Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

396 A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921 milliókra megy az a kár, amelyet ily módon kénytelenek vagyunk megtéríteni és az a szegény vasút hiába dolgozik, mert többet elfizet károk címén, mint amennyit bevesz. Azért hoztam elő itt e kérdést, mert hiába beszélem meg a minister úrral az ügyet és hiába nyugtat meg ő engem, ha nem tudom azt a célt elérni, amelyet magam elé tűztem, hogy megnyugodjék a már felizgatott, a már kétségbeesett közönség is. Folyton kapok leveleket azoktól a családoktól, amelyek ugylátszik már értesültek a tárgyalásról és a tervezetről és azt ma már készpénznek veszik. Annál nagyobb megnyugvással és örömmel veszem tudomásul a minister ur szive s válaszát, hogy nem igy áll a dolog, hogy a jóléti intézmény a maga szerepét betölteni kivánja, hogy lehetőleg ugyanazt a mértéket, ugyanazt a standardot fogja alkalmazni, amelyet régebben alkalmazott. Ismétlem, a választ köszönettel és megnyugvással veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a kereskedelemügyi miniszter urnák Rupert Rezső képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen!) Igen. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Soron van ? Forgács Miklós jegyző: Szabó Balázs! Szabó Balázs : T. Nemzetgyűlés ! A mai ülés eléggé kifárasztotta már a t. Nemzetgyűlést, én tehát interpellációmat röviden fogom előterjeszteni. (Halljuk !) A magyar földnek egy nagy szerencsétlen ségéről kívánok beszélni, amely már többször tétetett szóvá itt a Nemzetgyűlésen. Megnyugtató választ szeretnék hallani a földmivelésügyi minister úrtól. A Duna mentén van egy 120.000 katasztrális holdnyi terület, amely viz alatt áll. Hihetetlen értékek pusztulnak ott el minden esztendőben a viz miatt. A Duna-völgy lecsapoló Társulat már körülbelül egy évtized óta foglalkozik e viz levezetésének munkálatával. A munkálat megkezdődött már a háború előtt, azonban igen nehezen haladt. A háború alatt és a forradalmat követő időkben pedig teljesen megakadt. A forradalom után következő időkben a Dun avölgylecsapoló Társulat azzal az indokolással hagyta abba munkáját, amelyet el is lehet fogadni, hogy a csatorna torkolatát, amely Baján van, a szerbek elfoglalták és egyszersmind el is töltötték. Ener.k a már 30 kilométernyire megépitett csatornának vize ott le nem folyhat, sőt a már 30 kilométerre megépitett csatorna vize az alsó községeket, Ersekcsanádot és Sükösdet elöntötte, roppant nagy károkat okozva. Most, hegy Baja felszabadul, ez a kifogás megszűnik és most már itt volna az ideje annak, hogy körülbelül egy évtized óta vajúdó munka újból megkezdődjék. Egy évtized óta vajúdik ez a munka, ezalatt az idő alatt csak 30 kilométernyire tudtak haladni, azonban a társulat a hozzáéri augusztus hó 10-én, szerdán. járulási díjakat állandóan szedte, sőt az utóbbi esztendőben tetemesen fel is emelte. Az újságokból olvastam, hogy a földmivelésügyi ministériumnak nagyszerű tervei vannak, amelyek a belviz levezetésére irányulnak ; csatorna hálózatot akarnak kiépíteni. Lehetne ezt akár ezekkel kapcsolatban, akár ezektől függetlenül megvalósitani. Én azonban arra kérem most a földmivelésügyi minister urat, méltóztassék engem és annak a 120.000 hold földnek tulajdonosait megnyugtatni . . . Szabóky Jenő : És az alsó 150.000 hold föld tulajdonosait. Szabó Balázs : Mindenesetre nem csak erről van szó, hanem a Tisza mentén levő területek szabályozásáról is. Megnyugtatást kérek afelől, hogy a földmivelésügyi minister ur legnagyobb gondját képezi az, hegy ez a Dunavölgylecsapoló Társulat a maga mur kaját a leghatározottabban meg kezdhesse. Arra is kérem a minister urat, méltóztassék ezt a társulatot a maga erkölcsi erejével is támogatni abban a szándékában, hegy most, tudomásom szerint, nagyobb külföldi kölcsönt akar felvenni azért, hogy a munkát megkezdhessék. Abból a célból, hogy itt a közönséget megnyugtassuk, kérem a földmivelésügyi minister ur válaszát és a következő interpellációt terjesztem elő (Olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák, hogy a Duna völgy lecsapoló társulat Baja város megszállása miatt és címén függesztette fel belvizlevezető-munkálatait ? Hajlandó-e arra, hogy Baja felszabadulása után a lecsapolás és csatornáépités munkáját sürgősen megkezdeti? Hajlandó-e a Társulatot legalább is minden erkölcsi erejével támogatni?« (Elénk helyeslés és taps.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister nek. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Igenis van tudomásom ezekről a dolgokról. A földmivelésügyi ministeriumban működő viziosztály ezeket a terveket már régen elkészítette más területekre is, azonban tény az, hogy a munkálatok a háború alatt szüneteltek. Nálam már jártak deputációk és a földtulajdonosok panaszkodnak azért, hogy évek hosszú sora óta fizetik a járulékokat, az ármentesitő társulati adókat a földjük után, munka azonban egyáltalában nincs. Megvan à szervezet, megvan a vizitársulatok tisztviselői kara, azokat fizetni kell és munka egyáltalában nincs. Az bizonyos, hogy ez a helyzet igy tarthatatlan. Itt az államnak minden erejét meg kell feszítenie, hogy közbelépjen nemcsak erkölcsi erejével, hanem vagyoni támogatásával is, hogy ezek a munkálatok megkezdődjenek és lehetőleg minél előbb befejeztessenek. Én hiszem, hogy ebben a tekintetben a pénzügy minister úrral majd megegyezésre tudok jutni, mert hiszen ez is és igen sok