Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-243

A Nemzetgyűlés 243, ülése 1921, Ezt a célt szdgálja ez a törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat, ha törvénnyé válik, olyan csarnokokat fog megtartani a magyar kultúrának, hogy hatásait talán mi már nem is> hanem késő nemzedék fogja áldólag emlegetni. Ezt az eredményt annál biztosabban fogja meghozni ez a törvényjavaslat, mert lehetővé teszi, hogy nyilvános iskolák mellett nevelőintézetek fognak fennállani, ahol az a tanulóifjúság, amelyet okos szelekció utján oda majd fel fognak venni, állandó ellenőrzés és nevelés alatt lesz. Ezzel meg is volna indokolva ennek a törvényjavaslatnak 1. §-a. A törvényjavaslat 2. §-a kimondja, hogy az egyes nevelőintézetek mellett alsóbb négy osztályú, vagy felsőbb négy osztályú reáliskolák fognak felállíttatni, amelyeknek tanterve teljesen egybevág az 1883 : XXX. te. rendelkezéseivel, ugy hogy már a múltban is, 1919. óta érettségi vizsgálatot tettek ezeknek az iskoláknak tanulói és az ott nyert tapasztalatok minden reményt megadnak arra, hogy ezek az iskolák teljes mértékben olyan hatalmas erőforrásai lesznek a magyar kultúrának, mint —• hála Istennek — minden magyar középiskola. A 2. § egy nóvumot hoz be — és ezt az együttes bizottság határozata alapján van szerencsém ajánlani, —• amely kimondja azt, hogy miután intern átusokkal lesznek kapcsolatosak ezek a reáliskolák, ezekbe az iskolákba a felvétel lehetőleg ugy történjék, hogy egy és ugyanazon vallásfelekezethez tartozó növendékek vétessenek fel. Ez az első pillanatra talán különösnek látszik, de aki mélyebbre tekint és aki nem szőrszálhasogató, be fogja látni, hogy nem puszta frázis és szó az, amit sokszor hallunk, hogy igazi nevelés és oktatás csak valláserkölcsi alapon képzelhető. (Helyeslés.) Az a növendéksereg, amely nyolc esztendőn keresztül éven kint tiz hónapon át, mint egy egész család, neveltetik, egész máskép fog valláserkölcsileg neveltetni és oktattatni, ha a növendékek egy és ugyanazon vallás gyermekei. (Ugy van!) Azért ne méltóztassanak ezt kétkedéssel fogadni. Ez oly rendelkezés, amelyből üdve és boldogsága feg fakadni a tanuló ifjúságnak. A magyar nemzetnek és a magyar embernek sohasem volt oka semmitől sem tartani a felekezeti oktatás tekintetében és a legnagyobb büszkeséggel emlegethetjük a mi római katholikus felekezeti iskolánk mellett a protestáns kollégiumokat is, mint a magyar kultúra hatalmas erős forrásait. A leány

r

ok részére egy nevelőintézet áll fenn. Magától értetődik, hegy ezt az elvet itt keresztülvinni nem lehet. Ezek a leánykák elsősorban katonatiszteknek árva gyermekei, és csak ha árva gyermekek nem fognak kellő számban jelentkezni, fognak következni másodsorban katonatiszteknek és más állami tisztviselőknek gyermekei. Ezeket a leánygyermekeket polgári iskolába fogják járatni és azonkivül a megmaradó időben háziiparra és kézműiparra tanítani. A 3. § azt mondja, hogy a nemzet nagyjairól kivánja majd a kormány elnevezni ezeket a évi aug, hó 4-én, csütörtökön. 327 tanintézeteket, hogy a növendékek már az intézetek nevéből is érezzék és lássák azokat a magyar erényeket, amelyek a mi nagy férfiainkat kitüntetik és ezen erények állandóan a szemük előtt legyenek. De emellett egy másik szempont is figyelembe veendő. Azokban a volt katonaiskolákban valószinüleg ott lesznek majd azoknak a kis kadétoknak képei, akik valóra váltották azt, amire tanitották őket, hogy királyért, hazáért és ezért a nemzetért nemcsak élni, hanem meghalni is tudtak és amikor azok a diákok, akiket a gondviselés kegyelme oda fog juttatni, lelki szemeik előtt ott fogják látni egész hosszú sorozatát ezek= nek a hősöknek, lehetetlen, hogy e megszentelt falak között ne emelkedjék az ő lelkük és ne legyen ujabb megszámlálhatatlan erőforrása ez is a nagy lelki tulajdonságoknak. A törvényjavaslat 4. §-a a fiún évelőintézetekbe felveendő tanulók számát, tekintettel az állam nehéz helyzetére, 1200-ban állapitja meg és kimondja, hogy a leánynevelőintézetekben pedig a létszám a száz főnyi létszámot meg nem haladhatja. Az 5. § a felvételről intézkedik. Ennek a törvényjavaslatnak csak ugy lesz igazi értelme, ha, amint mondottam, igazán arra való erkölcsös, szegénysorsu vagy árva gyermekek vétetnek fel ezekbe az intézetekbe, akik amellett olyan szellemi intelligenciával rendelkeznek, amely méltóvá teszi őket arra, hogy ez a nemzet gondoskodjék nevelésükről és eltartásukról. Azért kimondja a törvényjavaslat, hogy elégséges eredményű tanulók nem számítanak a felvételnél és a jó tanulók is csak sikeres felvétel alapján kerülhetnek ezekbe az intézetekbe és részesülhetnek az állam nevelésében és áldásaiban. A tiszti leánynevelőintézet egyes osztályaiba mint kijáró növendékek fognak leánykák felvétetni, és magától értetődik, hogy a felvétel rendszerint az első osztályba fog történni, a fiúiskoláknál pedig az első, a harmadik és az ötödik osztályba. A nyolcadik osztályba senki sem fog felvétetni. Igen helyesen intézkedik ez a törvényjavaslat ugy, hogy ezekbe a reáliskolákba csakis a nevelőintézetbe felvett növendékek járhatnak, más tanulók, u. n. bejáró tanulók ezeknek a reáliskoláknak növendékei nem lehetnek. A felvett fi.uk és leányok eltartásának és nevelésének költségei részben az alapitványok jövedelméből, részben az állam költségén, részben pedig a szülők hozzájárulásából fognak fedeztetni. Amint volt szerencsém említeni, ezekbe a nevelőintézetekbe elsősorban a magyar nemzeti hadsereg tényleges állományú tisztjeinek, "lelkészeinek és tisztviselőinek, azonkivül a nyugállományú tiszteknek, vagy rokkantsági ellátásban volt hivatásos tiszteknek gyermekei fognak felvétetni, azután azoknak a magyar állampolgároknak gyermekei, akik mint tisztek, katonai lelkészek, vagy katonai tisztviselők a tartalékban szolgáltak, azután olyanoknak gyermekei, akik legalább tíz év óta szolgálnak, vagy nyugdíjazott udvari vagy állami tisztviselők, olyanoknak gyér-