Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-241
A Nemzetgyűlés 241. ülése 1921. azt a kijelentésemet, hogy semminemű, hátrány sem a közre, sem egyénekre a Nemzetgyűlésnek ilyen elhatározásából nem származik. Ez a hitbizomány tudvalevőleg zár alatt van. Már most hogy két hónap múlva lesz-e ez a kérdés törvényhozási utón rendezve, vagy pedig most elhamarkodva fogjuk ezt rendezni, az lényegében csak az én szempontomból fontos, amikor azt kívánom, hogy a törvényjavaslatot ezeknek a szempontoknak megfelelően újra konszideráció tárgyává tegyük, Hiszen zár alatt lévén a hitbizomány, abból egy fillér a család kezéhez nem juthat, az megőriztetik arra a célra, amelyre majd a törvény a maga rendelkezésével a vagyont felhasználni rendeli. A másik ok, amit hallottam, az, hogy a föld igénybevétele és felajánlása volna a fontos. De, t. Nemzetgyűlés, ezzel az argumentációval nem szabad élni, még pedig azért nem, mert ha a kormány azt a vagyont a földreform céljaira fel akarja használni, felhasználhatja azonnal, tekintet nélkül arra, hogy ezt a törvényt meghozzuk-e vagy sem. Nagyon szomorú dolog volna, ha Magyarország hitbizományaiból csak ugy kaphatnánk a földreform céljaira földet, ha előbb mindig törvényjavaslatot kellene ide beterjeszteni, (Ugy van! balfelöl.) vagy meg kellene várni, amig az illető szíveskedik hazaárulást elkövetni. Ezen a réven sokkal hamarabb fogja megkapni a kormány — ha tényleg komolyan végre akarja hajtani a földreformot, amihez mi fogunk elsősorban tapsolni — a szükséges földmennyiséget, mintha az itt megállapított utón indul el, mert amint méltóztatnak olvasni, ez birói eljárásnak tárgyát képezi, ahol még a bíróságnak kirendelt ügygondnok utján le kell folytatni a szabályszerű kontradiktórius pert, amelyben el kell dönteni, fenforognak-e az elkobzás feltételei, el kell dönteni azt, esetleg szakértők meghallgatásával, hogy ha fenforognak a feltételek, mi az az equivalens érték, amit erre a célra fel lehet használni és minthogy a törvényjavaslat egyébként a polgári perrendtartás megfelelő rendelkezéseire utal, kétségtelenül módjukban lesz majd az érdekelteknek, a várományosnak, az ismeretlen ügygondnoknak minden rendelkezésre álló felebbezési fórumot is kihasználni és az én tapasztalataim szerint legalább másfél évbe fog kerülni, amig e kérdésben a birósá g az utolsó szót jogerősen kimondja. Ez tehát egyáltalában nem argumentum és ha az igen t. igazságügyminister ur és a kormány a Károlyi-féle hitbizomán3 r 'c minél hamarább célvagyonná akarja alakítani és át akarja juttatni, mondjuk, a hadirokkantaknak vagy más hasonló nemes célra, erre a legjobb mód az, ha elfogadja az én jogi álláspontomat és kijelenti, hogy ez a vagyon a maga egészében az okozott nagy vagyoni károknak elégtételéül elkobozható a kincstár részére. T. Nemzetgyűlés ! Ez erkölcsileg és jogilag az egyedül elfogadható álláspont. A magam részéről épen azért bátor vagyok a következő indítványt benyújtani, — egyelőre csak áltaévi augusztus hó 2-án, kedden. 2Ï7 lános indítványt nyújtok be, mert nem szeretném *a törvényjavaslatot módosításokkal foltozgatni, nehogy azután olyan eredmény álljon elő, amit magunk sem kívánunk. (Olvassa) : »Indítvány. A Nemzetgyűlés a hazaárulók vágyom felelősségéről szóló 1915 : XVIII. te. kiegészítéséről tárgyalás alá vett javaslatot azzal az utasítással küldi vissza az igazságügyi bizottsághoz, hogy a javaslatot azon alapelv szerint dolgozza át és terjessze elő, hogy a hitbizományi vagyon a törvényben megszabott estekben teljes egészében átszállhasson a királyi kincstárra.» Kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés bal felől) Elnök:. Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós : T. Nemzetgyűlés ! Nyilvánvaló, hogy e törvényjavaslatnak rendelkezései elsősorban Károlyi Mihály grófra vonatkoznak, korunk és históriánk ama szégyenletes alakjára, aki, hogy sötét lelki világának fogyatékosságát és hiúságát kielégítse, nemcsak Diana templomát gyújtotta fel, hanem lángba borította az egész országot, ama züllött szivü és züllött elméjű mágnásivadékra, akinek hazaárulása minden kétséget kizárólag bebizonyítható. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) ] Nem vagyok bűnbakhajhászó és épen azért nem is tartozom azok közé, akik a háború elvesztéséért kizárólag Károlyi Mihályt és cinkostársait okolják. Kétségtelen, hogy tekintélyes része volt benne, de valószínű, hogy az entente számbeli többsége, technikai, közlekedési felkészültsége, az Armee Oberkommando tehetetlensége és tudatlansága, a piavei mulasztás, a bolgár hadsereg kiválása miatt a háborút előbb-utóbb Károlyié k aknamunkája nélkül is elvesztettük volna. Ám ha meg is engedem, hogy az 1918 október végi katasztrofális katonai összeomlásért kizárólag Károlyit nem. lehet felelőssé tenni és ha egyébként is ennek a kérdésnek elbírálását a történelemre bízom, politikai, erkölcsi és lelkiismeretben" felelősségérzetem teljes tudatában Károlyi Mihályt hitvány és tudatos hazaárulónak minősítem, (ügy van! balfelöl.) És amikor ezt teszem, ugy vélem, hogy nemcsak a maradékhazának, hanem az összmagyarság közvéleményének is kifejezést adok. Igen t. Nemzetgyűlés ! Ha azok a súlyos vádak, amelyekkel Windisch-Graetz igen t. képviselőtársam a Nemzetgyűlés elé állt, hegy t. i. Károlyi Mihályt ellenségei küldték haza egyenesen avégett, hogy Magyarországot forradalmositsa, hogy állandóan összeköttetésben állt az ellenséggel, alkudozott vele, katonai titkokat árult el neki, sőt azt a javaslatot tette, hogy abban az esetben is hajlandó a vele való békekötés dolgában közremunkálkodni, ha ez az ország megcsonkításával jár, ha ezek a vádak ezidőszerint még nincsenek is bebizonyítva, de az a kézenfekvő tény, hogy Károlyi Mihály hatalomraj utasa után elgáncsolta a Diaz-féle fegyverszüneti szerződést, a magyar csapatoknak tervr.élküli visszavonulását elren-
