Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-243

328 A Nemzetgyűlés 243. ülése 1921. évi aug. hő 4-én, csütörtökön. rnekei, akik legalább tiz év óta szolgáló vagy nyug­díjazott törvényhatósági tisztviselők gyermekei. Miután elsősorban a katonatiszteknek és más állami tisztviselőknek árvái fognak figyelembe vétetni, a többiek, akiket emiitettem, csak akkor fognak felvétetni, ha kellő jelentkezés hiján még meg­felelő számú hely marad fenn. Ezekben voltam bátor összefoglalni elmon­dandóimat és bebizonyítani, hogy ez a törvény­javaslat hatalmas lépéssel fogja előbbre vinni a magyar kultúrát. A magyar jövendő kultúra ne­vében kérve kéiem a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tassék ezt a törvényjavaslatot ugy általánosság­ban, mint részleteiben elfogadni és a magyar haza, a magyar jövendő dicsőségére törvénybe iktatni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szilágyi képviselő ur jelentkezett szó­lásra. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Nagy ér­deklődéssel hallgattam az igen t. előadó ur szak­szerű fejtegetéseit és én magam is azt óhajtanám, hogy azok a remények, amelyek az ő lelkét eltöl­tik, valósággá válnának ennek a törvénynek végre­hajtásánál. Ellenben van e törvényjavaslat meg­szavazásának egy külpolitikai kihatása is. Ez a törvényjavaslat a trianoni békeszerződés végre­hajtását célozza, mint ilyen rövid időn belül a második törvényjavaslat, amely a Nemzetgyűlés asztalán fekszik, önként, magunk hajtjuk végre a békeszerződést, megelőzve mindennemű felszó­lítást, mintegy elébe sietünk az entente-nak, mint­egy bizonyítani akarván, hogy jó fiuk vagyunk és végrehajtjuk a békeszerződés minden pontoza­tát, mielőtt arra erkölcsi vagy hatalmi nyomás utján kényszeríttetnénk. En már ismételten kifejtettem a békeszerző­déssel szemben álláspontomat. Arra visszatérni feleslegesnek tartom. Ellenben felvetem azt a gon­dolatot, vájjon nem helytelen politikát üz-e az igen t. kormány akkor, amikor ilyen előzékenyen, mondhatnám, túlságosan előzékenyen megy az entente elé, amely velünk szemben semminemű jóindulatot nem mutat, amely ellenünk ma is ha­dat visel. En attól félek, hogy odakinn evvel a túl­ságos előzékenységgel biztatást nyer az entente velünk szemben, az elszakadt részeken pedig csüg­gedést fog okozni az, hogy Csonka-Magyarország kormánya mennyire behódol, mennyire aláveti magát a trianoni békeszerződésnek és mennyire siet annak határozmányait végrehajtani. A külpolitikai helyzetet egy egyedülálló kép­viselő nem ismerheti. A kormány van tájékozva, a korrnány tudja megítélni, vájjon azok az aggo­dalmak, amelyeknek ellenzéki oldalról hangot adtak, tulzottak-e vagy nem ? És igy a kormányon áll a felelősség a tekintetben is, hogy ennyire siet a békeszerződést végrehajtani. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék talán mondanivalóját szorosabb kapcsolatba hozni a tárgyalás alatt álló javaslattal. Szilágyi Lajos: Véleményem szerint egészen szorosan a tárgyhoz tartottam magam, ameny­nyiben a trianoni békeszerződés végrehajtásáról van szó. Minderre vonatkozólag igen üdvösnek tartanám, ha a kormány nyilatkoznék, egyrészt mert tiszta helyzetet teremtene az entente-tal •szemben, hogy mi a célja evvel a si etessél, más­részt megnyugtatólag hatna az elszakadt részekre, amelyek nem azt várják tőlünk, hogy siessünk a békét végrehajtani, hanem inkább folyton annak a reménynek élnek, hogy ez a békeszerződés csak papirosrongy marad, de egyetlenegy pontja sem megy át a valóságba. Mindazonáltal, különösen az előadó ur szakszerű fejtegetései folytán, különösen azon nagy előnyök mérlegelése folytán, amelyeket az internátusi nevelés jelent, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ki­van még valaki szólani ? (Nem I) Ha senki sem kíván a javaslathoz hozzászólani, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Az előadó ur ennek a törvényjavaslatnak céljait, vezető gon­dolatait, hasznosságát, valamint nehézségeit is annyira szakszerűen és annyira tele hazafias lélek­kel fejtegette, hogy azt gondolom, a t. Nemzet­gyűlés felment attól, hogy megismételjem ugyan­azon gondolatokat, vagy más gondolatokat fűzzek ugyanarra a fonálra, amelyet ő megsodort. Itt azonban egy felszólalás hangzott el Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam, részéről, amely bizonyos, az előadói beszédben előre nem. praeokkupált ag­godalmakkal foglalkozik. Indíttatva érzem magam, hogy a t. Nemzetgyűlés magas szine előtt rögtön néhány mondatban megpróbáljam eloszlatni eze­ket az aggodalmakat, illetve megpróbáljam precí­zebben körvonalazni, hogy miért kell nekünk evvel a törvényjavaslattal épen most jönnünk a Ház magas szine elé. (Halljuk! Halljuk!) Amikor mi a trianoni békét aláirtuk, akkor természetesen ebben az elhatározásban benne rej­lett az a további elhatározás is, hogy az aláírással magunkra vettünk az aláírással járó összes terhe­ket is. A trianoni békeszerződésnek világos és pa­rancsoló módon kimondott, írásba foglalt és álta­lunk aláirt határozmányait nekünk tehát végre kell hajtanunk. Méltóztassék nekem kegyesen el­engedni, hogy külön fejtegessem, hogy a trianoni békeszerződésnek a magyar hadseregre vonatkozó stipulációival minő szoros kapcsolatban vannak azok a katonai nevelőintézetek, amelyek sorsáról itt szó van. Legyen szabad csak egyetlenegy mo­mentumra felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Ez a következő : Megtörténhetik az, hogy az entente részéről épen ezen a ponton bizonyos rövidebb vagy hosz­szabb idő múlva a rendelkezés végrehajtására vonatkozó felszólítást, mondjuk, parancsot ve­hetne kézhez a magyar kormány. Ez olyan lehető­ség, amely meglehetősen közel áll, ép azért, mert hiszen minden fegyvert és minden katonát és min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom