Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-246
À Nemzetgyűlés 246. ülése 1921, évi augusztus hó 10-én, szerdán. 38? egyrészről a magyar Mr. kormány képviseletében a magyar királyi pénzügyministérium,, másrészről a Wolfner Gyula és társa budapesti cég között. A szerződés június 11-én kelt, hogy mikor ratifikálták, azt nem tudom. A szükséglet megrendelése foglaltatik az 1. pontban. A szükséglet évi és évközbeni szükségletre oszlik. (Olvassa) : »A megbizónak, tékát a magyar államnak joga van az évi szükséglet 40%-át más hazai ipartelepen megrendelni, mig az évközbeni teljes szükséglet egyedül a szállitó cégnél rendelhető meg.» Hogy mi a különbség az évi és az évközbeni szükséglet között, azt nem leket szigorú határvonallal megállapítani, azt azonban, hogy mennyi lehet az évközbeni szükséglet, bizonyitja az, hogy a szerződés egy későbbi pontjában az évközbeni szükséglet mennyiségénél bizonyos megállapítások vannak arra vonatkozólag, hogy milyen árak vannak, ha az egész évi szükségletnek az évközbeni szükséglet 30%-án alul van és mennyi az ár, ha az évközbeni szükséglet az egész évi szükséglet 30%-án felül van. Tehát lehet 30%-on felül is az évközbeni szükséglet. Ezt azért kívánom hangsúlyozni, mert eszerint ez annyit jelent, hogy az összes állami szükséglet 40%-át joga van az államnak másnak adni, tehát 60% eo ipso a Wolfner-féle gyárat illeti meg, ezenkivül az ismeretlen mennyiségű úgynevezett évközbeni szükséglet teljes mennyisége. Később azt mondja a szerződés (Olvassa) : »A központilag beszerzendő bőranyagok szállításával ugyancsak a szállitó cég bizatik meg» — vagyis minden központilag beszerzett bőranyagot csakis ettől a cégtől lehet újra beszerezni, amelynek kartelijéből kifolyólag, amint már emiitettem, Magyarországon a bőrárakat irányit]ák. (Olvassa) : »Amennyiben a viszonyok szükgessé teszik, a megbízó vagyis az állam és a szállító cég között megegyezés létesíthető arra nézve is, hogy lábbelieken kivül legénységi és lófelszerelési, valamint vonat és tüzérségi anyaghoz tartozó stb. bőrnemü cikkek szállításával is megbizassék.» Tovább a munkások foglalkoztatásáról azt mondja a szerződés (Olvassa) : »A megbízó vagyis az állam kötelezi magát arra, hogy ezen munkáscsoport — a gyárban lévő munkáscsoport — foglalkoztatása végett — azt célozza, hogy állandóan lehessen működni ott a gyárban — évenként legalább 60 ezer pár lábbelit a szállítócégnél az illetékes kormányhatóságok, hivatalok megrendelnek. Mit jelent ez ? Ez annyit jelent, hogy abban az esetben, ha 60 ezer pár szükséglete van az államnak vagy ennél kevesebb, még azt a bizonyos 40%-ot sem rendelheti az állam másnál, hanem az egészet a Wolfner-cégnél köteles beszerezni. (Mozgás.) Ereky Károly : A kisipar semmi ! Ki van kapcsolva ! Ugron Gábor : A szerződés 5. §-a, amely az ár megállapítására vonatkozik, a következőket mondja (olvassa) : »A bőranyagok és hozzávalók ára a megrendelés vételének havában, továbbá az ezt megelőző és a vétel után következő hónapokban érvényes budapesti gyári árak átlaga alapján számítandó ki. Szabásdíj és munkabér a megrendelés idejében a tényleg fizetett munkabérek alapján veendő számításba.« Vagyis a gyárnak semmi rizikója nincs. (Tovább olvassa) : »Készítési költség (regie) címén szállitó céget a bőranyagok és hozzávalók árának és a munkabérnek összeadása után eredményezett összeg 25%-a, haszon címén pedig a végösszeg 8'5%-a illeti meg.« T. Nemzetgyűlés ! Ez annyit jelent, hogy a Wolfner-cég, amint Pálfy Dániel t. barátom megállapította, 1030 egynéhány koronát, az én számitásom szerint a jelenlegi árak mellett 1052 koronát és 45 fillért kap egy rendes kiállítású bakancsért. Az összes érdekeltek, ugy a kisiparosok, valamint az egész magyar gyári cipőipar kötelezőle g kijelenti azt, hogy ezzel szemben akceptálva azokat a bőr- és összes anyagárakat, amelyek alapján Wolfnerék dolgoznak, — tehát nem lehet azt mondani, hogy más nem tud ilyen áron beszerezni — amely árak, az én felfogásom szerint a kartell által irányítva vannak, kiszámítva a 25% regie és 8*5% tiszta hasznot, amit joga van felszámítani, amely nála kitesz összesen 364 koronát, ebből hajlandók 160—200 korona engedményt adni, ami tehát 50.000 pár bakancsnál 10 milliót, 100.000 bakancsnál évi 20 milliót és 15 esztendő alatt 200—300 millió koronát jelent az államnak. A szerződés tovább azt mondja (olvassa) : »Abban az esetben, ha a szerződés tartama alatt törvény vagy törvény erejével bíró rendeletek alapján szállitó cégre a szerződésből kifolyólag oly terhek vagy költségek hárulnának, melyek a szerződés megkötése idejében előreláthatok nem voltak és így az ár megállapításánál sem voltak számításba vehetők, szállitó cégnek joga van a készítési költségeknek (regiének) oly mérvben való felemelését igényelni, amily arányban a szerződés teljesítésétől származó kiadásai a törvény vagy törvény erejével bíró rendeletek folytán emelkedtek.« Végül a 15. §-a a szerződésnek a szerződés tartalmáról a következőket mondja (olvassa) : »Ezen kettő eredeti példányban kiállított szerződés 1921 július hó 1-ével lép hatályba és bármely szerződő fél által 1935. évi december hó 31-ig való felmondás esetén 1936. évi július hó végével szűnik meg. (Felkiáltások a baloldalon. Hallatlan!) Amennyiben 1935. évi december hó végéig a szerződést egyik szerződő fél sem mondaná fel, az további 3 évre, vagyis 1939. évi június hó végéig marad érvényben. Jelen szerződés a szállitó cégre nézve az aláírás napjával, a megbízóra nézve pedig a jóváhagyás után kötelező.« (Zaj.) Ereky Károly : Mily alapon ? A kivételes hatalom alapján % * Ugron Gábor : Pálfy Dániel képviselő urnák erre az interpellációjára, nem tudom miért, a kereskedelemügyi minister ur válaszolt, pedig én a szerződésből azt látom, hogy azt a pénzügvmitiis49*
