Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

A Nemzet gyűlés 247. ülése 192. csak erőket elverni valamely termelési ágtól, hanem annak igazi erőt is adni. Róbert Emilnek tervezete szerint bizonyos vidék gazdái villamoscentrálét, vizlecsapolást, kon­zervgyárat, mezőgazdasági ipari vállalkozást léte­sítettek volna a va gyón váltság bizonyos részéből, amely részt, mint törzsrészvényt jegyeztek volna az illetők és psdig kényszerjegyzés utján, mert nem lett voln a szabad tetszésére hagyva az illetők­nek, hogy akarnak-e résztvenni vagy nem, miután ez egy része lett volna a vagy on váltságnak. Ezeknek a létesitményeknek a jövedelméből törlesztették volna elsősorban a vagyonváltságot és az esetleges elsőbbségi részvények kamatait, mert hiszen forgótőkére is szükség lett volna, azonkívül ha marad valami, a törzsrészvények kamatozását is eszközölték volna. Persze ezekre a lekötött értékekre, betáblázásokra külföldi köl­csönt is kellett volna felvenni, amelyet természe­tesen a valuta javulásával sokkal kedvezőbb fel­tételek mellett lehetett volna visszafizetni. Amikor a letörlesztés megtörtént, akkor a tulajdonos és az állam egyenlő arányban részesedett volna a törzsrészvényekben. Szóval, itt egy olyan terv adatott közzé, amely a vagyonváltságot is bizto­sitja, de egyszersmind biztositja azt is, hogy a va gyón váltság a termelés meginditására szolgál és igy ha a valuta előrejut akár Svájcban, akár Berlinben, akárhol, ezt az előrejutást a gazdasági élet lövészárkaival stabilizálni lehet és olyan vissza­csuszásck, mint a mostani Zürichben, lehetségesek nem lesznek. Ilyen terveket munkálnak a németek magán­erejükből. Stinnes nagy koncepciója nem szalad egyes kis krájzleros üzletek után, hanem nagy arányú koncepciókkal dolgozik — természetesen a német magántőke erőssége állami támogatás nélkül is meg birja valósitani azt, amit maga elé tűzött. Nálunk, sajnos, a magántőkének ilyen irányú tervei és munkássága nem szolgálják a nemzetcsalád előbbre jutását, a nemzetgazdasági életének öncélú fejlesztését, hanem mindig csak az illető vállalatnak jó tőkeelhelyezését próbálják előmozditani. Kerekes Mihály igen t. képviselőtársam ebben a tekintetben tegnap az ingótőkének leckét adott. Leckét adott a nagybirtoknak is, de sajátságos módon félrecsúszott kritikájában a nagybirtokkal szemben. Ő csak azt panaszolta fel, hogy nincs szociális érzés a nagybirtokban, mert a rokkantak­nak azt a 20—30 hold földet, házhelyeket nem bocsátotta még a forradalmak tanulságai nyomán sem a rendelkezésére. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy a nagybirtok nem, tud és nem is akar mezőgazdasági ipart teremteni, pedig.tőkéje is van hozzá. Az a legnagyobb baj, hogy mig Németországban ezek a nagy üzemek, nagybirtokok cukorgyárakat, szesz­gyárakat, villamos centrálékat, vasutavat csinál­nak, amelyekbe belekapcsolódik a kisgazda a maga üzemével — mert hiszen hogy tudna az a kisgazda az ő nyomorult pár száz, vagy pár ezer évi aug. hó 11-én, csütörtökön. 405 koronájából ilyen vállalatokat létesiteni — addig nálunk a nagybirtok . . . Nyéki József : Akkor a nagybirtokosok nem mehetnének külföldre ! Czettler Jenő: ...megmarad kizárólag a maga, nem is mondom primitiv, de teljesen mező­gazdasági szántóvető ügykörében, vagy ha valami intenzivebb dologgal próbálkozik is, olyan részre csap át, amelyhez semmi köze, amely a kisüzem munkaköre, t. i. kertészkedésre és más ilyen jöve­delmet hajtó dolgokra, ahelyett, hogy búzát ter­mesztene, ahelyett, hogy fejlesztené a szárítás­vetés technikáját és mezőgazdasági ipart létesitene. (Ugyvanf ügy van! a jobboldalon.) A pénzügyminister ur az ingatlan vagyon­váltságnál bizonyos mértékig gondolt arra, hogy a bevételek egy része necsak a magyar állam tőke­és kamattartozásainak és olyan terheinek céljaira legyen felhasználható, melyeket a költségvetés vagy külön törvény kifejezetten a vagyonvált­ságból eredő bevételekre utal, — ez a 170. §. — hanem konkrét esetünk, példánk van már arra, hogy a kislakások állami támogatásáról szóló tör­vényjavaslatban 300 milliót bocsátott erre a célra rendelkezésre s a Nemzetgyűlés bölcsessége elfo­gadván azt a határozati javaslatomat, hogy leg­alább ugyanennyit bocsásson rendelkezésre a falusi és tanyai kislakások céljaira is, igy reményünk van arra, hogy ebből a megszavazandó vagyonváltság­ból szociális téren valami "visszajut a falunak, a földnek. Eri azonban nemcsak ennyit szerettem volna, hanem nagyobb gazdasági koncepciókat, nagyobb gazdasági terveket ; nem azt, hogy az egészet financirozzuk belőle, hanem., hogy lökést adjunk ennek a gazdasági rekonstruálódásnak, hogy teremtsünk egy olyan alapot, amelyen min­denki kénytelen legyen elindulni, az a tunya, el­maradott birtokos is, mert ha egyszer elindult, meggyőződésem szeiint, tovább fog rajta menni ép ugy, mintha valamely faluban bevezetjük vala­hol a villanyt, soha többé azt le nem szereltetik, vagy, ha valahol lefektetjük a kisvasú tat, annak sineit soha többé fel nem szedik, annyira belátják annak szükségességét. Minthogy az előttünk levő törvényjavaslat nem ad elég alapot arra, hogy gazdasági tervszerű­ségeket elbírálhassuk, kénytelenek vagyunk a kritikánál igényeinket is leszállítani, és ahelyett, hogy pozitívumokat bírálnánk és keresnénk, nega­tiv szempontokból iparkodunk megállapítani, hogy vájjon egyenlő-e a teherviselés minden egyes ter­melési ág közt. Aki a dolgokhoz nem sokat ért, aki nem foly­tatott gazdasági kutatásokat, nagyon egyszerűnek tartja ennek a kérdésnek az elintézését azzal, hogy van-e progresszió vagy nincs. Ez egészen primitiv megitélés. Ha egyenletesen nem sújtok minden társadalmi osztályt, akkor bizonyos el­tolódások jönnek létre az egyes termelési ágakban lévő tőkemennyiségek közt. Bekövetkezik pl. az, hogy ha a mezőgazdaság akarna valamely ipart létesiteni, ehhez nincs tőkéje, mert a vagyon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom