Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921. esztendőben a családi pótléknak 75%-át kellett fizetni, vagyis azt az összeget, amit a képviselő ur a beszédében megjelölt. Az idén, amikor a költ­ségvetés összeállítására került a sor, természetesen ezeknek az internátusoknak a költségeivel is fog­lalkozni kellett és ekkor megállapítást nyert, hogy mi g a múltban körülbelül 1000 korona kiadást jelentett a Máv. számára a nevelő- és tápintézet­ben egy növendék eltartása, addig ez a költség ma 8000 koronára rug. A pénzügyministaer ur azt kivánta, hogy ennek a fentartási költségnek leg­alább egy részét, ha már nem is az egészet, a szü­lők viseljék. A tárgyalások során felmerült egy javaslat, hogy 6000 koronában állapittassék meg a szülők hozzájárulása. Amikor én ezt meghallot­tam, rögtön azt mondtam, hogy ez lehetetlenség, mert hol van ma az a vasúti alkalmazott, aki a gyermekéért 6000 koronát fizethetne. És mit csináljon az, akinek nem egy, hanem három, négy gyermeke van ? 18—24.000 koronát előteremteni bizonyára nincs módjában egy vasúti alkalmazott­nak sem. A képviselő ur információja ebben az egy esetben nem fedi a tényállást, hogy itt már dön­tés történt volna. Nem ! A döntés még nem tör­tént meg, ez a kérdés még tárgyalás alatt van és én oda fogok hatni és remélem, hogy el is fogom érni a pén zügyminister urnái, hogy a helyeknek a fele — 416 ilyen hely van összesen — teljesen ingyenes legyen, a fenmaradó helyek feléért, vagyis az összes férőhelyek negyedrésze ért a meg­állapítandó díjnak, járuléknak a felét fizessék, a fenmaradó negyedrészért pedig fizessenek majd egy bizonyos összeget, amely összeg azonban semmiesetre sem lesz sem 8000, sem 6000 korona. (Helyeslés balfelől.) Hogy milyen áldozatot jelent a MÁV.-ra nézve ennek az internátusnak fentartása, azt a következő számokkal akarom illusztrálni. Amint mondottam, 416 hely van összesen. Egy növen­dék eltartása 8000 koronába kerül, ez tehát 3,328.000 korona évi kiadást jelent az állam­vasutakra. Már most ha 6000 koronában állapitjuk meg a teljes fizetőhelyen fizetendő összeget, — de remélem., hogy ez lényegesen alacsonyabb összeg­ben fog megállapittatni — a helyek felét ingye­nesnek szánva, a negyedrészét pedig fél díj ásnak, ez is 2,704.000 korona áldozatot jelent az állam­vasutakra. Az ország helyzete nem olyan, hogy ilyen áldozatokat könnyűszerrel lehetne hozni. Azonban tudatában vagyok ez intézmény nagy szociális jelentőségének, s amint emiitettem, oda fogok hatni, hogy a helyek fele ingyenes legyen, a fizetőhelyek díja pedig lényegesen alacsonyabb legyen a 6000 koronánál — a helyek negyedrészé­ben a díj fele — és oly összegben állapittassék meg, amit az alkalmazottaknak az a része, akiknek gyermekei az ingyenes vagy fél fizetőhelyre már nem tudtak bejutni, szintén elő tud teremteni. Azt mondta a képviselő ur, hogy ha a MÁV.­nál jobban gondoznának egy és más dolgot, igy például, ha nagyobb gondot fordítanának arra, I évi augusztus hó 10-én, szerdán. 395 hogy a mozdonyok ne gyújtogassanak annyit, az igy megtakarított összegből könnyűszerrel kitelle­nék ezeknek az intézményeknek a fentartási költ­sége. A mozdonyszikra által való gyújtogatás régi bajuk a vasutaknak. Ez a gyújtogatás megvolt akkor is, mikor jó szénnel tüzeltünk és most foko­zottabb mértékben van meg a baj, mert a rossz szén miatt sokkal több szikra jön ki a mozdony­kéményekből, mint a múltban. Emellett régi problémája volt a vasútnak, hogy olyan tüzelő­berendezést létesítsen és olyan szikrafogót alkal­mazzon a kéményen, hogy minél kevesebb, lehető­leg semmi szikra ne távozzék el, azonban sajnos, ezt még senki sem tudta feltalálni, bár igen sok ember foglalkozott vele. Még a külföldi vasutak sem tudták elenyésztetni ezt a bajt, legfeljebb Amerikában, ahol 90 kalóriás antracittal tüzel­nek és ahol mozdonyszikrát nem igen ismernek, de füstöt sem. A MAV.-ot e téren mulasztás nem terheli, sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel és fog foglalkozni a jövőben is. Mihelyt a vasútnak jobb szene lesz, kevesebb gyújtogatás is lesz. Kérem az igen t. képviselő urat és a Nemzet­gyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Azzal, hogy a mozdonyszikra gyuj to gátasával okozott károk­ról megemlékeztem, csak épen rá akartam mutatni arra, hogy hol lehetne igen könnyen fedezetet találni az állam megterhelése nélkül arra, hogy ez a jóléti intézmény pl. erősebb dotációban része­síthessék. Ez csak azért jutott eszembe, mert azt hiszem, maga a kereskedelmi minister ur is a legkellemetlenebb érzéssel tapasztalta, hogy ma rosszabb a helyzet, mint miskor, mert hiszen visszaemlékezve a korábbi időkre, akkor is elő­fordultak ilyen tüzesetek, de ha ma végigmegy az ember egy ilyen vonalon, minden két-háromszáz méter távolságban tüzet látunk. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : A szárazság és a rossz szén az oka. Rupert Rezső: Ha a szikrafogókat kissé job­ban gondoznák, talán csökkenteni lehetne a tüz eseteket. Hiszen a cséplőgépek is ott állnak a nagy kazalok között és a legritkább eset az, hogy a gép felgyújtsa azokat, pedig ez örökké veszedelmes helyen áll. Lehet tehát ezen is változtatni. Semmiesetre sem volt eszem ágában sem akár a kereskedelemügyi minister urat, akár pedig a vasút kitűnő adminisztrációját okolni, hiszen ha ma valamivel megelégedhetünk, tényleg csak a magyar államvasutak terrénumán találunk olyan megnyugvást keltő mindenféle jelenséget, ugy, hogy nem szabad a magyar államvasutak ellen valami különösebb támadással fellépnünk. Erre még csak gondolnunk sem szabad, csak épen tanácskép vetettem fel egy eszmét, honnan lehetne pótolni a vasút alkalmazottainak és talán az állam egyéb jóléti intézményeinek fentartására szük­séges összegek egy részét. Innen nagyon jól lehetne azt előteremteni, hiszen azt lehet mondani, száz 50*

Next

/
Oldalképek
Tartalom