Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

 Nemzetgyűlés 247. ülése 1921. évi aug. hó 11-én, csütörtökön. 407 szék el, ez talán összegben nagyon egyforma eredményre jön, de a külföld megítélése szempontjából nem mindegy az eredmény, s bizony nem tudom még ma sem, hogy ezekből a túlságos értékelések bői nem lesz-e baj % (Egy hang a középen : Biztos I) Adja Isten, hogy ne legyen ! A mezőgazdaságnak terhelésére nézve igen gyakran azt mondják, hogy a fundált vagyon jobban fizethet, mert az se le nem ég, se el nem pusztul, a devalváció sem érinti, mert termelni tud. (Mozgás a jobboldalon.) Ezt bizonyos mértékig konccdalom, de felvetem azt a kérdést, hogy mikor Szende Pál elkezdte itten az automobiltülköt, a riasztó jelet fújni, hogy olyan adók lesznek, aminőket a világtörténelem még nem ismert, akkor az irgó tőke milyen mértékben menekült külföldre. Mi nem tudtuk sem a házunkat, sem a földünket elvinni, annak a mezőgazdaságnak az egész üzeme nyitott könyv, nem lehet letagadni semmit, ugy hogy amit mi teher gyanánt elvállalunk, azt az utolsó fillérig befizetjük, mig a részvénytársaságoknak és az ingótőke tulajdonosainak megvan a lehetőségük, hegy külföldi valutákban, s mig a pénzügyminister ur erélyesen nem intézkedettj más utón is külföldre szállithássák a vagyonukat, hogy ne kelljen nekik a teljes összeg után fizetni. Azután még egy szempontot vegyenek figyelembe azok, akik állandóan a mezőgazdaság szolgáltatási képességét kínálgatják, mikor adófizetésről van szó. Nagy különbség van ám a között, hogy nekem békeidőben miben volt a vagyonom és miben van ma. A háború első idejében lehetett volna földet venni, de senkinek nem kellett, szaladt tőle mindenki. Később a forgalom korlátozva volt, ugy hogy ami ingatlan birtok most váltság alá kerül, azt mind vagy aranyértékben vettük, vagy aranyértékben örököltük. (Ugy van I jobbfelől.) Mikor tehát hozzájárulunk egy ilyen vagyonváltsággal ahhoz, hogy pénzünk értéke emelkedjék, s közelebb jusson —nem azt mondom, hogy megközelítse, csak hegy közelebb jusson — az aranyértékhez, mi tényleges áldozatot hozunk. Azok ellenben, akik a háború alatt rossz valutában szedték össze a vagyonukat, ha a felét odaadják, akkor is nyernek a dolgon, mert jobb pénzt kapnak, mint aminőben szereztek. Egy példával világitom meg a dolgot. Többen akarnak rumot készíteni és ugy találják, hegy nem elég erős a rum. Nagy különbség van a között, ha valaki szeszt ad hozzá és azt mondják neki, hegy hozz még egy liter szeszt, vagy a között, ha valakinek azt mondják, bogy azt a vizet, melyet hoztál, felerészben öntsd ki. Ugyanez a helyzet. Mi gazdák hozzuk a szeszt, az értéket, az aranyvalutát azért, hegy valamivel jobb legyen a valutánk ; azok pedig,, akik papírpénzben szedték össze a vagyonukat, azok csak a felét öntik ki a szemétnek, az értéktelen dolognak, hogy azután az egész nemzet család vagyonából értékesebb dolgot kapjanak vissza. Ezt is figyelembe kell vennünk, ha megállapítjuk a kulcsot. (Helyeslés jobb felől.) Ez indokokból követeltük mi a pénzügyi bizottságban, hogy egyenlő elbánásban részesüljön a részvénytársaság, az ingótőke az ingatlannal. * Ha egyiknél progresszió van, akkor legyen a másiknál is progresszió ; ha az egyiknél felbontják az értékelésnél a vagyontárgyakat, akkor tessék felbontani a másiknál is. (Helyeslés jobbfelől.) Bizonyos mértékig e javaslat végleges szövegénél közelebb jutottunk ehhez az ideálhoz, de még mosb sem értük el azt, mert az előttünk fekvő törvényjavaslatban is vannak igen érdekes megkülönböztetések az ingó tőke javára. Itt van az első dolog : az áruraktárak kérdése. Progresszió van ott is, de csak 10 millió koronáig és 15%-ig ; ott megállott a progresszió és nem megy 20%-ig. De van még nagyobb bene-je is. T. i. ha nekem hat faluban van birtokom, mind a hat faluban összeszámolják azt és egy érték után vetik ki a vagyonváltságot. Az áruraktárakról azonban nemigy intézkedik a törvényjavaslat, hanem azt mondja, hogy ha annak a kereskedőnek ugyanabban a községben vannak is különböző árut raktárai, telepei, ezek után külön-külön vetendő ki a váltság. Mi lesz akkor a progresszióval? Egyetlen egy sem fogja a 10 millió koronát elérni. (Ugy van! jobbfelől.) Azután itt van a levonás. Az értéknek 2

/

3-át veszik értékelési alapul és igy vetik ki a 15%-ot. De ekkor ez csak 10%, vagyis a fele annak, amit a földbirtok fizet. Ugyanilyen 10%-ot fizet az ipari üzem is, minden progresszió nélkül. En a kisiparosokat nemcsak hogy nem akarom súlyosabban terhelni, de szeretném a degressziót az ő javukra. De hogy a nagy gyárak 10%-kal ússzák meg a vagyonváltságot, az egy kicsit mégis csak aránytalan dolog. Ugyanide számit ja a törvényjavaslat az úgynevezett banküzleteket is, azokat a bankárokat, • akik szívesek a középosztály pénzét elbörzézni és akik tőzsdei ügyletekkel igazán milliókat keresnek. Itt van azután egy másik, mondhatnám legsúlyosabb intézkedése a javaslatnak, amely engem arra hírt, hogy a törvényjavaslatot még általánosságban se szavazzam, meg : ez a felszerelések váltsága. Ebben meglehetősen kivételes intézkedést látok a mezőgazdasággal szemben, mert sehol nem tapasztaltam azt, pl. az ipari üzemeknél sem., hogy külön becsülték volna meg a gépeket vagy egyéb eszközöket, és mi gazdák nagyon jól tudjuk, hogy a föld felszerelés nélkül nem gazdaság. Egy ujabb megterhelés különösen a kisgazdák számára — látszólag nagyon kicsi dolog — a bejelentési kötelezettség. Eszerint az, akinek több kataszteri birtokivben van birtoka, köteles a bejelentést maga eszközölni, különben 15%-os büntetést fizet. A legtöbb kisgazda azt se tudja, hány kataszteri birtokivben szerepel, hogy lehet ezt felelőssé tenni ... Hegedüs Loránt pénzügyminister: Már elintéztük ! Czettler Jenő: Köszönöm, akkor erről nem szólok. Hanem nagyon örülnék neki, ha a pénzügyminister ur egy másik aggályomat szintén elintézné,