Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

A Nemzetgyűlés 24.6. ülése 1921. 26 milliárdos budgeten krvül belement a pénzügyminister ur egy 300 milliós épitkezési kiadásba. Ez •— ugyebár — nem az az összeg, amellyel meg lehet inditani az országban a munkát. Az országban nemcsak ipaii munkások -vannak munka nélkül, hanem a mezőgazdasági munkások százezrei is. (ügy van! balfelől.) Amikor tehát ezt látjuk, kétszeresen gondolkodóba kell esnünk afölött, mit csináljunk, ha a közelgő telén nem lesz a munkásoknak, a mezőgazdasági munkásoknak se munkájuk, kétszeresen kétségbe kell esnünk afölött, hogy megdrágulván az élelmiszerek árai, ezek, akik még az olcsó élelmiszerek megvásárlására szükséges költségeket sem tudják megkeresni, egyáltalában nem fognak élelmicikkekhez jutni. Nagy tévedés, ha valaki azt gondolja, hogy vége lévén Magyarországon az aratásnak és a cséplésnek, ezeknél a munkálatoknál a mezőgazdasági munkás megkereste az évi kenyerét. Nem kereste meg, mert tudok igen sokat, akinek aratása volt, aki végigaratta ezt az egész időt, de alig keresett két mázsa búzát. Akinek aratása volt ! De hány százezernek nem volt aratása, hányan nem jutottak hozzá, hogy arathassanak ! Nem intézkedtünk radikális eszközökkel, hogy gépekkel abszolúte nem szabad aratni Magyarországon, hogy munkát adjanak annak a munkásnak, hogy legalább a betevő falatot keresse meg maga és a családja részére. A kormány politikájában nem látom ezt érvényesülni. Amikor ezt nem látom a mezőgazdaság szempontjából, természetesen le kell szögeznem azt a tényt, hogy a gyárak sem füstölögnek és igy az ipari munkásság is mindig nagyobb százalékkal esik áldozatul a munkanélküliségnek és még az sem tudván megkeresni azt, ami családja fentartásához szükséges, akinek munkája van a gyárakban, félnünk kell attól, ami bekövetkezik akkor, ha a kormány nem intézkedik, hogy a kenyérnélküli éhes munkásság lázongásba fog kitörni, oda fog menni majd magának kenyeret keresni, ahol tud, — és ez nemcsak az ipari munkásságra áll, hanem a mezőgazdasági munkásságra is— mert megdől a törvény hatalma ott, ahol nincsen kenyér és éhező gyermekek vannak. Most tehát, amikor vége van az aratásnak, látnom kellene, hogy a kormány jön egy olyan tervezettel, hogy a vagyonváltság egy tekintélyes részét láhasitva, Magyarországon megindítja a közmunkákat. Vizeink pl. szabályozatlanok. Kendki vül csodálatos dolog volt, hogy a világháború alatt, amikor százezrével voltak itt orosz foglyok, a törvényhozás sohasem gondolt arra, hogy Magyarországon ezt az igazán semmi munkát nem végző, léhűtő fogolytársadalmat odaállítsa a vizek szabályozásához, az utak Mepitéséhez. Talán több kellett volna az őrökből, ha nem fogolytáborokban körülzárva tartják a foglyokat, azonban az őrök számának igen csekély emelésével a foglyok igen tekintélyes részét lehetett volna foglalkoztatni és ez végeredményben magára a mezőgazdaságra hasznos munka lett volna _ NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — SIL KÖTET. évi augusztus hó 10-én, szerdán. 377 De ha a világháború miatt elfelejtettük azt, csodálatos, hogy most sem foglalkozik vele a kormány, most, amikor munkát kell adni a népnek. Utaink tönkre vannak téve, vizeink — mondom. — szabályozatlanok, egyáltalában a koimány mintha arra törekednék, hogy azokat a munkálatokat, amelyekre szüksége van, meginditsa. Pedig — ismétlem ha valamikor kötelessége volt a kormánynak, hogy gondoskodjék munkaalkalomról, akkor a hatéves világháború és a forradalmak után most erkölcsi kötelessége a kormánynak, hogy gondoskodjék erről és minden áron teremtsen munkaalkalmat. Én — ezt a nézetemet már többször kifejtettem — időszerűtlennek tartom a vagyonváltságot. Megmondom, hogy miért. Azért tartom időszerűtlennek a vagyonváltságot, mert nem tudom még, hogy a jóvátételi bizottság mire kötelez. Nem azért mondom ezt, mintha azt hinném., hogy ebből a vagyonváltságból a jóvátételt ki fogjuk fizetni, mert hiszen arról ne is beszéljünk, elsősorban azért, mert nem fizethetjük, másodsorban, mert meg sem közeliti azt az összeget — de ha esetleg a jóvátételi bizottság mégis kötelezne bennünket —• amint Németországot is kötelezte — bizonyos számú marhának, lóállománynak kiadására, akkor tartottam volna időszerűnek a vagyonváltságot, hogy ha akkor elvesszük valakinek a marháját, ezt az összeget megtéríthessük neki a vagyonváltságból. Lehetséges az is, bekövetkezhetik, hogy ezeket majd valami állampapírokkal fogják kifizetni. Figyelmeztetem azonban a minister urat, hogy az emberek már nem igen biznak az állampapírokban. Beszédem folyamán majd foglalkozni fogok a pénzlebélyegzéssel. Én is, a túloldal is, de minden egyes képviselő azt Ígérte a választások alkalmával, később pedig hivatalos személyek ajkairól hangzott el, hogy a hadikölcsönkötvény s a lebélyegzett pénz szelvényeit a vagyonváltságnál be fogjuk tudni. Ha a minister urat most ezekkel a szelvényekkel fizetik, nem sokra megy vole, nem tud vele mit csinálni, nem tud vele még lyukat sem betömni, amire pedig nagy szüksége van az államháztartásnak. Bekövetkezett tehát az az állapot, amikor kiderült, hogy nem mondtunk igazat a népnek, mikor azt mondtuk, hogy a lebélyegzett pénzösszegét be fogják tudni a vagyonváltságnál. Szijj Bálint: Pedig ez is törlesztése lenne az állama dosságoknak. Szilágyi Lajos : Ugy van ! Ez programmpont volt ! Kerekes Mihály: Mondom, ezzel a kérdéssel később fogok foglalkozni. A kormány adózási rendszere igazságtalan még pedig azért, mert a XX. században még mindig a fogyasztási adórendszeren alapul. Igaz, hogy itt vagyonváltságot szedünk,, a vagyonváltság azonban nem. egyenlő mértékkel mér. Gondolkodóba kellene esnie a kormánynak afelett, hogy ne tegyen-e egy lépést előre, hogy a túlterhelt adózó polgárokat mentesítse a vagyonváltság aló] 48