Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton, 467 dését pénzügyi téren, tudom, hogy már 10, sőt 15 éve mindig ez a célja. Méltóztassék a pénzügy­minister ur régibb cikkeit elolvasni, amelyeket mint a Gyosz igazgatója, később mint bankigaz­gató irt, méltóztassék összes pénzügyi tanulmá­nyait megnézni, mindig az van bennük, hogy ho­gyan lehessen a nagy gyárakat, a nagy bankokat tehermentesiteni az adó alól. (Mozgás.) Sándor Pál : Elromlott már ! Antimerkanti­lista lett ! Vezére a reakciónak. (Zaj.) Szijj Bálint : Akkor csak szeretni kell ! R upert Rezső ; Azt mondja a bank, hogy nem veszi vissza ! Ereky Károly: As 1875 : XXIV. te. szól a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adó­járól. En beszéltem pénzügyi szakemberekkel és tudom, hogy a nagybankok sohasem fizettek ezen a címen egy fillér adót sem. És pedig miért nem ? Azért, mert ennek a törvénynek egyik paragrafusa szerint a nagybankok levonhatják adóköteles jö­vedelmükből azt a részt, amely az adómentes papirok jövedelmeire esik. Ök azután ugy intéz­ték mindig dolgaikat, hogy mikor adókivetés volt, tárcájuk tele volt ilyen adómentes papírokkal. Teleszky 1916-ban ki. akarta mondani, hogy a bajkok ilyen módon meg ne menekülhessenek az adózás alól és nevezetes, hogy akkor ugyancsak Hegedüs Loránt igen t. pénzügyinmister ur, akkor pénzügyi előadó összes felszólalásaiban minden egyes lépésével a nagybankokat és nagyvállalato­kat védte. Természetes, hogy ehhez joga volt az igen t. pénzügyminister urnák, hiszen végered­ményben mint bankigazgató, nem védhette a kis­gazdákat, de most, amikor pénzügyminister, ter­mészetes dolog, hogy egyenlő mértékkel mérjen mindenkinek és épen az a baj, hogy ez nem tör­tént meg. (Mozgás a jobboldalon.) Rá fogok mutatni a törvényjavaslat bírálatánál arra, hogy mennyire nem történt ez meg. A német birodalmi vagyonváltság-törvény­nyel hasonlitom össze javaslatát és mindjárt mél­tóztatnak látni, hogy milyen óriási nagy különb­ség van a német és a magyar törvényjavaslat kö­zött. Mikor a németek elhatározták, hogy va­gyonváltságra kerül a sor, megállapították, hogy mindenkinek a vagyonát pontosan meg kell be­csülni. A dologgal nem kellett olyan nagyon sietni, hiszen végeredményben van rá egy-két esztendő, előlegeket lehet rá felvenni, a németek is vettek fel előlegeket, amint mi is megszavaztunk a pénz­ügyminister urnák 3500 millió korona előleget, mikor még meg sincs a vagyonváltság. A németek azt mondták, nyugodtan, igazságosan, becsülete­sen meg fogjuk "beszélni az adót. öt hónapig tár­gyalták és nem kánikulában, amikor a képviselők közül csak ilyen kevesen vagyunk jelen, (Ugy mn! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hanem a leg­fontosabb parlamenti munkaidőben, mikor minden képviselő ott lehetett. (Mozgás a jobboldalon.) Szombaton ott persze szünet volt, mert ott nincs ülés szombaton. (Mozgás a jobboldalon.) Nekem mindegy, én budapesti ember vagyok. A részvénytársaságokra vonatkozóan ott a német törvényben az az adózási elv a vagyon­váltság fizetésénél, hogy a részvénytársaság ter­mészetes személy és fizeti megbecsült vagyona után a részvénycársasági vagyonváltságadót. És tetszik tudni, mit vontak le ? Azt, amit a pénz­ügyminister ur adóalappá tett, az alaptőkét. (Mozgás.) A részvénytársaság mint természetes személy vagyonváltságot fizet meglévő vagyona után, levonva abból az alaptőkét és a zzociális jellegű tartaléktőkéket, pl. a nyugdíjalapot, tiszt­viselők segélyalapját stb. Epen homlokegyenest ellenkezőképen csinálták, mint a pénzügyminis­ter ur. Ha Erzbecgei és Hegedüs Loránt pénzügy­minister ur felfogása között ilyen óriási nagy el­térés van, ennek valami okának kell lennie és én számokkal dolgozó ember vagyok, megvizsgáltam, mi is volt ennek az oka. Nem akarok titkokat el­árulni, mivel több nagy részvénytársaság szak­értője voltam, hogy megállapítsam, mennyi a vagyonuk . . . Drozdy Győző : Több, mint az alaptőke ! Ereky Károly : Több, mint az alaptőke. Csak egy konkrét esetet akarok felhozni, ame­lyet Sándor Pál t. képviselőtársam is ismer. Ve­gyük a közuíi villamost, amelynek nyilvános el­számolása van. Mint városatya betekinthetek annak vagyoni viszonyaiba, ismerem az alaptőké­jét és kiszámíthatom, hogy három percent vagyon­váltságot fizet a közúti villamos akkor, amikor ldszánütjuk az alaptőkének és a tőzsdei jegyzés­nek megfelelő összeget. Nem tudom azonban, hogy ez a 3% is kijön-e. Tehát egy százmilliós részvénytársaság, amely a mai pénzben kifejezve, mikor egy vasúti kocsi maga megér egy milliót, milliárdokra menő va­gyonnal rendelkezik, csak egypár millió korona vagyonváltságot fizet, míg ezzel szemben az a szegény gazdaember, aki nem tudja a földjét el­dugni, az bizony oda kell hogy adja a földjére rá­sújtott részt, még hozzá búzában. A részvénytársaságok alaptőkéje sohasem fe­jezte ki azt, hogy mennyi a részvénytársaság va­gyona. Békében a tőzsdén sohasem azt nézték, hogy mennyi egy részvénytársaságnak az alap­tőkéje, hanem azt, hogy mennyi dividendát ad. Most meg egyáltalában nem hozza kifejezésre az alaptőke a részvénytársaság vagyonát, hiszen ma a tőzsdének semmi köze sincs a vállalatok üz­letmenetéhez, ma a tőzsde tisztán huszonegyezés. Az egyik teszi, a másik veszi, közönséges hazárd­játék áll előttünk, amelynek semmi köze sincs a közgazdasági viszonyokhoz. Méltóztassék már most elképzelni, hogy a pénzügyminister ur, csak hogy keveset kelljen nekik fizetni, a részvénytársaságok vagyonváltságának alapjául ezt az ingatag bázist tette meg, amely semmi körülmények között nem szolgálhat bázisul erre. En annak idején nem szó­laltam fel ez ellen a váltság ellen, gondolva magam­ban, hogy majd az ingatlan-vagyonváltságnál jövök. 59*

Next

/
Oldalképek
Tartalom