Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

468 A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. Héj Imre : Ez volt a hiba ! Erek y Károly : Nem volt az baj ! ügy gondol­tam, hogy kérni fogom az egyenlő teherviselés alapján, hogy az ingatlantulajdonosok is ugyan­annyit fizessenek, mint a részvénytársaságok fizettek. A pénzügyminister ur rendszerének a német rendszerrel szemben az az óriási hátránya, hogy minden tárgyi adózás alá eső adótárgynál külön kulcsot kell megállapítani. Ki tudja ma a 37 esz­tendővel ezelőtt megállapított kataszter szerint megállapítani, hogy igazságos-e a földadó váltság kivetése. Hiszen, mikor azt a katasztert megálla­pították, nagy uradalmakban sokat ebédeltek, vacsoráztak a bizottsági tagok és az uradalom földjeit kisebb kategóriákba osztották be, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és szélsobaloldalon.) viszont azt is látjuk sok helyen, hogy a kisgazdák föld­jét alaposan bevették mindig s 26—30 koiona kataszteri tiszta jövedelmet vettek fel egy-egy hold föld után. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás.) Ezt nem lehet alapul venni. Olyan sür­gős ez nekünk ? Adjunk a pénzügyminister urnák még előleget, de becsületesen, igazságosan álla­pítsuk meg azokat az alapelveket, amelyek alap­ján a váltságot meg kell csinálni. (Helyeslés a szélső­baloldalon,) Ha a német birodalomban egy esztendő munkája volt ez a törvényjavaslat és minden szakkörön keresztül vitték csak a Nemzetgyűlés elé, miért olyan sürgős nekünk ? Tessék ezt nekem megmondani. Ennek a javaslatnak a sürgősségét abszolúte nem látom be. És az volna az igazi, ha ezt a törvényjavas­latot a többség nem fogadná el, hanem vissza­utasítaná, minthogy az amúgy is junktimban van a részvénytársaságokra vonatkozó törvénnyel. Méltóztassék akkor a részvénytársaságoké ak vissza­adni azt a pénzt, melyet befizettek és az összes pozitív nemzeti vagyont újra alaposan adóváltság alá venni. Ennél a jmiktimnál jut eszembe, hegy még az a Junktim is igazságtalan, még az a Junk­tim is bankárszem, mert a junktimot ugy alítja fel a pénzügyminister ur, hogy ha ez a javaslat nem válik törvénnyé, akkor a részvénytársaságok visszakapják pénzüket, de a betéteket a tulajdo­nosaik már nem kapják vissza, pedig az is vagyon váltság. Persze a betét a szegény embe­reké, az apró kisembereké. (Mozgás a jobboldalon.) Nagyon téved t. képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy a szegény embereknek nincsenek betétjeik ; százszámra kapom a leveleket szegény özvegy tanítónőktől, akiknek apró kis száz- vagy ezerko­ronás betétjeik* vannak. (Közbeszólások a jobb­oldalon.) Kedves Schandl képviselőtársam, ön nagyon jól tudja, hegy az ezer korona létmini­mum megállapítása antiszociális. A német biro­dalomban 5000 márka a létminimum. Már most tessék elgondolni, hogy itt van egy kisgazda, aki eladta, tehenét vagy marháját, és azt gondolván magában, hegy hátha jön megint egy lebélyegzés, beteszi a pénzt a takarékba, mert a múltkor nem bántották a betétet. Beviszik tehát az emberek évi augusztus hó 13-án, szombaton. a pénzt a takarékba, nehogy baleset érje, és mert véletlenül épen vagyonuk abban a pillanatban pénzben volt, megint elveszít 10, 15, 20 százalé­kot. Ergedelmet kérek, ha Junktim van és ez a törvényjavaslat nem lesz törvénnyé, akkor ennek a javaslatnak nemcsak a részvénytársaságokra, hanem a betétekre is érvényesnek kell lennie igaz­ság szerint. Vagy egyikre sem, vagy mindegyikre egyformán. Láttam eseteket, hegy jöttek hozzám nyo­morult, szegény emberek, nem volt másuk, mint 10.000 korona, ami el volt helyezve takarékba és abból szintén elvettek vagyonváltságot. A pénz­ügyminister ur természetesen végeredményében ugy állapítja meg a törvényjavaslatot, amint azt a pénzügyi elvek kívánják, de hivatkozom arra, hegy a német birodalomban 5000 márka, mely nálunk körülbelül 20.000 koronának felel meg, abszolúte vagyon váltsa gm entes. Azonkívül van bizonyos szociálpolitika is a világon. Ha valaki hősi halált halt férfiú özvegye, szerencsétlen asz­szony, vagy egy olyan szerencsétlen ember, akit valamely elemi katasztrófa ért, leégett a háza, vagy hasonló nonputartm fordult elő, akkor csak nem lehet vagyonváltsággal sújtani. Nagyon rossz n éven vettem azt, amit december 20-án hallottam a pénzügyminister úrtól. Azt mondta a pénzügy­minister ur, hegy rátér a tárgyi adózási rendszerre és olyan lesz, mint egy gép : nem nézi kinek mennyi vagyona van, csak veszi a pénzt. Ez ret­tenetesen veszélyes kijelentés. December 20-án, amikor ezeket hallottam, megjegyeztem magam­ban, hegy eljön még az az idő, amikor ezt a pénz­ügyminister ur fejére olvashatom, mert ez lehe­tetlenség ; így pénzügymin sterne k beszélnie nem szabad. Igenis, szem előtt kell tartani a szociál­politikai elveket, mert különben katasztrófába kergetjük a nemzetet. Már többször megemlékeztem a létminimum­mal kapcsolatban arról, hegy a németeknél 5000 márka a létminimum és ezzel szemben a pénzügy­minister ur a betéteknél minden rendszer nélkül 1000 koronát, a mezőgazdasági ii gatlannál pedig egy holdat vett fel. Álljunk meg itt egy pillanatra. Én a magam részéről semmi körülmények között nem fogadom el, hogy egy hold legyen az adómen­tes mezőgazdasági ingatlan-minimum, bár az én szavazatom nem sokat számit, mert kétszázan ellenem szavaznak. A mezőgazdasági ingat] an ­minimum mennyiségét majd meg fegjuk állapí­tani és én majd jövök is egy javaslattal a Nemzet­gyűlés elé, hegy mennyit lehet jogosan megálla­pítani. Szociális szempontból ugyanis feltétlenül szükséges, hegy az illető abból meg tudjon élni. (Helyeslés a jobboldalon.) Az emberektől utóvégre nem vehetjük el vagyon váltsa g címén a kenyeret. Rupert Rezső: Először az egyetek létmini­mumát kell biztosítani ! Csak azután jön az állam ! Ereky Károly : Ez a törvényjavaslat el van sietve, nincs alaposan kidolgozva. Nem szabad ki­tenni a szegény nyomorult népet a fináncok és

Next

/
Oldalképek
Tartalom