Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

408 A Nemzetgyűlés 247. ülése 1921. t. i. lia a hadikölcsönöknek és kincstári elismer vényeknek, a pénzlebélyegzésből származó kincstári elismervényeknek a vagyonváltságnál fizetés gyanánt való elfogadását volna szíves koncedálni. A kincstári elismervényeknek fizetési eszköz gyanánt való felhasználását a minister ur hivatali elődje megígérte, mondván, hogy a vagyonváltságot, továbbá a birtokreformnál a földvásárlást ezekkel a most lebélyegzett pénzekkel, illetve kincstári elismervényekkel is ki lehet majd fizetni. Én nagy tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, hogy amilyen szives volt a bejelentési kötelezettségnél ilyen koncessziót tenni, volna szives a hadikölcsönkötvényeket, illetve ezeket a kincstári el ismer vén y eket itt is teljes összegük eiejéig fizetési eszköz gyanánt elfogadni. Még egyetlenegy dologra bátorkodom utalni : a román károsodásra. Tudjuk nagyon jól, mi volt a román megszállás : rablás, ahol az életünk nem volt biztonságban, ahol nem tudtuk, a szemünket egy éjszakára nyugodtan lehunyni, hogy ne jött volna egy-egy csorda és ne követelt volna tőlünk mindent, elhordván nemcsak az élő jószágot, hanem ágyneműt, fehérneműt, mindent, kifosztván bennünket. Ezt a dunántúli közönség nagy része nem tapasztalta. Mi, duna-tiszamenti magyarság ezt sajnos végigszenvedtük. Én nem kérem azt, hogy amit elvittek fehérneműt és másféle házi felszerelési dolgot, ezt térítsék meg nekünk, csak annyit kérek, hogy miután az oláhok egyenesen a majdan kötendő békeszerződésre tereitették össze jószágainkat és kivették belőle a 30%-os dézsmát. .. (Egy hang jóbbfélől : Csak 30%-ot ?). Ismerjük az oláh számítást, ha 30at mondanak, akkor, ha az ő javukra szolgál, ez tulaj donképen 80%, ha a mi javunkra szolgál, akkor 2%. (Ugy van! jóbbfélől.) Teljesen kivették ezt a dézsmát. Épen ezért tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, hogy ne csak a felszerelési váltságból, ami a kisgazdákra nézve nem lesz olyan nagy összegű, hanem a földváltságból is méltóztassék ezt rekompenzáció gyanánt leszámitani. Politikai szempontból is fontos dolog ez. A minister ur a jóvátételi bizottság előtt rámutathat arra, hogy nem fantasztikum az a 30—Í0 milliárd összeg, ami kárt itt csináltak . . . (Felkiáltások jobbról : Sokkal többet !) Hegedüs Loránt pénzügyminister: 120 milliárd nem 30! Czettler Jenő : ... Én csak a mezőgazdasági dolgokat veszem, de hogy az ágyú gyárból, házifelszerelésekből mit raboltak, azt nem tudom.. De ha méltóztatik ezt a foldvaltságba betudni, mindenesetre bázist kap a jóvátételi bizottsággal szemben. Ezekben voltam bátor előadni aggályaimat. Legfőbb aggályom az, hogy nem látom a javaslatban az egyenlő elbánás elvét az egyes termelési ágak közt oly konzekvensen keresztülvive, mint ahogy azt szerettem volna, nem látom, hogy ez a javaslat kiindulási pontja lesz a gazdasági reorganizációnak és ezért a javaslatot az általános tárévi aug. hó 11-én, csütörtökön. gyalás alapjául sem fogadom el. (Elénk helyeslés jóbbfélől és a közéjnen,) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Gunda Jenő ! Gunda Jenő: T. Nemzetgyűlés! A vagyonváltságról szóló törvényjavaslatot ügy tekintem, mint egy roppant veszedelmes, rendkívüli fájdalmas, de mindenképen szükséges orvosi műtétet. Amikor az orvosi beavatkozás a halál megakadályozására szükséges, vagy sikeresen végrehajtjuk az operációt és a beteg meggyógyul, vagy ha a megindult romlást, bomlást, szervezeti roncsolást nem tudjuk megakadályozni, a beteg nyomorultul elpusztul. így vagyunk ezzel a törvényjavaslattal. Rendidvül veszedelmes, fájdalmas, de mindenekfelett szükséges. Miként a műtét alatt az operatőr metszőkése, ha csak egy millimétrenyire félrecsúszik, halált okozhat, ugy kell nekünk is ezzel a törvényjavaslattal óvatoskodnunk, hogy gazdasági életünk sikeres megmentése, vagy legalább is sikeres prolongálása helyett ne legyünk annak elpusztítói. Mert hogy mennyire veszedelmes ez a törvényjavaslat, vagyis helyesebben, hogy mekkora jóindulatot, őszinteséget, méltányosságot, szociális érzéket és igazságot követel ez a javaslat, attól, aki azt idehozta, semmi sem bizonyítja inkább, mint az a röpirat, amely egyszersmind bizonyítéka annak is, hogy minden jóindulat, igazságosság és méltányosság mellett is mennyi ellenségnek, mennyi aljas rossz indulatnak és gonosz szándéknak van kitéve ez a javaslat, amely röpiratnak a mottója ez volt (olvassa) : »A zsidót megzsarolom, a parasztot koldusbotra juttatom, az ipari munkást legyilkolom ;« amelynek címe : »Koldusok és rabok országa«, amelyet gonosz kezek széltében-hosszában terjesztettek CsonkaMagyarországon. Ennek egyetlen részlete is elárulja azt az aljas, elvetemült szándékot, amely épen ezt a törvényjavaslatot akarja felhasználni arra, hogy az emberek indulatos lelkében lázadást, elégedetlenséget és elkeseredést szítson. Az az egyetlen egy passzus, mely reprodukálható, így hangzik. (Olvassa) : »A rendőrség, csendőrség, megyei urak, szolgabirák, jegyzők évente 1628 millió koronát emésztenek föl. Azért kell a dolgozóknak ezt a rengeteg összeget kiizzadniok, hogy legyen, aki az urak bőrére, grófok, papok, bankárok vagyonára vigyázzon, hogy legyen, aki az elégedetlenkedők, az éhezők torkába fojtsa a szót.« Ugyanezt bizonyítja az a másik, egyébként szintén ügyész és szigorú megtorlás után kiáltozó kommunista förmedvény, amelynek egyetlenegy részlete így szól (olvassa) : »Megállj ! Olvasd el ! Kisgazdák ! Földmivesek ! A kommunisták elvették a nagybirtokosok földjét, vagyonát, a gyárosok gyárait, bányáit, a bankárok bankjait, de a szegény és dolgozó földmivesek vagyonához, a kisbirtokosokéhoz nem nyúltak, sőt még az adókat is elengedték. Mégis azt mondják a kommunistákra, hogy rablók, tolvajok, gazemberek. A kormányotok nem bántja a nagybirtokot, de elveszi az adó- és vagyonváltság címén a kisember-