Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

482 A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hő IB-mi, szombaton. tem, hogyha a kéviselő ur erre -vonatkozólag bár­milyen konkrétumot hoz, azt természetszerűleg és kötelességszerüleg vizsgálat tárgyává fogom tenni ; de a mai napig sem a bányamunkások részerői, sem a bányamunkásokat képviselő szakszervezetek részéről ilyen panasz hozzánk még nem érkezett. En pedig érintkezem a banyamunkásokkal is s különben is minden héten van itt küldöttség, amellyel egyik-másik kérdést megbeszélem s a mai napig egyetlen ilyen konkrét panasz tudomásomra nem hozatott. Azt hiszem tehát, hogy a képviselő ur talán tévedésben van, vagy talán valaki félre­vezette abban a tekintetben, hogy itt valami atrocitás vagy visszaélés volna. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Perlaki György : T. Nemzetgyűlés ! Egy pár szóval akarok csak az igen t. ministerehiök ur válaszára reflektálni. Az igen t. miniesterein ök ur azt mondja, hogy a rendeletben van egy paragrafus, amely lehetővé teszi azt, hogy a gazdáknak gyermekei és illetve azok, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, szabad­ságot nyerjenek. Ez tény, ez a rendeletben megvan. Ezt jól tudom. De viszont én, aki egy bánya­vidéket képviselek, X-kérvénnyel szaladgáltam kormánybiztostól-kormánybiztoshoz, kértem sza­badságot munkások részére, amikor igazoltatott a községi elöljáróság által az, hogy az illetőnek igenis irgatlana, birtoka van, s a kért szabadságot csak nagyon kevés esetben kapták meg. Az egész­ben egy esetet tudok, amikor sikerült egy embernek szabadságot kieszközölnie. Azután az igen t. ministerelnök ur azt állitotta, hogy az ilyen dolgok nem történtetek meg. Én ilyen dolgokat egész határozottan tudok. Sőt meg­történt az az eset, hogy múlt évben az egyik bá­nyánál történt atrocitás miatt a honvédelmi minis­ter úrhoz voltam kénytelen fordulni és a honvé­delmi minister urnái azonnal elégtételt kaptam s az illető katonai parancsnok, aki ki volt oda ren­delve, onnan el is bocsáttatott. Jött utána egy másik katona. Most, hogy lenn tartózkodtam a kerületemben, az egyik községi elöljáróság igazolta, hogy az ő községében történt egy hasonló eset. Különben is több panaszt hallottam és saját ma­gam is láttam, hogy a csendőrség munkásokat el­vezetett. Gr. Bethlen István ministerelnök: A csend­őrség nem katonaság ! Perlaki György: Azelőtt katonasággal, most pedig, hogy a katonaságot onnét elvonták, csend­őrséggel vezettetik el a bányamunkásokat. Azonkívül a széntermelés fokozása szempont­jából az igen t. ministerelnök ur azt állitja, hony ezeknek a rendeleteknek fentartása feltétlenül szükséges. Én már az indemnitási vita alkalmával felhivtam az igen t. kormány figyelmét arra, hegy a széntermelést máskép is lehet fokozni. Magyar­országon X szén terület van, amely teljesen kihasz­nálatlan, mely területek tisztán spekulánsok és láncosok kezében vannak, direkt azért, hegy üzér­kedési szempontból megakadályozzák azt, hegy ezekhez a szén területekhez hozzá lehessen jutni. X ilyen dolgot tudnék emliteni. Felhivom továbbá az igen t. kormány figyel­mét arra is, hogy bányatörvényünknek, amely már a szó szoros értelmében elavult, a revizióját fel­tétlei ül keresztül kell vinni és akkor a szénterme­lést ezzel is fokozni lehet. (Ugy van ! a középen.) Ideig-óráig lehetett ez így és magam is be­láttam, hogy feltétlenül szükség van a kommunista­eszmék által megmételyezett bányamunkások kö­zött szigorú rendszabályokkal a fegyelmet fen­tartani ; de másfél évvel a kommunizmus bukása után már nem látom be, hogy miért kell ezeket a rendszabályokat továbbra is fentartani és másfél év alatt miért nem lehetett szociális kérdések meg­oldásával a munkások munkakedvét fokozni. (Ugy van! bal felől.) Miért kell ma is erőszakkal ezeket a kérdéseket megoldani és miért nem oldjuk meg jó­akarattal, megértéssel, miért nem keressük a mun­kások körében a lelkimegnyugvást és miért pró­báljuk őket még mindig más utakon a fegyelemhez hozzászoktatni ? Tekintettel arra, hagy az igen t. minister­elnök ur nem helyezte kilátásba azt, hogy ezek a rendeletek vissza fognak vonatni, nem vagyok abban a helyzetben, hegy a ministerelnök ur vála­szát tudomásul vegyem. (Mozgás a baloldalon.) Elnök : A ministerehiök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök: A t. kép­viselő ur azt mondja, hogy azoknak a munkások­nak, akik földdel birnak, nem adnak szabadságot. Hát bocsánatot kérek, én hetenkint kapom a ki­mutatást az országos szénbányászat eredményeiről, valamint a munkások létszámáról is és nagyon jól tudom,, hogy épen a nyári hónapokban egypár ezer munkással kevesebb dolgozik a bányákban azért, mert elmennek földmivelőmunkára. Ennek követ­kezménye azután, hogy a nyári hónapokban a széntermelés sokkal csekélyebb, mint télen. Ha a t. képviselő ur ezeket a kimutatásokat látni akarja, nagyon szivesén rendelkezésére bocsátom, Perlaki György : Csak elvétve kapnak szabad­ságot ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur nincsen jól informálva. A helyzet igenis az, hogy kapnak szabadságot, de vannak esetek, amikor munkások jelentkeznek és szabadságra akarnak menni sub titulo földmives­munka és rendesen kisül, hogy az illetőknek nincs is földjük. Természetes, hogy ilyenkor nem adják meg a szabadságot. Perlaki György: Ha az illető bányavállalat megadja beleegyezését, akkor megkapják a szabad« ságot. Gr. Bethlen István ministerelnök: A munká­soknak fellebbezési joguk van a szénkormánybiz­toshoz és én még nem tudok egyetlenegy esetet sem, ahol a munkás a szénkormánybiztoshoz f elleb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom