Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-243
326 A Nemzet gyűlés 243. ülése 1921. évi aug. hó é-én, csütörtölcön. Következik napirend szerint a katonatisztek, továbbá állami- és más tisztviselők gyermekeinek nevelőintézeteiről szóló törvén y j avasalat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Usetty Ferenc előadó: T. Nemzetgyűlés! A békeszerződés kegyetlen parancsszava értelmében a Ludovika Akadémia kivételével az összes volt honvéd- és közös hadseregbeli hadapródiskolákat, a főreáliskolát és alreáliskolákat, valamint az egyetlen tiszti leányképző-nevelőintézctet fel kell oszlatni. Amint mondottam, csupán a Ludovika Akadémia tartható fenn. A törvényjavaslat, melyet szerencsém lesz ismertetni, a magyar állam birtokában megmaradó volt katonaintézeteket kívánja a magyar tanügy és magyar nevelésügy szolgálatába állítani. Már 1918 év december hónapja óta fokozatosan átszerveztettek ezek a volt katonai iskolák, polgári tantervű reáliskolákká. Ezen iskolák növendékanyagát leginkább volt katonatisztek, állami- és más köztisztviselők gyermekei szolgáltatták. Ez a középosztály szenvedett a háborúban a legtöbbet. E középosztály gyermekeit és árváit annak idején érdemesnek tartották az illetékes körök, hogy a magyar állam nevelje, oktassa és lássa el és most egyenesen antiszociális intézkedés volna ezeket a gyermekeket kitaszítani és tanításban, nevelésben és ellátásban nem részesíteni . E középosztály gyermekeit megmenteni, testben és lélekben erős, hazafias, jellemes, keresztény magyarokká nevelni mindig kötelessége volt ezeknek az iskoláknak, de ma százszorosan szent és halálos kötelessége ennek a nemzetnek. Nem szabad megengedni, hogy ezek az iskolák, amelyek a múltban is a kereszény magyar férfias jellemnek és hazafias szellemnek megszentelt csarnokai voltak, bezáruljanak, mert ne feledjük el, hogy ha mindenünk el is veszett, ha mindenünkből ki is forgattak, ha megtépázva és megcsalva állunk is itt szomorú békénkben, kínos vergődésünkben, egyetlen vigasztalónk az, hegy nekünk magyaroknak van kultúránk. Jövőnk egyetlen energiaforrása a kultúra. Ezt a magyar kultúrát megtartani, mélyíteni és fokozni legszentebb kötelességünk, Ennek a keresztény kultúrának árnyékában fogjuk majd megtaláni ennek a nemzetnek sajgó sebeire a gyógyulást és írt, ez fogja nekünk jelenteni szellemi szupremáciánkkal együtt a területi integritást is. Más mód egyelőre nem áll rendelkezésünkre. Amit területben elvesztettünk s amit elraboltak tőlünk, azt egyelőre a szellemi integritásunkkal őrizzük meg. Szétdarabolt hazánk egységéért, felvirágoztatásáért és a teljes Magyarországért küzdeni kulturális téren minden magyarnak elsőrangú kötelessége és feladata. (Ugy van!) Minden társadalom és minden nemzet életének legfőbb irányitói nemcsak az ipar, kereskedelmi és politikai érdekek, hanem kulturális érdekek is. Jaj annak a nemzetnek, amely ezeket a kulturális érdekeket nem becsüli ugy, mint ahogy kell. Hiába lesz itt vagyon váltság, hiába lesz itt földbirokreform, hiába lesz a legszebb sorozata a törvényalkotásoknak ; ha szellemi integritásunkban veszítünk, ha nem lesz itt jobb és tökéletesebb nemzedék, keresztény és magyar nemzedék, akkor hiába minden. (Ugy van l Taps.) Eszmékre, gondolatokra, ideálokra van szükségünk, irányító eszmékre. Ha egy nemzet életében ilyen eszmék, irányító gondolatok és elvek hiányzanak, akkor az a nemzet elveszett. Ha a magyarság és a mostani nemzedék fel nem ismeri ezen a téren azt a nagy kötelességet, amelyet a kényszerítő és kegyetlen körülmények erre a nemzedékre hárítanak, ha nem fog majd nagy elhatározások után nagy tetteket végrehajtani, akkor majd saját tehetetlensége nyomán és saját tehetetlensége folytán idő előtt abba a sirba fog belepusztulni, amelyből feltámadás többé nem lesz. (Ugy van !) Jól jegyezzük meg, hogy ez az utolsó verseny. Méltóztassék megengedni, hogy tájékoztatóul felolvassam Buday Lászlónak a »Megcsonkított Magyarország» című munkájából azokat az adatokat, melyekből láthatjuk^ hogy kultúrában is mennyit elraboltak tőlünk ellenségeink. A háború előtti utolsó iskolaévet alapul véve, a veszteség a következő : 2.958 intézetből, elveszett 1.752 kisdedóvó és menedékház 1.600 tanerővel és 60.000 magyar gyermekkel ; a 17.000 elemi iskolából megmaradt 6.402, elveszett 19.319 tanerő és több mint 350.000 magyar gyermek ; a 633 iparostanonc iskolából és 99 kereskedőinas iskolából elvész 325, illetőleg 55 ; az 532 polgári iskolából 295 intézet 32.7000 magyar és 17.300 nem magyar tanulóval. A 9 óvóképzőintézetből 4 maradna meg ; az 50 férfitanitóképző közül 33-at, a 42 leány tanítóképző közül] pedig* 22-őt veszítünk. A fmközépiskolák közül elveszítünk 102 gimnáziumot, 19 reáliskolát 1.890 tanárral és 37.800 tanulóval, köztük 26.000 magyar. A 43 leányközépiskolából 23-at tarthatunk meg, az elszakított 3.140 tanulóból csak 463 nem volt ma gyára jku. Ezenkívül elveszítettük a kolozsvári és a pozsonyi egyetemet, a selmeci akadémiát, a kassai és a kolozsvári gazdasági tanintézetet és három, idetőleg négy jogakadémiát. Az iskolák ingó és ingatlan vagyonának veszteségéről nem akarok szólani. Ebből a rövid kimutatásból is kiviláglik és beláthatja mindenki, hogy a magyar kultúrát erősíteni elsőrangú kötelességünk és feladatunk. Halálosan komoly magyar helyzetünkben a tetteknek sorsdöntőén komoly sorozatára van szükség. A faji érzés tudatossá nevelése a népben és kötelességérzettől áthatott erkölcsi jellemnek nevelése az értelmiségben, (Élénk helyeslés.) népnevelés és nemzetnevelés : ebben rejlik a jövő titka, éneikül magyar jövőt elképzelni nem lehet. (Elénk helyeslés.) A nemzetnevelés nagy feladata : kiválogatni a legjobb tanerőket, és kiválogatni a legjobb tanulóanyagot. így lesz még egyszer boldog e nemzet. Jobb, tökéletesebb, életrevalóbb, praktikusabb és hazafiasabb emberekre van szükség.
