Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-249
480 A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hő 13-án, szombaton. A, C, 55-ös és a H-jelzésü Bur-villamos kocsik is legalább éjfélig közlekedjenek I (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Következik ? Forgách Miklós jegyző: PeTlaki György ! Perlaki György: T. Nemzetgyűlés! Műdazok, akik a mrakáskérdéssel nemcsak elméletileg foglalkoznak, hanem minden egyes alkalmat megragadnak arra, hogy a gyakorlati életben is megismerjék a munkások lelkületét, meggyőződhettek arról, hogy lelkiismeretlen agitátorok nem vezethették volna a munkástömegeket a kommunizmusba akkor, ha régi politikusaink egy kissé többet foglalkoztak volna a szociális kérdésekkel és nem nézték volna ölhetett kezekkel, miként ragadják magukhoz lelkiismeretlen demagógok a munkások vezetését és miként nyerik meg a munkások bizalmát. A multak bűnein nekünk okulnunk kell. A legintenzívebben kell foglalkoznunk a szociális kérdésekkel és sürgősen meg kell oldani azokat a kérdéseket, amelyek nélkül a társadalmi béke helyre nem fog állni és amely kérdések megoldása nélkül újból el fogjuk veszíteni a józan gondolkozású munkásságot és újból kitesszük magunkat annak, hogy csakis hatalmi vágy által vezéreltetve, egyesekezeknek vezetését magukhoz ragadhatják. Igazán keresztény politikát is csak akkor folytatunk, t. Nemzetgyűlés, ha nemcsak jelszavakat hirdetünk, hanem azt a krisztusi megért estés igazságosságot az életbe is átvisszük. Ezen gondolattól vezéreltetve próbáltam meg már igen gyakran, mielőtt interpeilációs jogommal éltem voln kormány által 1920-ban kiadott három, a bányamunkásokra igen súlyos rendelet visszavonását kieszközölni. Ez, sajnos, nem sikerült, úgyhogy kénytelen vagyok ideforduhii a Nemzetgyűléshez s itt kérni ezen súlyos rendeletek visszavonását. Az első rendelet, amely 1920 április hó 15-én kelt, eltiltja a bányamunkásoknak a munkahelyek elhagyását, a második, amely 1920 július 20-án kelt, a bányamunkásokat katonái felügyelet alá helyezi, a harmadik, amely 1920 szeptember 22-én kelt, a bányamunkásokat eltiltotta még attól is, hogy kisebb bányáknál vállaljanak munkát. Ezen rendeletek kiadásánál indokul az szolgált, hogy ezekre azért van szükség, hegy a csonka Magyarországban megmaradt szénbányák termelését fentarthassuk, mert ellenkező esetben a széntermelés fennakad. A rendelet kibocsátói azonban megfeledkeztek arról, hogy ezen egyoldalú rendeletek kibocsátása által a munkásokat teljesen kiszolgáltatták a bányavállalatoknak és azoknak a katonai egyéneknek, akiket a honvédelmi ministerium az egyes bányavállalatoknál elhelyezett. A bányavállalatok minden indokolás nélkül elbocsáthátják a munkást, de a munkás munkahelyét semmi körülmények között el nem hagyhatja. A bányavállalatok, vagyis az egyes bányákhoz kirendelt katonai egyének pedig akár csendőrség, akár katonaság igénybevételével a murkahelyre kisértethetik a munkást, a bányába való leszállásra kényszerithetik azon esetben,-ha ők nem találják indokoltnak a munkásnak a munkából való elmaradását. Ilyen elővezetésnél igen gyakran oly dolgok történnek, amelyek minden szociális érzést k ; gúnyolnak. Igen gyakran alkalmazzák ezek a katonai egyének azokat a katonai büntetéseket, amelyeket már a háború alatt eltiltottak, mint embertelen büntetéseket, ilyenek : a kikötés és botbüntetés. Gr. Bethlen István ministerelnök : Konkrétumokat kérünk ! Perlaki György. Épen konkrétumokkal álltam elő igen gyakran, t. mrnisterehiök ur, és szolgálhatok most is velők. Igen szomorú, hogy épen Baranyának a bányavidékein történtek ilyen dolgok s ezek hire futótűzként terjedt át a megszállt baranyai bányavidékekre, és ott természetesen ezeket lelketlen izgatók túlozva és kiszinezve használták fel és adták tovább. Megfeledkeztek továbbá ezen rendeletek kibocsátói arról is, t. Nemzetgyűlés, hegy egyes bányavidéken Magyarországon nemcsak hivatásos bányamunkások dolgoznak, hanem igen gyakran törpebirtokosok és olyan kisgazdák gyermekei, akiknek nagyobb családjuk van. Ezek téli idő folyamán békében és háborúban is a bányákban vállaltak munkát és ott keresték meg a kenyerüket, nyáron psdig kimentek a gazdaságba és ott folytatták a gazdálkodást. Ez ma teljesen lehetetlen rájuk nézve, mert kötve vannak a bányához, nem kapnak szabadságot sem, pedig a katonaságnál is megtörténik az, hogy mezőgazdasági munkára a katonákat szabadságolják. Megfeledkeztek ezen rendeletek kibocsátói még arról is, hogy épen a hi\atásos bányászt más eszközök is kötik a bányához ; igy pl. a társládák rendezetlensége, mely szerint a bányamunkás elveszíti a nyugdíjigényét abban az esetben, ha már a szomszéd bányában is munkát vállal, a kényszer úgyis köti ahhoz a bányához, tehát a helyét semmi körűiméülyek között el nem hagyhatja. Azonkívül a széntermelés fokozására X-féle más mód van. Lehet ugyan ilyen szigorú rendszabályokkal is ideig-óráig a széntermelést és fegyelmet fokozni, de végeredményben hosszú ideig ezt fentartani nem lehet, ebből rendszert nem lehet alkotni, ez feltétlenül megbosszulja magát. Nem tudom elképzelni, hogyan és miképen menjünk ilyen körülmények között a munkások közé, hogyan és miképen dolgozzunk közöttük, hogyan és miképen nyerjük meg azokat a keresztény és nemzeti gondolatnak — akkor, amikor ilyen bánásmódban részesülnek és amikor jogos kérésük nem talál megértésre ? Tehát épen azért, hogy a munkások között minél erősebb agitáció t kezdhessünk meg és minél könnyebb munkánk legyen abban az irányban, hogy őket a keresztény és nemzeti gondolatnak megnyerhessük. — az
