Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

452 A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. Tasnádi Kovács József: Ezen rajta van az ügyvédnek a neve. T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur politikája nem érte el azt a hatást, amelyet kiváltani akart belőle. A korona a hőmérő fordítottjaként a hi­degben felment, a melegben lement, lehet, hogy most, hogy megint hűvösebb lett, ismét fel­megy. (Egy hang a jobboldalon : Tegnap fél­ment, pedig nagyon meleg volt!) Ez azonban nem pénzügyi politika, nem tervszerű rendszer az ország megmentésére, pedig erre van hivatva. Hogy mit értünk el ezzel a nagyhangú politikával, méltóztatik látni ; azt, hogy ma panaszkodik a nép mindenütt, a vidéken is, hogy nem kap lisztet. Tudjuk, hogy burgonya­termés nem lesz. (Elénk ellenmondások.) A bur­gonyát is exportálják óriási mennyiségben. Drozdy Győző: Nem kell rémíteni a lakos­ságot. Lesz elég burgonya. Tasnádi Kovács József: Bocsánatot kérek, ezt már gazdaemberektől hallottam, és inkább azok véleményét fogadom el a burgonya tekin­tetében, mint Drozdy képviselő úrét. Drozdy Győző : Tegnap nyilatkozott a föld­mi velósügyi államtitkár. Tasnádi Kovács József: A minister urak annyit nyilatkoznak, de abból élelem még nem lesz. A belső ellátást kell tehát előbb biztosí­tani és csak azután lehet megengedni az expor­tálást. A mai helyzet az, hogy a munkásnak nincs munkaalkalma, az ipar pang, a kereskedelem lázong az őt éltető szabadforgalom tekintetében, a tisztviselői kar nyomorog, a földmives dacára annak, hogy törvényt hoztunk, bíróságot alkot­tunk, nem tud hozzájutni ahhoz a földhöz, amelyhez — be kell vallanunk — a jogot ala­posan megszerezte. A kormánynak tehát köte­lessége, mielőtt itt agyonadóztatja a publikumot és agyonváltsúgolja épen a földmives gazdákat és az egész mezőgazdaságot, egyszer már gon­doskodni kell arról, hogy az adóalany tudjon adótárgyakat termelni, tudjon miből adót fizetni, mert eddig azt csinálta a pénzügyminister ur, amit minden pénzügyminister csinál és ami a legkönnyebb : adót kivetett és adót beszedett. Ez ma nem pénzügyi politika, ez ma egyszerűen fináncpolitika. A pénzügyi politikának ma ország­mentő, országalkotó, termelő politikának kell lennie. De az adóalanyokat tönkretesszük az­által, hogy folyton ezeket a munkálkodó, termelő mezőgazdasági elemeket szipolyozzuk, akkor egy­szer meg lehet tömni azt az államkasszát, de ezek is elpusztulnak és többször azután már nem lehet megtömni. Kétségtelen tehát, hogy a termelést kell helyreállítani, ezt pedig nem le­het ugy megcsinálni, hogy ilyen váltságokkal jövünk elő akkor, amikor más váltságjavaslatok­kal kellene előjönni, és amikor azok lebonyo­lódtak, csak a maradékot kell azokon a gazdá­kon bevenni, akik vérrel és pénzzel ugyis eleget adóztak már. Mind a két kézzel csak elvenni és semmit se nyújtani: ez nem okos és nem országmentő politika. így tönkremegy az ország, tönkremegy az állam, a nemzet és a magyar nép is. Ráadá­sul pedig olyanok fosztatnak meg az ő eszkö­zeiktől és vagyonaiktól, akik az ország létalap­ját képezik, mert — amint bátor voltam mon­dani — meg kell állapítani különösen ma, hogy Magyarország eminenter mezőgazdasági állam, a mezőgazdaságot kell tehát talpraállitani, segí­teni és nem megbénítani és nem megváltságolni. Tisztában kell lenni ezzel ma, amikor az ideig­lenes Csonka-Magyarországon a 8 millió lakos­nak 8 /io-ed része ehhez a foglalkozáshoz, a fölcl­miveléshez tartozik. Ugyanakkor azt látjuk, hogy nem a nemzet­alkotó, nemzetfentartó magyar elem istápoltatik, hanem ez sujtatik adóval, sujtatik váltsággal, ellenben kiméltetik a majdnem idegennek, sőt nemzetellenesnek mondható nagytőke. Ezenkívül pedig egy olyan tőke is kiméltetik, vagy leg­alább is az adó elől háttérbe állíttatik, amely a magyaroktól a magyar vagyont összegyűjtötte, kivitte, kiszöktette külföldre, mert ki is szöktet­heti, a háborús váltságjavaslat előtt. Ezek az elemek Prágában, Rómában, Bécsben, Parisban és másutt a külföldön vesznek maguknak ingat­lanokat, ami vérünkből és vagyonúnkból itt összeharácsolt pénzen, és idegenben helyezik el a vagyonukat, hogyha pedig bent helyezik el, idegen vállalatokba helyezik el. Drozdy Győző : Kiűzte őket a rossz politika ! Tasnády Kovács József: Kiűzte őket a saját gonoszságuk, nem a rossz politika. Az a rossz politika, amely kiűzte őket, az ő politikájuk volt: kifosztani a magyar elemet. (Ugy van!) El volt itt adósodva ő miattuk mindenki. (Ugy van! Ugy van!) Drozdy Győző: Csak a politika volt rossz! Tasnádi Kovács József: A mai politikára méltóztatik mondani? Hát ennek oka az, hogy ez a kormány is folyton taktikázik. Pedig az egyenes utón haladva, országos politikát kellene kitűzni már egyszer a kormánynak, kormány­politikát, nem pedig pártpolitikát vagy a pártok közötti táncolás politikáját. Szijj Bálint: Nincs itt pártkormányunk. A ministerek fele nem tartozik párthoz. Tasnádi Kovács József: Ha ezen az utón haladna a kormány egyenesen és a magyar faj­nak jó kormánypolitikát követne, az egész nemzetgyűlést a maga háta mögött találná, Itt azonban folyton külföldi szabadkőműves irányzat irányítása alatt állani : az nem magyar kormánypolitika. Én nem tudok addig akcep­tálni embert sújtó váltságjavaslatot, miga háborús vagyon váltsága nincs elrendelve törvénnyel. A t. pénzügyminister ur ezzel a magyar földvált­sággal egyidejűleg benyújtott egy tör vény javas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom