Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

39i A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921. évi augusztus hó 10-én, szerdán. tudták volna ellátni a közönséget, az élelemmel sokat takarékoskodhattunk volna. (Mozgás. Egy hang a jobboldalon : Éhes embernek nem kell dohány !) Ha a katonának elég dohánya lett volna. ideggel is tovább bírta volna. De az állam, hogy a maga egy-két kis millióját megtakarítsa, nem engedett, takarékoskodott, féltette a jövedelmét. Pedig a fronton nagyon fontos dolog volt a katona morális erejének fentartása, türelmének megóvása, mert hiszen ha a katonának dohánya volt, akkor vígan marsoltunk, akkor senki sem panaszkodott. Mondom, az állam ezt sem tudta megtenni s ahelyett, hogy megengedte volna a termelést, egyszerű zsugoriságból, rövidlátó módon lehetetlenné tette. Vannak ilyen zsugori, pazarló takarékosságok. amelyekre sokszorosan rá kell fizetni. Ilyen ez az eset is, hogy az ország közalkalmazottainak leghasznosabbjai a termelő munkát végző közalkalmazottak közül a vasutasokat elkeseritik azzal, hogy a múltban nekik nyújtott segítséget most már egy napon nem élvezhetik tovább, elveszik tőlük a kedvezményt. Nagyon sok szülő kétségbeesésbe jut ; azok, akiknek két-három gyerekük van és akik biztak abban, hogy majd ezekben az intézetekben helyezhetik el gyermekeiket és megtalálhatják a szülői örömüket, nyugalmukat abban, hogy ezek az intézetek átveszik a gyermeküket, most egyszerre itt vannak azok a kis bakterek, de magasabbrangu tisztviselők is, akiknek 6000 koronát kell fizetni egy-egy gyermek elhelyezéseért. Ez nem takarékoskodás, mert ez az állam idegeinek fogyasztását jelenti. De nem is kell olyan nagyon takarékoskodni. Ha a vasutak technikai berendezése javíttatni fog, kikerül ez az összeg abból a haszonból, melyet ezen a réven el lehet érni. Akármerre utazik az ember, mindenütt mezőtüzeket, háztüzeket, vonat által felszított nagy tüzet lát köröskörül, magam is láttam, pedig olyan helyen lakom, ahol a vonat nagy károkat nem tehet. Az én kis irodámnak az utóbbi időben is három nagy kártéritési pere keletkezett a MÁV. ellen a vasúti tüzek folytán, az egyik ügyben már 100.000 kornát fizetett a vasút. Ha ezeket a lokomotivokat ellátnák megfelelő szikrafogóval, akkor az állam megmenthetné azt a mérhetetlen sok milliót, melyet káréritésképen kell fizetnie. Méltóztassék mindig a lényeget venni a takarékoskodásban, azt a sok — mondhatnám — 100 milliós károkat, amiket az erdőégésekért, faluk, mezők felgyujtásáért kell fizetni azért, mert a berendezés nem elég tökéletes. Ne méltóztassanak ezen mosolyogni. Ha Balaton felé leutazik az ember, mindenütt tüzet lát. Csak a napokban égett le ott 25—30 hold erdő, amit az államvasutaknak kell megfizetni. Ha jobb berendezések vannak, ugy ezt a rengeteg sok milliót meg lehet takarítani és akkor ezeknek az intézeteknek is biztositani lehet azt a másfél milliót, ami a fentartásukhoz szükséges. Én hiszem is, t. Nemzetgyűlés, hogy a kereskedelemügyi minister ur fog ezen változtatni. Célom nem is az volt, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam, hanem inkább az, hogy megadjam a módot arra, hogy itt a nyilvánosság előtt a sok aggódó szülő megnyugtatására a vigasztaló szót kimondhassa és innen szétrepüljön a hir azokhoz, akik ma nagy aggodalomba vannak amiatt, hogy szeptemberben az iskolaév megkezdésével mi fog történni és ezért szinte kétségbeesésben élnek, hogy ezek innen hivatott helyről, a minister ur ajkáról hallják meg a vigasztaló szót és megnyugodjanak. Ez volt az én felszólalásomnak célja. Ezek után bátor vagyok előterjeszteni interpellációmat, amely a következőképen hangzik (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur a Máv. nevelóés tápintézeteiben fizetendő dijakat a régi mértékre leszállítani ?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. A, kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Igazán hálás vagyok Rupert képviselő urnák, hogy az interpellációt azzal a célzattal intézte hozzám, hogy én itt az általa óhajtott vigasztaló szót kimondhassam. D3 mielőtt erre rátérnék, tájékoztatást akarok adni a Nemzetgyűlésnek arról, hogy miben állnak tulajdonképen ezek a nevelő- és tápintézetek és miért létesitette ezeket annak idején a Máv.? A Máv-nak a múltban voltak vonalai HorvátSzlavonországban, ahol magyar tisztviselők állottak szolgálatban, magyar iskolák azonban nem voltak. Elsősorban ezeknek a vasúti alkalmazottaknak a gyermekei kedvéért, akik ilyen idegen helyen teljesítettek szolgálatot, létesíttettek ezek az intézetek, hogy módjuk legyen a szülőknek magyar iskolában neveltetni gyermekeiket. Azután voltak nagy magyarországon olyan vidékek, ahol az iskola igen messze feküdt az állomástól vagy a vasutas szolgálati helyétől. Ez volt a másik célja ez intézetek létesítésének, hogy az ilyen helyen szolgálatot teljesítő alkalmazottak gyermekeiket az internátusban helyezzék el és ott neveltessék. Sajnos, a helyzet azóta megváltozott és ezeket az internátusokat annál az oknál fogva, amiért létesítettek, ma már tulaj don képen fentartani nem kellene, mert nekünk Horvát-Szlavonországban vonalaink nincsenek és csonka Magyarországon olyan hely, ahol a közelben iskola ne volna, kevés van. Mindamellett a Máv. ezeket az intézeteket továbbra is fenn akarja tartani, mert ezeknek rendkívül nagy szociális missziójuk is van és kár volna ilyen intézményt, ha már megvan, tisztán takarékossági okokból megszüntetni. Drozdy GyŐZŐ : A titkos alapokból majd erre is jut ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Ugy látom, hogy Rupert t. képviselő ur, mielőtt interpellációját elmondotta volna, információkat szerzett és ezek egynek kivételével fedik is a tényállást. Tudniillik az, hogy régebben 20—150 korona volt az a hozzájárulás, amit a szülők a gyermekek neveltetéséért fizettek és hogy a múlt