Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

376 A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921. évi augusztus hó 10-én, szerdán. szokás — a házszabályoknak is megfelelő — hogy az előadó után ellenzéki szónok beszél. Szilágyi Lajos: Ujabb házszabálysértés! Kerekes Mihály: Most, nem tudom milyen okból, elsőnek egy kormánypárti szónok beszélt. (Félkiáltások jobbfelöl : Olyan nagy baj ez ?) Szilágyi LajoS : A házszabályokról van szó ! Kerekes Mihály: Végtelenül örülök, hogy Lovász képviselőtársam egyes kitételeire innen, az ellenzék padjairól válaszolhatok. T. képviselőtársam ugy állította be a kérdést, hogy aki birálja az selejtes intrikát végez. (Felkiáltások jobbfelől : Nem ugy mondta,/ Akinek nem inge, ne vegye magára !) Szórói-szóra ezt mondta, leirtam magamnak. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Az lehetséges, hogy a bírálatnak bizonyos esetekben vannak olyan tendenciái és célzatai, amelyeknek következtében selejtes intrika válhatik belőle ; de ez nem állja meg a helyét, amikor a nemzet érdekéről van szó s amikor a Nemzetgyűlés elé került egy törvényjavaslatot kritika alá kell venni . . . Drozdy GyŐZŐ : Ugy van ! Ezt nem lehet frázisokkal elintézni. Kerekes Mihály: ...amikor én hozzászólók a javaslathoz s igenis, kritikát akarok felette gyakorolni és végzem, azt a kötelességet, amelyet Lovász bóratomnak az edelényi, nekem az ónodi kerület adott. Amikor tehát én itt az ellenzék padjairól kritizálok, akkor az nem lehet selejtes intrika, akármilyen szólamokkal kössük is alá, hanem kutyakötelesség, amejyet el kell végeznie minden becsületes képviselőnek, aki választópolgárai bizalmának akar megfelelni. (Helyeslés halj elöl ) Iklódy-Szabó János: Senki sem kifogásolja az objektiv kritikát ! Gaal Gaszton: Csak a személyes kérdés felesleges ! Kerekes Mihály." Amikor Lovász képviselőtársam felsorolta, hogy milyen rengeteg sok a fizetni valója a falusi gazdaközönségnek, ő is bizonyos kritikát gyakorolt a fölött, milyen állapotban vannak Magyarország adófizető polgárai jelenleg. Tényleg annyi a fizetnivalójuk, hogy ezt nem fogja kibirni ez a nemzet. Az előadó ur azt mondta, hogy ezen a téren elmentünk a legvégső pontig a leszállítás terén, tovább nem mehetünk el és kérte a Nemzetgyűlést, hogy ezt a törvényjavaslatot fogadja el általánosságban és részleteiben is, mert a pénzügyi helyzet nem, birná el azt, hogy ezen a téren egy cseppet is lejjebb menjünk. En teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az országnak, a pénzügyi helyzetnek erre szüksége van, tisztában vagyok azzal is, hogy többre van szüksége, hogy ez sem elég és még több áldozatot fog a nemzettől kívánni az államháztartás, a körülmények többet fognak megkívánni. Amikor azonban a nemzet adófizető polgárai elmentek a teherviselés, a teljesítőképesség legvégső határáig, akkor százszorosan kötelességünk arra ügyelni, hogy kötelezettségei alól senki se csúszhasson ki kevesebb adóval és kevesebb szolgáltatással, mint amennyire teherbiróképességéhez szükség vanNem lehet ugy felfogni a teherbiróképességet, hogy amikor a pénzügyminister ur birálja pénzügyi szempontból, akkor őt az a gondolat vezérelje, hogy «, pénzvilág mit bir el, amikor Gaal Gaszton igen t. képviselőtársam birálja, akkor a gazdák érdekeit tartja szem előtt, mert ha igy külön-külön bíráljuk, mindig lesz bizonyos igazságtalanság, mint ahogy még most is van bizonyos igazságtalanság, mert dacára annak, hogy Gaal Gaszton igen t. képviselőtársunk a pénzügyi bizottság ülésein erős harcot folytatott a törvényjavaslat ellen, még mindig van igazságtalanság a nagytőke szolgáltatmánya és az itteni szolgáltatmány között és ezt eluminámi kell a legközelebbi alkalommal. Amikor a törvényjavaslathoz hozzászólok, ki kell jelentenem,, hogy én és az a párt, amelyhez szerencsém van tartozni, készséggel bocsátjuk a pénzügyminister ur rendelkezésére azt az összeget, am.ely szükséges az államháztartás zavartalan viteléhez. Ez erkölcsi kötelessége az ország minden polgárának. Drozdy GyŐZŐ : De autókra és különítményekre nem adunk ! Kerekes Mihály: Amikor azonban ez a törvényjavaslat tárgyalás alá került, viszont kötelességünk bírálni azt a politikát is, amelyet a kormány a kezébe adott szolgáltatmány révén visz az országban, kötelességünk bírálni, vájjon helyes-e ez a politika vagy sem.. Ebből a szempontból teszem tehát bírálat tárgyává a törvényjavaslatot, mert azt látjuk, hogy a tegnapi napon is, mikor Haller képviselőtársam itt interpellált bizonyos irányban, akkor egy másik irányt kifelejtett, t. i. azt, hogy a kormánynak erkölcsi kötelessége nemcsak arra törekedni, hogy leszállítsa az élelmiszerek árait az országban, hanem erkölcsi kötelessége a vesztett háború után munkaalkalmakról is gondoskodni. Hiszen hiába adják az élelmiszert akár olcsóbban, akár drágábban, ha nincs munkaalkalom., ha az, embereknek százezrei és milliói munka nélkül vannak és nem tudják megkeresni a drága vagy az olcsó élelmiszer árait, akkor végeredményben mégsem értünk célt. Hiszen célunk az volna, hogy mindenkinek meglegyen a kenyere. Ingyen nem adhat az ország senkinek. Munkát, munkaalkalmat kell teremtem, és ha van munkaalkalom, akkor abban a munkakörben, amelyet az ország kijelöl vagy adhat, mindenki megkeresheti azt a száraz kenyeret, amelyre neki és családjának szüksége van. Ismétlem, amikor ezt a törvényjavaslatot bírálom, akkor tisztán és kizárólag az a cél vezérel, hogy a kormányt olyan közgazdasági politikára sarkaljam, amely a munkaalkalom alapja. A kormány politikájában egyáltalában még csak megindulását sem látom annak, hogy arra törekednék, hogy Magyarországon munkaalkalmat teremtsen. Nincsenek tények, amelyek erre mutatnának. Egyetlen tényt látunk csak, t. i., hogy az évi