Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

404 A Nemzetgyűlés 247. ülése 1921. hozni, amely pártnak nem az lett volna a hivatása, hogy ministereket gyártson, hanem az, hogy a szakerőket összehozza egy nagyarányú nemzetfejlesztési programm megvalósítására. Amikor Hegedüs minister ur átlépte a Nemzetgyűlés küszöbét, az ő jövetelével bizonyos mértékig háttérbeszorulását láttuk annak a rendszernek, amely kizárólag valamely párthoz való tartozandóság alapján állapítja meg, hogy ki a bölcs, ki a hozzáértő, az ellenzéki párton ülők pedig abszolúte nem értenek a dologhoz. 0 nem tartozott semmiféle párthoz, az ő bejövetelét nem mandátum, hanem a szaktudása biztosította. Ezért voltunk a kritikában vele szemben sokkal kíméletesebbek, mert azt az elvet akartuk a Nemzetgyűlésen uralkodóvá tenni, hogy ne a csoportokhoz való tartozás, hanem a hozzáértés döntsön bizonyos állások elnyerésénél. De voltak más dolgok is, amelyek szimpatikussá tették előttünk a pénzügyminister urat. Még nagyon sok kritikában fog részesülni az a múlt évi gazdasági rendszer, amikor monopóliumokat teremtettek itt és egyes vállalatok érdekében nagy üzleteket csináltak, de az országnak milliárdos károkat okoztak és most vagyonadóban kell megfizetnünk különféle spekulációkat, amelyek rosszul sikerültek a babnál, a szénánál, a szesznél stb. Meskó Zoltán : A krumplinál ! Czettler Jenő : Hegedüsnek jövetele ennek a monopoliumos rendszernek halálát jelentette, azért üdvözöltük az ő jövetelét. A másik dolog a takarékosság. Itt az ország pénzével olyan gazdálkodás folyt, — a különvonatozások, autózások — mintha nem annak a szegény kisembernek kellett volna mindezt megfizetni. Ezért kellett neki jönni, hogy ezeket megszüntesse. Ugron Gábor: Nem egészen! Czettler Jenő: A jóakarat megvolt benne, ő merte először kimondani. Ugron Gábor: Hatvanezer koronás kormánybiztosok! Meskó Zoltán: Kicsoda? Ugron Gábor: Képviselők! Meskó Zoltán : Neveket kérünk, mert többen vagyunk! Mi nem kapunk semmit! Czettler Jenő : Egy harmadik fontos ujitást is hozott be a minister ur. T. i. ő előtte a legfontosabb gazdasági terveket a minister urak két-három jóbarátjukkal beszélték meg és ha baj volt a tervből, az ország sínylette meg ennek az abszolutizmusnak következményét. Ö megteremtette a pénzügyi tanácsot, megteremtette a szakértők értekezletét; kinyitotta az ablakokat, hogy a dohos levegő kissé felfrissüljön és mások is szóhoz juthassanak és elmondhassák véleményüket. Ezekkel az óriási előnyökkel szemben azonban mi, mint egy egészen más gazdasági megoldási módszernek a- hivei nem hallgattuk el, mint felolvasott évi aug. hó 11-én, csütörtökön. beszédem passzusaiból kitűnik, aggályainkat a pénzügyminister ur tervezetével szemben, mert bár a részleteket nem ismertük olyan aprólékosságig, — itt pedig nüanszokra megy a dolog az Ítélkezésnél — de az általános koncepciót, hogy kizárólag pénzügy-technikai eljárással iparkodik az ország szekerét ebből a kátyúból kiemelni, nem tartottuk egészen helyénvalónak, minthogy elsődlegesnek ítéltük a gazdasági élet reorganizációját, amelynek fügvénye a pénzügyi helyzet és a valuta javulása. A háború alatt meglehetősen nehéz helyzetbe jutott a magyar államháztartás. Erről több izhen szóltam volt, legutóbb a költségvetés tárgyalása alkalmából. Az esztelen költekezés, főleg pedig az az elhibázott rendszer, hogy valutánk értékének csökkenésével arányban nem emelték az adókat, hanem ehelyett a bankópréshez nyúltak, ami sokkal kényelmesebb módszer volt, mert a kormánynak könnyű volt kivonnia magát az országgyűlés ellenőrzése alól : ez tönkretette a magyar termelést és a magyar termelőosztályokat. Egy folyton változó valuta mellett nem tudunk igazi termelést megvalósítani, mert hiszen minden kereskedő folyton belekalkulálja a risiko prémiumát az árakba, nyersanyag bevásárlásánál, az eladásnál folyton más és más kulcsokkal kell számítani. így tehát teljes lehetetlen valamelyes nagyobb gazdasági akcióhoz hozzáfogni. Ez a pénzügyminister ur rerdszere mellett szólt volna, hegy először a valutát javítsuk. Gsakkegy ugyanakkor meg kellett volna kezdeni a gazdasági élet rekonstrukciójának a munkáját is ( Igaz ! Ugy van ! bal felől.) és pedig megfelelő szakértelemmel és hozzáértéssel. T. Nemzetgyűlés ! Az a tervezet, amelyet Róbert Emil- előadóik a gazdasági tanácsról a Nemzetgyűléshez beadott és amelyet minden alkalommal hangsúlyozottan támogattur.k, megfelelő szervet teremtett volna, ahová bekapcsolódhattak volna azok a gazdasági szakértők, akiknek a nemzet bizalma mar.dátumot nem adott, de akiknek a szakértelmére ennek a nemzetnek sokkal nagyobb szüksége van, mint bármiféle eredményes szavazásokra vagy felvonulásokra. Ez elé a gazdasági tanács elé eljöhetett volna mindenki, minden életrevaló tervével. Elmondhatta volna azokat, kritikát kaphatott volna azokra és bizonyos mértékig a Nemzetgyűlés munkáját is mentesítette volna ez a nemzetgazdasági reorganizócióját munkáló tanács, De nem maradtunk volna meg tisztán a szóbeszédnél, mert ha szankciója nincs az ilyen tervezgetésnek, az üres tollfosztás marad. Róbert Emil előadó úrral sokat beszélgettünk a kényszervállalkozásról. Ez az ő eredeti gondolata volt. DŐ ilyen gondolatok felmerültek más és más alkalmakkor is, más és más szakértők részéről is. Én csak példaként vagyok bátor felemlíteni, hegy hogyan lehet a vagy on váltsa g folytán nem-