Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

378 A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921 és más utat módot keressen arra, hogy az az összeg, amelyre szükség van, feltétlenül befolyjon az államkasszába. En azt kérdem, hogy a nagytőke a világháború után elvégezte-e azt a kötelességét az országban, amelyet el kellett volna végeznie A minister ur egy egész életet töltött a nagytőke szolgálatában, tehát érti azokat a körülményeket, amelyek a vagyonváltságnál történtek. Nagyon jól tudja, hogy ott rejtett tartalékok is voltak, amelyeket nem lehetett megadóztatni. Minden egyes szövetkezetnél — már ezeknél is, nemcsak a bankoknál — rejtett tartalékok vannak, melyeket a minister ur nem is tudhatott megadóztatni, mert hiszen azokat nem hozták nyilvánosságra. A nagytőkének, amely a világháborúban a nép millióinak vérén meghizott, erkölcsi kötelessége lett volna, hogy ne 20%-os kölcsönökkel inditsa meg Magyarországon az ipart és a kereskedelmet, hanem álljon az államháztartás szolgálatába. Rakovszky István : Igaz ! ügy van ! Kerekes Mihály: A nagytőke azonban nem végezte el azt a kötelességét, amelyet el kellett volna végeznie. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Andaházy-Kasnya Béla: Hiszen üldözték a zsidókat ! Kerekes Mihály: Amikor azt látjuk, hogy a nagytőke nem végezte el kötelességét és nem állott a termelés megindításának szolgálatába, hanem újból sápolni akart és azt akarja elérni, hogy ha Magyarországon az ipart és kereskedelmet az ország érdekében megindulni segiti, megint 20%-os profitokat szedjen ki a nép véréből, akkor ezzel a nagytőkével szemben kötelessége a kormányzatnak radikális lépést elhatározni, rá kell szorítani a termelés megindítására. (Ugy van!) Ha vizsgálom a kérdést, akkor azt látom, hogy nemcsak a nagytőke nem végezte el a hivatását, hanem a nagybirtok sem teljesitette köteles

8 ségét. Ez a kettő együtt lett volna hivatva az országot megmenteni a végső pusztulástól. Mindkettő a profitot kereste. Sem a nagytőke, sem a nagybirtok nem teljesitette azt a kötleességet, amelyet a világháború után kellett volna teljesitenie. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kérdem : hányan vannak itt Magyarországon a nagybirtokosaink közül, akik be nem várva a törvényt, nem hallgatva semmire, amikor a világháború iák vége lett, abban a határban, ahol a nagybirtoka fekszik, a községek lakosainak azt mondta volna : nézzétek barátaim, ti véreztetek azért, hogy ez a birtok megmaradjon, nektek nincs lakóházatok, adok nektek. Mibe kerül? 30 hold földet kell kiadnom nektek, ezt ingyen adom. Drozdy GyŐZŐ: Pénzért sem akartak adni! (Egy hang a jobboldalon : Nem voltak otthon !) Kerekes Mihály: Ugy, amint a nagytőke nem végezte el a kötelességét, a nagybirtok sem teljesitette ezt a kötelességet. Joggal elvárhatta volna pedig a vérét hullató, nincstelen katona, aki a harcmezőn a lábát vesztette, vérét hullatta, vagy az a hadiözvegy, aki idehaza maradt és elvesztette a kenyérkeresőt, hogy az a nagybirtok, amelyem augusztus hó 10-én, szerdán. nek érdekeit védte, — mert hiszen azok a nincstelenek, akiknek nem volt egy kapavágás földjük sem, védték a hazájukat, de a nagytőkét és a nagybirtokot is védték kint a harctéren — teljesíteni fogj kötelességét. De ugy a nagytőke, mint a nagybirtok háládatlan volt vele szemben. Ma már munkásnak sem kell az illető, mert fél munkaerő, nem lehet kihasználni tovább a véres verejtékét ; mivel tehát nem tudják használni, kidobják s ott fetrenghet étlen-szomj an, nem gondol vele senki. 200 koronáért akarnak neki egy négyszögöl földet adni, hogy felépithesse viskóját. Régi öregektől azt hallottam, hogy a földesúr valamikor valóságos jóltevője volt a jobbágyainak. A földbirtokos neje szinte patikát tartott, orvosa volt a szomszéd községeknek. Sziráki Pál : De meg is batoztatta őket ! Kerekes Mihály: Akármelyik jobbágynak gyermeke, vagy a családfő, vagy a családanya megbetegedett, akkor a földbirtokos neje megjelent a kunyhóban és megsimogatta a beteg verejtékező homlokát, a házi patikájából orvosságot, gyógyírt vitt a betegeknek, ha pedig elvesztették a kenyérkeresőt, akkor gondoskodott a családról, hogy a kenyerük meglegyen. Én azt hiszem, hogy ennek a rendnek emberei ma már kivesztek. Szilágyi Lajos : Vannak még, csak nagyon kevesen. Kerekes Mihály : Lehetséges — tisztelet a kivételeknek — hegy vannak, de én azt tapasztalom, hogy ezidőszerint a nagytőke és a nagybirtok tulajdonosait — mondom, tisztelet a kivételeknek, amint megjegyezték, hagy vannak — nem az a sziv vezérli, amely erkölcsileg is kötelezné az illetőt arra, hogy gondoskodjék — ha nem is a jobbágyáról, mert hiszen ma már jobbágyok nincsenek — de arról a verejtékező katonáról, aki elvesztette a féllábát a harctéren, vagy az özvegyről, vagy hadiárváról, aki odahaza maradt kenyérkereső nélkül. Joggal elvárhatjuk a kormánytól, hogy gondoskodjék arról, hogy ha már az állam a hadirokkantaknak, özvegyeknek és árváknak nem tud megfelelő, biztos kenyeret juttatni, annyit, hogy abból megélhessenek, akkor minden eszközzel szoritsa rá a földbirtok, a nagytőke tulajdonosait, hogy ezeket a félmunkaerőket alkalmazzák elsősorban a birtokaikon, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen akkor, amikor azt mondtuk, hogy majd lesz nektek, ha hazajöttök a harcmezőről, először szivesen fogadták fel őket munkásoknak, de amikor csak félerőt tudtak nyújtani, mert hiányzott a kezük vagy lábuk, akkor kidobták őket a munkából és szinte sorozásokat tartottak mindenütt, még az állami munkásoknál is, orvosilag vizsgálták meg a jelentkező munkásokat, és akire kimondták, — bár megvolt a keze-lába — hegy valami szervi hibája van, még pedig aki a világháborúban szenvedett és kint volt a harctéren, azok közül csak kevesen szabadultak meg belső szervi bajok nélkül, arra rámondták az