már most az a kérdés, hogy szükség van-e ezen rendeletek fentartásara, igen vagy nem. Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ebben a tekintetben a t. képviselő úrra] egyetérthessek. Talán az egyik rendelet meg is volna szüntethető, az a rendelet, amely katonai szénkoxüiánybiztost rendel ki ; de ezzel lényeges változtatás a bányamunkások életmódjában és életviszonyaiban még nem létesül. A kormány maga már fog alkozik ezzel a kérdéssel, de nem tudom megígérni ennek a rendeletnek a visszavonását azért, mert ez még két resszorttárcának a belügyét képezi. Ami a lényeges rendeletnek, a 709. számú rendeletnek visszavonását illeti, ugy erre nézve NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XII. KÖTE' azért nem tudok Ígéretet tenni, mert nézetem és meggyőződésem szerint ma még bizonyos fegyelmet a szénbányákban fentartammk kötelességünk. Ha nem tudjuk biztosítani azt, hogy az összes szénbányamunkások, akik ebben az országban szénbányászattal foglalkoznak és kiképzett munkások, tényleg szénbányákban dolgozzanak és ne menjenek át más pályákra, akkor félő, hogy széntermelésünk újból csökkenne, ami közgazdasági életünkre csak káros visszahatással volna. T. képviselőtársam azonban egy kicsit túlsötét sziliekben festette ennek a rendeletnek az intézkedéseit. Ö ugy tüntette fel a dolgot, mintha ez a megkötöttség egyedül a munkásokra vonatkoznék, pedig a helyzet nem az. Igaz, hogy a munkás önhatalmúlag a bányából el nem távozhatik, hanem csak bizonyos felmondási feltételek mellett, de ez vonatkozik a szénbányákra, a munkaadóra is. Bátor vagyok erre vonatkozólag épen az általam emiitett rendelet 4. pontját idézni, amely igy szól (olvassa) : »A személyes szolgálat teljesítésére kötelezett munkásnak a szolgálatot a bánya\állalat csak a szolgálati rendtartásban, illetőleg a bányatörvényben megállapított fegyelmi okokból mondhatja fel, mikoT is az illetőnek más szénbányaműnel leendő esetleges alkalmaztatása végett köteles a szénügyek kormánybiztosának azonnal jelentést tenni.« A t. képviselő ur továbbá panasz tárgyává teszi azt, hogy a szénbányászok, akik között kisgazdák is vannak, saját gazdaságukkal ennek a rendeletnek kifolyásaképen nem foglalkozhatnak. Bocsánatot kérek, de ugy látszik, a képviselő or nem olvasta el magát a rendeletet, mert épen erre is providealva van, amennyiben a rendelet 5. §-a azt mondja (olvassa) : »Azoknak a munkásoknak, akiknek saját földbirtokuk van, a hozzátartozóik, illetőleg háznépük által el nem végezhető fontosabb mezőgazdasági munkálatok igazolt tartamára a bányaüzemük viszonyai által megengedett sorrendben szabadságot kell engedélyezni.« A további §-okban még arról is történik gondoskodás, hogyha ezt nem engedélyeznék, ők a szénkormánybiztoshoz adhatnak be felebbezést. Azt hiszem, hogy amennyire túlzott volt tehát ez a beállítás, még túlzottabb volt a t. képviselő urnák állítása, hogy a katonaság akkor, amikor ezeket visszavezeti, botozassal, kikötéssel és hasonló büntetésekkel fenyíti meg őket. Bocsánatot kérek, a katonáknak ehhez egyáltalában semmi közük. Mert ha ennek a rendeletnek meg nem felelőleg egy bányász eltávozik, akkor azt a közigazgatási hatóság a csendőrség utján és, nem a katonaság utján hozatja vissza. Ez a szabályzat és ennek meg is felelnek. Perlaki György : Nem. tartják be ! Gr. Bethlen István ministerel nök: Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur elmulasztotta, hogy egyetlenegy konkrét példát is felemlítsen. Mert igy általánosságban odavetve a dolgot, azt vizsgálat tárgyává nem tehetem. Azt azonban kijelen61