Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-242
298 A Nemzetgyűlés 242. ülése 1921 Ez az egyik. További indítványa az, hogy a negyedik bekezdés első sorából az »és leszármazott« szavak kiliagyatnának. Azután apró stiláris módosítás volna még ennek konzekvenciájaként, amelyet rögtön meg leket csinálni. A másik álláspont a javaslat álláspontja, •amely hivatkozva azokra a szempontokra, amelyeket voltam bátor kifejezni, a hitbizomány tekintetében egy lépéssel tovább akar menni, egy lépéssel szigorúbb álláspontot akar kifejezni. En megmondtam, hogy véleményem szerint a legprecízebb jogi álláspont a Gaal Gaszton-féle. Nézetem szerint azonban teljesen indokolt a javaslat álláspontja. Én a t. Nemzetgyűlés bölcsességére bizom, hogy méltóztatik-e a Gaal Gaszton-féle indítványt elfogadni. (Felkiáltások balfelől : Nines indítvány f) Az indítványt meg lehet szövegezni. Elnök : Kérem, a vita már be van zárva. Orbók Attila : Kénytelenek leszünk a Rassayét elfogadni. Tomcsányi Vilmos Pál igazság ügy m in ister : Gaal Gaszton t. képviselő ur azt mondta, hogy ő hirtelen nem tudja az indítványt megszövegezni. (3 direkte aposztrofált engem é.s quasi megkért, hogy én, aki ismerem a szöveget, legyek szíves az indítványt megszövegezni. Én anélkül, hogy az indítványt magamévá tenném, megszövegeztem. Az én indítványom természetesen az eredeti javaslat, de kijelentem, hogy én állást foglalni tovább nem akarok és a t. Nemzetgyűlés bölcsességére bizom, vájjon a Gaal Gaszton-féle megoldást tartja-e helyesebbnek, vagy a javaslatét. Rassay képviselő ur álláspontját nem tehetem magamévá és figyelmeztetem a Nemzetgyűlést, hogy a Nemzetgyűlés sem igen teheti magáévá, mert az 1. § elfogadásával azt már elvetette. ( ügy van ! jobbfdől. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Meskó Zoltán : Ha a polgárét elveszik, a hitbizomány t is el kell venni ! Rassay Károly : Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása címén kérek szót. Elnök: Tessék! Rassay Károly : Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy félreértett szavaim valódi értelmének helyreállítása címén, szólaljak fel és a minister ur kijelentéseire is kitérjek, mert súlyos kijelentés az, amit ő mondott, hegy t. i. nem volna lehetséges a 2. §-nál egy módosítást elfogadni, mert az 1. §-ban már állást foglalt a Nemzetgyűlés. Még ba igy volna is, akkor sem lehet ilyen álláspontra helyezkedni, mert arravaló a harmadszori olvasás, hogy ha a részletes tárgyalásnál ellenmondás csúszik a törvénybe, a harmadszori olvasásnál ezt helyre lehessen igazítani. De nem is igy van, mert az 1. §, amelyre a minister ur hivatkozik, azt mondja, hogy »ha a hitbizomány birtoklása vagy várományosi joga ugyanazon korlátok közt száll át az államra, mint ahogy a felelős személy megillette«. Ha a 2. §-ban kizárom a gyermekedet, akkor ezen felfogás szerint már az eredeti javaslatban, van ellenmondás, mert az eredeti javaslat évi augusztus hő 3-tm, szerdán. 1. §-a azt mondja, hogy »ugyanazon korlátok közt száll át«. A minister ur felfogása szerint tehát csak az ő élete tartamára biztosított haszonélvezet szállna át az államra. A 2. § az eredeti szövegben már azt mondja, hogy kizárja a leszármazottakat a megmaradt vagyonból. E tekintetben az eredeti javaslatban ís ellenmondás található. Most jön a másik része a dolognak. Nem akarok visszaélni a Nemzetgyűlés szives türelmével. Én elmondottam jogtörténeti és jogi argumentumaimat, sajnálom, hogy a minister ur nem cáfolta meg azokat. Ami azt illeti, hogy az ősiség és a hitbizomány közt kellett valami különbségnek lenni, mert hiszen 1351-ben erősítették meg az ősiség intézményét, a hitbizományt pedig csak az 1687-ben meghozott törvény rendszeresítette a magyar jogrendszerben : feltétlenül volt valami különbség ; a különbség az volt, hogy továbbfejlesztette az ősiségben lévő gondolatot egy idegen formával. Mert az ősiség korlátot állított fel az élők közti elidegenítésre, korlátot állított fel a halálesetre szóló intézkedés tekintetében és korlátot állított fel a megterhelés tekintetében az ősi javakra vonatkozólag. E tekintetben tehát teljesen ugyanazt a felfogást vallotta magáénak, mint a hitbizomány intézménye. Egy részletben, azonban gyengébb volt, abban a tekin.tétben, hogy mégis örökösödés állott be az ilyen ősi jószágra nézve és ez szétosztódott idők folyamán, az örökösödés rendes módja és rendje szerint a család tagjai között. A hitbizomány egészen idegen intézmény volt. Kizárólag a főnemesség jogait és pozícióját akarta erősíteni és az örökösödés utján való rendes megoszlást akarta akadályozni azzal, hogy elsőszülöttségi hitbizomány formájában vagy a hitbizomány más formájában biztosította, hogy a vagyon együtt fog maradni. De ebből nem az következik, hogy fokozati különbség volt a kettő között, mint hogy ha az alapelv az intézmény lényegében, nem egyezett volna meg. A t. minister ur nem is próbálta megcáfolni e kijelentésemet. Legyen szabad még a javaslat érdekében és a jövő gyakorlati komplikációk elkerülése érdekében mégegyszer felhívnom a minister ur figyelmét, hogy a törvény jelen szövegezésében a várományosokat illetőleg zavart fog okozni. Azt mondja az igen. t. minister ur, hogy a várományosjog megváltásáról is csak akkor lehet beszélni, ha az illető birtokban van. Ám ha birtokban van, akkor nin.es várományosi jog. Hzt a két fogalmat egészen egyenlő értékkel használja a törvényjavaslat 2. §-a, amely megfelelően az 1. §-nak azt mondja, hogy »az államnak szabad választása szerint joga van. a reászállotfc birtoklási és várományosi jog helye egyszersmindenkorra szóló váltságképen a felelős személy birtokában volt hitbizomány állagának egy részét a hitbizomány kötelékéből teljesen mentesen, természetben tulajdonul bármikor átvenni». Azt hozza fel példaképen a minister ur, hogy a Károlyi-hitbizományban a hitbizományi birtokos egyrészt birtokos, másrészt várományos. Igen ám
