Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-230

20 A Nemzetgyűlés 230. ülése 1921. évi július hó 16-án, szombaton. Rupert Rezső : Én nem veszem rossznéven Budaváry képviselő úrtól, hogy mit tett 1918 ok­tóber végén és november elején. Szivesen el is is­merem az érdemeit, hogy miután ő november vé­gén vagy közepén megtért, . . . Budavár y László : Nem tért meg ! Rupert Rezső : ... ez az ő részéről igen derék tett volt. A becsületében sem akartam érinteni, mert a becsület teljesen független attól, hogy va­laki elismeri-e, vagy sem, sárbatiporja-e vagy nem. Minden ember magában áll és a becsületét, ha ez megvan, ugy sem lehet elvenni, tehát nyugodjék meg t. képviselőtársam, hogy én nem is akartam elvenni a becsületét. (Zaj.) Szabó Zoltán : Kabulisztika ! Rupert Rezső : Mi, akik már 1918 október végén és november elején is ellene álltunk az akkori időknek ; akik nekifeszített mellel, ütéseket és veréseket szenvedve álltunk ellen ; (Zaj.) mi csak azt mondjuk, hogy velem és más hasonló társaim­mal szemben, akiket november 8-án, amikor a t. képviselő ur az ő ódáját irta, melyben hajnal­hasadásnak jelenti ki azt, ami történt, s melyben örül, hogy a királyi trónok ropognak, . . . Budaváry László : Csak a Habsburgok trónja ! Rupert Rezső : . . . mi csak azt mondjuk, hogy velünk szemben, akiket ugyanakkor ütöttek­vertek ezek az emberek, nincsenek jogositva arra, hogy azt hangoztassák, hogy ők keresztényebbek és nemzetiebbek. Budaváry László : Jogosan ! Elárulták a keresz­tény és nemzeti irányt ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, Budaváry képviselő ur. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés, ez tény, a tények beszélnek, ezeket szóval, perpatvarral, nyelvöltögetésekkel elintézni nem lehet. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Következnek az interpellációk. Gunda Jenő képviselő urat illeti a szó. Gunda Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Mai inter­pellációmat, amely látszólag helyi, parciális érde­keket érint, nem mondottam volna el, ha az igen t. képviselőtársaimtól nem hallottam volna s az ország különböző részein tett utazásaimban nem tapasztaltam volna, nem értesültem volna arról, hogy a házhelyek és kisbérletekről szóló törvény végrehajtásánál csaknem az ország minden helyén hasonló bajokkal, hasonló akadályokkal küzköd­nek. A házhelyek és kisbérletekről szóló törvény meghozásában a Nemzetgyűlést az a hazafias és szociális érzés vezette, hogy a földbirtokreform­nak végrehajtása előtt is a falunak szegény népét, a nincsteleneket, a földnélkülijánosokat, vagy mondjuk, a földmives szegényeket és egyáltalán azokat, akik erre leginkább reászorulnak, de első­sorban azokat, akik a hazai föld védelmében vért, életet, könnyet áldoztak : a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat legalább akkora földterülethez juttassuk, amelyen maguknak és családjuknak emberhez méltó hajlékot tudnak épiteni. A házhelytörvényre annál is inkább szük­ség volt, mert a magyar földbirtoknak egészség­telen és sok tekintetben igazságtalan elosztását évtizedek óta lelketlen izgatók, — hogy ne mond­jam — hivatásos nyomor vámszedők a maguk aljas, önző érdekeire használva fel, az emberek lelkét évtizedeken át keserűséggel, elégedetlen­séggel töltötték meg abban az időben, amikor az embereknek, a népeknek lelke a rettenetes átélt szenvedések következtében amúgy is hajlandó volt az indulatokra. Epen azért a Nemzetgyűlés, azt hiszem, osztatlan lelkesedéssel üdvözölte a házhelyekről és a kisbérletekről szóló törvényt, mert módot nyújtott arra, hogy végét vessük­ennek a lelketlen izgatásnak, de módot nyújtott — és ezt kívánnám, hangoztatni — arra is, hogy évtizedes, bűnös mulasztásokat, szinte égbekiáltó igazságtalanságokat, a birtokelosztásnak igazság­talanságait valamiképen jóvátehessük. Friedrich István : A negyven éves mur ka­párti rezsim eredménye ! Gunda Jenő : Hogy ezeket a mulasztásokat és ezeket a bűnöket jóvátegyük, épsn azért a Nem­zetgyűlés kéz-kézbetéve, műiden politikai árnyalat­különbség nélkül, igaz hazafias lélekkel, szociális gondolkodással kívánta, hogy a földbirtokreform végsehajtása előtt ezzel a törvénnyel némi eny­hülést nyújtsunk ezen igazságtalan állapotok kö­zepette. Azt hiszem csonka Magyarországnak nincs még egy földterülete, amely erre a szerencsétlen és igazságtalan birtokeloszlásra oly alkalmas példa volna, mint épen a nógrádvármegyei sziráki járás, amelyről most interpellációmban szólok. Azért nagy szólamok és retorikai fogások helyett inkább csak a statistikának könyörtelenül elszo­morító és gondolkodóbaejtő adatait fogom a t. Nemzetgyűlés elé tárni. Nógrád vármegyének területe körülbelül 4355 négyzetkilóméter. Ebből — sajnos — megszállás alatt van a gácsi járás, a füleki járás, a rétsági já­rás, továbbá a gyarmati és a salgótarjáni járásnak, továbbá azt hiszem, a szecsenyinek egy része. A megszállatlan terület körülbelül 2000 négyzet­kilométer, tehát kevesebb mint a megye fele része. Lakosainak száma körülbelül 300.000 lélek, ebből egy négyzetkilométerre 68 ember esik a megszál­lott területekkel együtt. A megszállatlan terüle­tek lakóinak száma körülbelül 150.000 lélek, tehát egy négyzetkilométerre 75 lélek esik. A sziráki járás területe körülbelül 700 négy­zetkilométer, ez körülbelül 7000 hektár, amely, megfelel körülbelül 30.000 katasztrális holdnak A kerület lakóinak száma 42.000 lélek, tehát kö­rülbelül 3 emberre esik egy hold földnyi terület. Termőföld a járásban 20.000 katasztrális hold, ebből szántóföld 9.000 hold, kert 600 hold, rét 1.100 hold, legelő 1.900 hold, nádas 100 hold, szőlő 400 hold, erdő 7.000 hold és igy ezekből a földterü­letekből minden 10 lélekre esik egy hold szántó, 82 lélekre egy hold kert, 44 lélekre egy hold le­gelő, 500 lélekre egy hold nádas, 110 emberre egy hold szőlő, 5 lélekre egy hold erdő, 2 emberre pedig esik egy hold teljesen hasznavehetetlen föld, sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom