Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-242

318 A Nemzetgyűlés 242. ülése 1921 En átvizsgáltam Imre Sándornak az egész Károlyi-korszak alatt tanúsított viselkedését és az egymásután számszerűleg lefektetett aktákból láttam, bogy Imre Sándor, mint Kunfi Zsigmond alatt szolgálatot teljesítő tisztviselő, Kunfi intézkedéseivel szemben az ő kontra véleményét nevével és dátummal ellátva mindig odaírta. Rassay Károly: Na tessék! Hát mit csináljon még! Huszár Károly: Mikor láttam, hogy neki már akkor is megvolt a bátorsága, hogy egy hozzá az ő régi elméletei alapján tulajdonképen közelebbálló politikai irányzat idején is, amikor nagy nemzeti hazafias kérdésekről volt a nevelésügyben szó, Kunfival szemben is ki merte mondani a maga véleményét és ezt az aktákban mint saját külön hivatalos véleményét meg is rögzítette, akkor ugy éreztem, hogy nagyobb bátorság kellett ahhoz, hogy Kunfi ministeriumában \alaki ezt meg merje csinálni, mint kell ahhoz, ha valaki egy saiátmaga által összehívott kis korcsmai összejövetelen valaki ellen, aki ott nincs jelen, egy politikai beszédet mond. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De ez f egyáltalán nem változtat most a dolgokon. En csak azt akartam igazolni, hogy miért jártam el igy. Engem talán csökönyössé és makacscsá tett az, hogy akik az ő helyére akartak jutni, illetőleg akiket az ő helyébe reám akartak kényszeríteni, még a saruja szíját sem oldhatják meg Imre Sándornak. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsobaloldalon és jobbfelöl.) Elnök : Haller István képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. (Halljuk! Halljak!) Haller István: T. Nemzetgyűlés! Pusztán arra kívánok szorítkozni, hogy tisztázzam ebben a kérdésben az én szerepemet, ezért igen rövid leszek. Amikor a proletárdiktatúra megbukott, Friedrich István alkotott egy hivatalnokkormányt, és természetszerűleg a kultuszministerium élére azt állította, aki akkor rangban a legmagasabb állást töltötte be, t. i. Imre Sándort, aki rangban a legidősebb helyettes államtitkár volt. Tehát ő lett a minister, illetőleg ő bízatott meg a ministerium vezetésével. Imre Sándor ezt a tisztségét, gondolom, hat napig töltötte be. Azután megkezdődtek az igazolások, amelyekre vonatkozólag megjelent egy rendelet, amelynek lényege az ő szempontjából kettős volt. Az egyik az, hogy az államtitkárokat fegyelmi szempontból egy államtitkári bizottság vizsgálja felül, a másik lényeges pont pedig — és erre kívánom én itt a fősúlyt fektetni — az volt, hogy megvizsgálandó, ki hogyan viselkedett a kommün alatt. En később, ministerségem idején több fegyelmi ítéletet azon a címen utasítottam vissza, hogy nem a rendelethez ragaszkodva a . évi augusztus hó 3-á,n, szerdán. kommün alatti viselkedést tették vizsgálat tárgyává, hanem visszanyúltak a régebbi időkre. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A rendelet ezt nem tette lehetővé s ón azért több esetben — szigorúan magyarázván a rendeletet — utasítottam a fegyelmi hatóságokat, hogy a rendelet szerint csak a kommün alatti viselkedést lehet vizsgálat tárgyává tenni. Ez történt Imre Sándor esetével is elődöm alatt s a bizottság Imre Sándort a kommün alatti viselkedéseért igazolta. Ekkor következett azután egy másik intézkedés, t. i. az, hogy vétessenek revízió alá a forradalmi kormányok kinevezései abból a szempontból, vájjon ki tartható meg és ki nem. Ez alkalommal Imre Sándorra nézve az az eset állott fenn, hogy neki forradalmi kinevezése volt . . . Szilágyi Lajos : Az volt Tomcsányinak és másoknak is ! Haller István : . . . amint azt Tasnádi Kovács képviselő ur megemlítette, azonban az igazolás után kapott egy ujabb kinevezést, és pedig most már nem helyettes államtitkári, hanem adminisztratív államtitkári kinevezést. Nála tehát kettős kinevezés volt,' úgyhogy ő nem eshetett a revíziós rendelet alá sem. Már most mint adminisztratív államtitkár is igazolva van, elmozdítani csak fegyelmi utón lehet, még pedig csak akkor, ha olyan fegyelmi vétségeket követ el, amelyek ministeri, illetőleg államtitkári működése idejéről datálódnak és az adminisztrációban követtel nek el. Ilyen visszaélést én nála konstatálni nem tudtam, ellene tehát a fegyelmi vizsgálatot sem lehetett megindítani. Ennek következtében ő igenis ott maradt a ministeriumban, mert egyebet tenni nem is lehetett. Az igaz, hogy az en ottlétem alatt, különösen addig, amig azok a pörök, amelyek az én ministerségem alatt keletkeztek, le nem folytak, az ő hatásköre olyan volt, hogy politikai befolyást nem gyakorolhatott, s általában véve olyan irányú működést, mint amilyet kifogásoltak volt azok a cikkek, amelyek miatt a sajtópör is megindult, abban az időben ki nem fejthetett. T. i. ezzel kívántam magamat és a ministeriumot is biztosítani minden esetleges tévedés és visszaélés ellen, addig is, amig a bíróság ki nem mondja ebben az ügyben a döntő szót. A bíróság természetszerűleg nem vizsgálja az ő tudományos elveit s azt, hogy ő könyvekben miket hirdetett, a birói vizsgálat azokra a. konkrét vádakra terjed ki, amelyeket a cikkek felemiitettek, de ezeket a konkrét vádakat ugy látszik nem tudta bizonyítani az, aki a vádat emelte. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ebben a stádiumba volt az ügy, amikor én a ministeriumtól megváltam, ugy hogy a magam részéről a dolognak csak azért a részéért és természetszerűleg csak ilyen mértékben vállalom a felelőséget. (Helyeslés.) Dánér Béla: T. Nemzetgyűlés'!