Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

À Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. . A többtermeléstől remélhető megerősödést pedig azért tartom elsőrendű állami érdeknek, mert köztudomású, hogy az emberiség általános jólétére két dolog bir befolyással : elsősorban a ter­meivények mennyisége, másfelől a termelt javak lehető igazságos elosztása. Azonban kétségtelen, hogy többtermelést, intenziv gazdálkodást kifej­teni, fentartani, folytatni csak tőkeerős gazda­társadalom képes. Azt látjuk mezőgazdaságunk­kal kapcsolatban, hogy az a háborút megelőzőleg sem tudta elérni azt a fokot, épen a megfelelő forgótőke hiányában, amely fok elérésére nemzeti megerősödésünk szempontjából mindenkor, de különösen mai helyzetünkben fokozottabb mér­tékben törekednünk kell. Pénzügyi helyzetünk rendezésénél tehát akként kell eljárnunk, hogy mindenekfelett a többtermelés lehetősége bizto­sittassék. Ezekre tekintettel, t. Nemzetgyűlés, én a magam részéről nem tartom egészen helyesnek és célravezetőnek, ha az ingatlan vagyon válts á go ­lásánál az egyenlő teherviselés elve túlságos szi­gorúsággal vitetik keresztül. Sokkal célszerűbb­nek tartanám a többtermelés érdekében, hogy ameddig csak lehet, lehetőleg mérsékeltebb el­járást tanusitsunk az irgatlan vagyonok váltsá­golásánál. Ehelyett sokkal célszerűbbnek tarta­nám, ha a pénzügyi kormányzatnak a háborús gazdálkodás következtében felduzzadt pénzinté­zetek és banküzletek nagyobbmérvü igénybe­vételéhez fordulna, (ügy van! jobbfelől.) mert ezt parancsolja a többtermelés biztositása és emellett szól az a közgazdasági elv is, hegy egy állam gaz­dasági életében az ilyen pénzintézetek, az ilyen vállalatok csak egy bizonyos korlátig gyakorolnak jótékony hatást, azontúl csak hátrányt okozhat­nak a közgazdasági életnek. Már pedig az is két­ségtelen és vitán felül való, hegy ilyen intézetek­kel, ilyen vállalatokkal mi túlságosan el vagyunk látva, ezek káros hatását pedig tapasztalhattuk a háborús gazdálkodás ideje alatt részben az áruk felhalmozásában, részben az árak természetelle­nes felhajtásában és merem állitani, hogy a mai termésviszonyok mellett az árak ilyen szokatlan módon való felhajtásában rendkívül nagy része van ugyanennek àz egészségtelen spekulációnak. De ha már, t. Nemzetgyűlés, a nemzet hely­zete és érdeke az irgatlan ok tulajdonosaitól sú­lyosabb terheket kénytelen követelni, én semmi­esetre sem tartanám megengedhetőnek, hogy épen az ingatlan vagyonok megváltságolásánál ne vitessék keresztül a legnagyobb szigorúság­gal az arányos és egyenlő teherviselés elve. Az arányos adózás elvének követelménye­képen, amely azt mondja, azt kivan ja meg, hogy a háborús áldozatokat is mindannyian egyenlően viseljük, holott nyilvánvaló, hogy a háború kez­dete óta úgyszólván a mai napig a közellátás terén megkivánt és meghozott óriási áldozatokat majd­nem kizárólag a földmives-társadalom viselte, (ügy van ! jobbfelől.) tehát csak az adózás arányos­ságának, az egyenlő teherviselés elvének tennénk Un augusztus hő 13-án, szombaton. 461 eleget akkor, ha az ingatlan vagyon váltságát meg­állapító törvény megszerkesztésénél ezen már meghozott óriási áldozatokra némi tekintettel lennénk. Én tehát, t. Nemzetgyűlés, ez okból a részletes tárgyalás során indítványozni leszek bá­tor, hogy a mezőgazdaság felszerelései, amelyek a mezőgazdaságnak szinte elválaszthatatlan tar­tozékait képezik, e címen vétessenek ki a vagyon­váltság alól. Ezáltal nemcsak az egyenlő teher­viselés elvének fogunk eleget tenni, hanem bizo­nyos mértékben elő fogjuk segíteni a közhangulat megnyugtatását és a közgazdasági életünkben annyira kívánatos kiegyenlítődést. Azokból az okokból, amelyeket itt felsoroltam, magam részéről a tárgyalás alatt lévő törvény­javaslatot általánosságban elfogadom. Megjegyzem azonban, hegy én a háborús adósságok apásztására elsősorban a háborús va­gyonokat vettem volna igénybe, még pedig azért, mert ezek voltak a legnagyobb részben a háborús konjunktúrák jövedelmeinek a szüleményei, de másodszor azért is, mert ezek a vagyonok, ha az igen t. pénzügyi kormányzat még sokáig késedel­meskedik igénybevételükben, annyira kicsúsznak a kezéből, hogy azokat megfogni képtelen lesz, (Félkiáltások : Már is kicsúszott I) és ezért kénytelen lesz a t. pénzügyi kormányzat arra, hogy a tisztelt elődjei által az adócsalások ügyében alkotott törvényjavaslatot a Ház elé terjessze, hogy mindazok, akik az adózás kötelezettsége elől vagyonukat külföldre kivitték, szigorúan büntetés terhével azt záros határidő alatt behozni legyenek kénytelenek. Rupert Rezső: Lehetetlen jogpolitika ! Ezek­ből egy sem lesz becsukva, mert akkor mindenkit be kell csukni ! (Zaj.) Sallay János: *. Ez annyira nem lehetetlen po­litika, hogy ez nem is az én találmányom, hanem báró Korányi volt pénzügyminister ur találmánya és én csak annak a helyességét, üdvösségét lá­tom be. Rupert Rezső: Olyan cselekményekért, ame­lyeket milliók követnek el, nem lehet az embere­ket becsukni ! (Folytonos zaj.) Sallay János : Én azonban a további fejtege­tésemben csak arra fegok szorítkozni, hogy azt kívánjam : az ingatlan vagyon váltsa go lásánál az egyenlő teherviselés elve csakugyan olyan szigo­rúan legyen keresztülvive, mint a betétek, érték­papírok és egyéb vagyonok vagyonváltságolásá­nál, hol épen az érdekeltség egyenes kívánságára egy külön törvényszakaszban jutott kifejezésre. Azontúl pedig arra fogok törekedni a fejtegeté­semben,* hogy a vagyon váltsa g akként vitessék végbe, hegy ezáltal a nehezen meginduló közgaz­dasági életünkben hanyatlás, fennakadás, vagy bizonyos visszaesés be ne következzék. Az egyenlő teherviselés elvének sikeres ke­resztülvitelét az ingatlanoknál csak ugy látnám biztosítottnak, ha az ingatlanok tényleges értéke törvényes utón nyerne megállapítást, ellentétben a törvényben foglalt módtól, amit teljesen hely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom