Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-242

A Nemzetgyűlés 242. ülése 1921. Huszár Károly : T. Nemzetgyűlés ! Személyes kérdésben kérek szót. Semmi körülmények kö­zött nem szólaltam volna fel, ha a minister ur beszédében többizben nem hivatkozott volna hivatali elődeinek állásfoglalására. Ezért ebben a pillanatban erkölcsileg kötelezve érzem magam, hogy azt, amit erre az ügyre vonatkozólag tudok, elmondjam. Mikor kultuszminiszter lettem, akkor az intranzigens keresztény, Friedrich István rendelete folytán Imre Sándort helyén találtam, tehát nem én vittem be oda, hanem őt helyén találtam. (Zaj a középen.) Bocsánat, ott volt a helyén, és nem én vittem oda, hanem sokkal közelebb kereshetik az urak azokat, akik őt az egész ministeriumban való ügyvitellel megbízták. Ez az egyik. A másik az, hogy első dolgom az volt, amikor találkoztam vele, hogy konfrontáljam teljes politikai egyetértésünket és felfogásunkat a magyar nemzeti nevelés kérdésében. Elmon­dottam neki a magam programmját s a követ­kezőket közöltem .vele: Kérem, ismerem az ön pedagógiai munkáit, tudom az ön állásfoglalását. Ugyanis előzetesen beszéltünk az akkori politi­kai nagy átalakulásról, amelyről ugy nyilatko­zott nekem, hogy teljesen egynek érzi magát ezzel az egész keresztény irányzattal, mely akkor, azokban a tüzes augusztusi napokban győzött. Azt kérdeztem tőle, hogy ezekben a nevelési kérdésekben egyetértünk-e, igen vagy nem. Tasnádi Kovács József: Közbeszól. (Zaj.) Szabó József (budapesti) : Ugyanezt mondta Kunfinak ! Huszár Károly : Hogy ugyanazt mondta-e, azt én legjobban tudom. Mikor tisztáztuk ezeket a kérdéseket, láttam, hogy tudok vele együtt dolgozni. Mi annak idején, amikor keresztény politikát akartunk csinálni ebben az országban, összesen tizenhármán voltunk ebben a terem­ben és amikor mindig több és több embert akar­tunk magunk részére áthóditani a liberális intelli­genciából, nem hozhattuk őket a bölcsőbői, hanem a másik táborból kellet őket hoznunk. És ha én most ebben a pillanatban elővenném minda­zokat a közéleti férfiakat, pedagógiai Írókat, akik ma keresztény lapoknál dolgoznak, keresz­tény pártokban képviselők, keresztény egyletek vezetői, és megkérdezném tőlük, hogy 1909-ben mi volt a véleményük, vagy hogy 1918 októberé­ben a szabadkőmíves páholyokban a keresztény­ségről minő beszédeket mondtak, akkor nagyon sok embert ki kellene rostálnom. (Mozgás a középen.) Szabó József (budapesti) közbeszól Zaj). Meskó Zoltán : Sok a schnellsieder keresztény ! Huszár Károly : Tessék kirostálni. Én is azt ígértem, nagyon sokat ki is rostáltam, és csak sajnálom, hogy valami kevéssel többet nem ros­táltam ki. Dánér Béla: Végre belátja. Huszár Károly : Kegyedet valószínűleg szin­tén kirostáltam volna, t. képviselő ur (Élénk derültség) és innen is néhányat. évi augusztus hó 3-án, szerdán. 317 Tasnádi Kovács József (közbeszól Zaj). Huszár Károly: Én senkinek a keresztény­ségét nem vizsgálhatom meg; én nem gyónta­tom meg. Tasnádi Kovács József: Akkor ne tessék ilyent mondani! Huszár Károly : A milyen joggal a képviselő ur más emberek felett pálcát tör, ugyanolyan joggal megmondhatja mindenki a véleményét és felel azért, amit mondott. Én azonban nem bíz­tam a magam ítéletében Imre Sándorral szem­ben. Első dolgom az volt, hogy egy itélő birói bizottság elé állítottam őt, melyben a leghíre­sebb és legnevesebb magyar paedagogusok és egyházi férfiak, — a többi közt Raffay püspök is — részt vettek. En magam is ott ültem abban az igazoló bizottságban. Ha az igazoló bizottság előtt bárki produkált volna valami olyan adatot, mely lehetetlenné tette volna rám nézve, hogy Imre Sándort tartsam, akkor Imre Sándort fel­tétlenül elejtettem volna. Az igazoló bizottság, mely órák hosszán át minden vádpontot pont­ról-pontra tárgyalt, őt jegyzőkönyvileg iga­zolta. Honnan vehettem volna én akkor az er­kölcsi bázist arra, hogy, amikor az igazoló bizott­ság valakit pontról-pontra igazol, őt erkölcsileg megsemmisítsen azáltal, hogy igazat adjak azok­nak az intrikusoknak, azoknak a helyére kíván­kozó strébereknek, a hivatalban lévő, a dara­bont-korszakból itt maradt maradványoknak, akik egyebet nem csinálnak, mint állandóan nyugtalanítják intrikájukkal, újságcikkeikkel a kultuszministerium fegyelmét és belső rendjét? Amikor nem voltam hajlandó az igazoló­bizottság ítéletével szemben erőszakot elkövetni, következtek a személyem elleni támadások, ugyan­azon egyének részéről. (Zaj.) Rassay Károly: Ismert recept szerint! Huszár Károly: En azt mondom, hogy más dolog egy pör, amely a bíróság előtt folyt és egész más a ministerium belső fegyelmi ügye. A minister akkor is elejthet valakit politikai­lag . . . Szabó József (budapesti) : Elejtették ! Huszár Károly: Ha elejtették volna, mái­nem volna ott, tehát nem lett elejtve. Berky Gyula : Szabó ur nem ért a paedago­giához ! (Derültség.) Huszár Károly: Ugyanazt mondom, amit Vass minister ur mondett. Ami ott történt, az mind tudtommal és hozzájárulásommal történt. Meglehet, hogy én is követtem el hibákat, — hiszen hibákat minden ember követhet el — de a legtöbb vád, amit Imre Sándorral szemben felhoztak, mint magam meggyőződtem róla, nem bizonyult igaznak s azokban a dolgokban neki csak nagyon kevés vagy egyáltalában semmi része nem volt. Ami ítéletemet eldöntötte, az a következő bizonyiték volt, mely a kultuszministerium aktái között ma is ott van s amelyet én átvizsgál­tam. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalüldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom