Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. 453 latot a nagyobb háborús vagyonok háborús váltságáról. Ezt a törvényjavaslatot azonban nem is tárgyaltuk. Ez a törvényjavaslat — megjegyzem — tulajdonképen semmi, mert azt a háborús láncoló vagyonszerzőt csak kétszeresével kívánja megróni annak, amivel itt a magyar gazdát megrójja, ez — ismétlem — semmi. Ezt a háborús váltságot kellett volna legelsősorban törvénnyé alkotni, és pedig legalább 50—80%-nyi váltsággal bekapcsolni, akkor méltóztattak volna látni, milyen könnyen lehetett volna ezt a másik váltságot megoldani, mert itt óriási vagyonokat, óriási váltságot adtak volna le, úgyhogy itt nagyon sok kisgazdát, különösen legalább 100 holdig teljesen meg lehetett volna kímélni a váltságtól. Méltóztassék kiszámitani a hozzávetőleges statisztikai adatok alapján, micsoda horribilis vagyonokat szedtek össze. Hiszen naponkint látjuk, hogy olyan apró kis zsidók, akik itt házaltak, ma autón járnak, villákat vesznek. Nekem is van egy ilyen szomszédom. Ezeket a minister nem siet megváltságolni, hanem siet megváltságolni a 2—3 holdas, a 10—20 holdas és a 100 holdas kisgazdákat, egyáltalán a földbirtokot, amely Magyarországon minden vonatkozásában minden osztályt eltart. (Mozgás.) En addig nem fogadhatom el ezt a javaslatot, amíg ez a másik javaslat nincs meg. Különben is elég jól bele lehetett volna kapcsolni azt a háborús javaslatot ebbe a javaslatba, együtt meg lehetett volna csinálni. Ha akarja a pénzügyminister ur, én megcsinálom. Nem fogadhatok el azonban egy olyan javaslatot, amely megint csak azokat a vagyonosztályokat sújtja, amelyek eddig is mindent adtak, és megkíméli azokat, akik vérrel sohasem áldoztak, mert a felmentettek 90°/o-a ezek közül a harácsolok közül került ki, akik nem közérdekből, hanem saját érdekükből lettek felmentve, azonfelül pedig ezek napok alatt milliókat szereztek, nagyon rövid idő alatt minden munka nélkül milliárdhokhoz jntottak, mig az a kisgazda, vagy földbirtokos is sokszor évtizedek munkájának eredményéül kapta meg ezt a nagyobb, vagy kisebb vagyont, különösen a kisgazdaember, aki egy vagy két nemzedéken keresztül fárasztó és takarékoskodó, nagy, becsületes munkával tudta kis vagyonát megszerezni. En mint magyar ember miért vegyek el ettől valamit, mikor itt van előttem egy nagy anyag, amelynek legnagyobb részét a magyar törvények szerint el is vehetem, mert a legnagyobb része összeharácsolt vagyon. A Nemzetgyűlés már egy esztendővel ezelőtt ki is fejezte erre vonatkozó akaratát, amikor Frühwirt Mátyás kedves barátom, t. képviselőtársam indítványozta, hogy ezeknek a vagyonoknak 80°/o-át váltságoljuk meg, a Nemzetgyűlés ezt egyhangúlag elfogadta és utasitotta a kormányt ily irányú intézkedésre. Megállapítom, hogy a kormány ennek máig nem tett eleget. Ilyen eljárás mellett ón bizalommal a kormány iránt nem lehetek. Henzer János : Be van terjesztve a javaslat. Tasnádi Kovács József: Méltóztassék ezt Henzer t. képviselőtársamnak elolvasni, ő igazán derék magyar ember és be fogja látni, hogy ez nem az a javaslat, ez egy kiméleti javaslat. Henzer János: Majd módosítunk rajta. Budaváry László: Zsidó vagyonmentés! Tasnádi Kovács József: Tessék elhinni, hogy itt még nem foglalkozik a kormány azzal az igazán magyar eszmével, hogy a magyar faj javára állítsa be javaslatait, hanem még mindig bele van kapcsolódva a világ nemzetköziségébe, abba a bizonyos szabadkőműves nemzetközi eszmébe, vagy fél tőle, vagy nem tudom miért — semmi esetre sem gyanúsítom meg őket, mert kiváló derék magyar emberek — de még nem tudták levetkőzni ezt a régi, ugy szokták mondani, liberális szokást, bár ez is téves alkalmahelyes fogalomnak, mert hiszen a liberalizmus nagyon helyes, nagyon szép fogalom, de nem ugy alkalmazva, mint ahogy azelőtt alkalmazták. Most már rátérek a vagyonváltságra. Általában hibáztatom, hogy a javaslat egyenesen ráfekszik a földre és a már minden vonatkozásában megadóztatott földet megváltságolja. Szijj Bálint : Ez a legtürelmesebb a világon. Henzer János: Nem lehet eldugni. Tasnádi Kovács József: Az a baj, hogy a kormány a dolog könnyebb végét fogja meg, mert amit maga előtt lát, azt megfogja. Megadóztatja azokat az adóalanyokat, akik, amióta adózási rendszer van Magyarországon, mindig adóztak, még pedig nem csak pénzzel, de vérrel is. (Ugy van ! a jobboldalon ) Ezeket mégis egy kicsit kímélni kellene, mert ha kihúzzuk lábuk alól a talajt, ezzel együtt az ország és a magyar nép alól húzzuk ki a talajt. Mindjárt rátérek itt a 2. §-nál egy kivétel elhagyására, Megállapítom, hogy a törvényjavaslat elveiben, részleteiben, mindenképeri igen üdvösen lett megváltoztatva a bizottságok által, ugy hogy nem a pénzügyminister javaslata fekszik előttünk semmiféle vonatkozásban sem, ez teljesen el van dobva, hanem a bizottság javaslata. Megvallom, ez sokkal jobb. Ha már a két rossz között kell választani, inkább ezt választom, de én ezt sem fogadom el. A 2. §-ból kihagyták a városok és községek földjének mentességét. Én tudom, hogy ez Debrecen miatt történt, és ebben a kisgazdáknak van is igazuk. Mert Debrecenben 98.000 hold szántóföld van, és abból egyetlen egy kisgazdának nem adtak, hanem nagy bérletekben adták ki lehetőleg zsidó bérlőknek, mert a közgyűlés összetétele ezekből állt és az ő szabadkőműves társaikból. Természetes dolog, hogy ha bár ezek nem is szentek, mégis maguk felé hajlott a kezük, és igen olcsón adták ki a bérleteket, amivel odajuttatták a várost, hogy Debrecen, amely pár