Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

400 A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. Azonfelül megjegyzést kivánok tenni arra az eljárási a, amit a pénzügymdnister ur az erdők megbecsülésénél követ. Ott t. i, bizonyos szem pontokat véve alapul, azt mondja, hogy a vagyonváltság kivetése céljából elrendeli az erdő birtok felülvizságlatát, vagyis meg akarja állapíttatni, hogy azok az erdők mennyit érnek. Ez helyes, azonban azt mondja, hogy az a bizottság, amely ezt a becslést végzi, a földmivelésügyi minister ur szakközegéből, a maga kiküldöttjéből, az erdőgazdasági érdekképviselet tagjainak sorából és egy erdő becslő szakemberből fog kikerülni. Aki esméri az életet és az olyan bizottságnak a működését, amelyet a közigazgatás vagy a ministerium küld ki, az az ilyen bizottságnak összeállítását különösen most, amikor óriási értékekről lesz szó, ahol egy kis rosszindulattal, igen könnyen milliókkal lehet megkárosítani a kincstárt, nem tartja helyesnek és szerencsésnek. Azt javasolnám, hogy minden ilyen bizottságnak egy biró is tagja legyen és azok az emberek, akiket a ministénum küld ki, a biró szakközegei legyenek. Ugy gondolnám ezt keresztülvinni, hogy 500 holdig egy biró, azonfelül pedig két biró legyen alkalmazva, mert ide alapos és részrehajlatlan m.unka kell. A magyar bíróság igen szépen jár el a házhelykérdésnél, láttam több esetet — sajnos nem az én kerületemben — hanem más kerületben, hogy milyen lelkiismeretesen dolgoztak és a munkájuk jól bevált. Ezért kívánatos lenne, hogy ezeknél a becsléseknél is alkalmaztassák egyegy járásbiró, illetve törvényszéki biró, mert akkor véleményem, nagyon sok kétely és aggodalom eloszlana. Nem akarom tovább nyújtani a vitát, mások is fel vannak iratkozva szólásra, csak arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy amennyiben lehetséges és helyesnek tartja, méltóztassék ugy a részletes tárgyalásnál, mint a végrehajtási utasításnál figyelembe venni ezeket az óhajtásokat. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Sallay János Sallay János: T. Nemzetgyűlés! Az államgazdaság helyzetét nézve meggyőződésem az, hogy mindenki, aki az állam fenmaradásáért lelkesedik és az orszég rendjét, nyugalmát szivén viseli, hazafias kötelességének tartja, hogy az ország érdekében minden tőle telhető áldozatot meghozzon. Miután a tárgyalás alapjául szolgáló törvényjavaslat ennek a nagy célnak szolgálatában nélkülözhetetlen lépésnek tekinthető, azér t, amidőn én ahhoz kivánok szólni, nem célom a javaslat törvényerőre emelkedését megakasztani, vagy késleltetni, mert meg vagyok róla győződve, hogy mindazokat az óriási, súlyos terheket, amelyeket a nemzet vállaira rakni kénytelenek vagyunk, az állam fenmaradhatásának fontos érdeke követeli meg a polgároktól. Habár átmenetileg a gazdasági élet menetét bizonyos mértékig kellemetlenül érintik is, de meggyőződésem, hogy csak ilyen áldozatok árán épülhet fel egy egészséges államgazdasági élet és csak ekként javulhat meg pénzügyi és gazdasági helyzetünk. Ha mindezek dacára a javaslathoz hozzá kivánok szólni, teszem ezt a javaslatnak rendkívüli fontosságánál fogva és azért is, mert meg vagyok róla győződve, hogy a mai rendkívüli, mondhatnám példátlanul álló viszonyaink között nem hiszem, hogy volna olyan férfi, még a legkiválóbb államfér fiaink között sem, aki önmagában elegendő bölcsességgel és mindent felölelő tudással rendelkeznék e nehéz feladatok teljesítésére. Ezért a magam részéről nem tartom feleslegesnek a legszerényebb, de jóakaratú vélemény nyilvánítását sem, mert ha csak valamely figyelmen kívül hagyott, de lényeges körülményre hívhatom is fel a t. kormány figyelmét, már akkor setn végzek teljesen felesleges munkát. T. Nemzetgyűlés ! Minden ilyen rendkívül súlyos megterhelést jelentő javaslatnál különös figyelemmel kell lennünk arra, hogy az elvesztett világháború, az azt követő nemzetietlen forradalmak, az oláh megszállás és a trianoni béke által erre a sokat szenvedett nemzetre zúdított rettenetes csapásból és csalódásból az egyedüli helyes kivezető ut a nemzetnek belső megerősítése. Erre kell tehát mindannyiunknak törekedni. Koncedálom azt is, hogy helyes pénzügyi politikával sikerülni fog lerorgyolódott gazdasági szervezetünkben a gyógyulási folyamatot megindítani, de merem állítani azt is, hogy a túlnyomó részben földmiveléssel foglalkozó országban a teljes kigyógyulást, pénzügyi és gazdasági helyzetünknek teljes megerősödését elsősorban csak a mezőgazdaság felvirágzása biztosithatja, annál inkább, mert ettől függ a termelés többi ágának, az iparnak és kereskedelemnek fejlődése és életképessége. Épen ezért elsőrendű kötelességének tartom a kormányzatnak, hogy a mezőgazdaság fejlődését minden téren elősegítse, sőt ott, ahol szükséges, még állami beavatkozással is mozdítsa elő annak felvirágoztatását, mert ez együtt jár az ipar és kereskedelem fellendülésével. Már pedig az is kétségtelen, hogy az iparnak és kereskedelemnek fejlődése mindenkor jótékony hatást gyakorolt a mezőgazdaság érdekeinek szolgálatában. Mindezekre való tekintettel bizonyos aggodalommal tölt el az ä gondolat, hogy a jelen javaslat rendelkezései nem irnak-e elő súlyosabb terheket a földmives társadalomra, mint a többi termelési ágra, s ezek a súlyos terhek nem kockáztatják-e a többtermelés lehetőségét. Megvallom őszintén, hogy ezen aggodalom indokát abban látom, hogy a jelen javaslat eredeti szövegezésénél és összeállításánál a megfelelő körültekintés és megfontolás hiányát tapasztaltam. (Ugy van ! a jobbközépen.) már pedig nagyon nyomatékosan szeretném figyelmeztetni a pénzügyi kormányzatot, hogy minden téren óvakodjék attól, hogy a földmives társadalom válságos helyzetbe sodortassák, mert az kétségtelenül magával rántaná a többi termelési ágat és kockáztatná a legjobb pénzügyi tervek sikerét.