Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-240

A Nemzetgyűlés 240. ülése 1921 zünk ; lia gondoskodunk arról, — miként azt mér az előttem felszólalók mondották — hogy legyen minden faluban, vagy legalább is minden iárásnak élén egy olyan szerv, amely összejön a mi falusi kisgazdáinkkal, amely ellátja őket tanáccsal, -útbaigazítással és kezdeményező lépéseket tesz azon az utón, amely a gazdasági élet terén mutatkozó konzervatizmust a haladással, a modern gazdálkodás eszközeivel váltja fel. Nekem igen nagy örömömre szolgál, hogy látom ezt a törvényjavaslatot, mely az általam hangoztatott célokat szolgálja. Látok egy törvényjavaslatot, amely szakképzett embereket kivan sorompóba állítani, azért, hogy mezőgazdaságunk előmozdítását célzó kormányintézkedéseket ilyen módon minden alkalommal meg lehessen valósítani. A t. kormánynak ez az intézkedése arra mutat és azt kívánja bizonyítani, hogy igenis, törődni kívánnak a íontosabb gazdasági kérdésekkel, törődni kivannak főleg a mezőgazdasági kérdéssel is. Bn nagyon kérem a t. kormányt és különösen. a földmivelésügyi minister urat, hogy ne álljon meg ennél a lépésnél. Az e törvény kapcsán majdan kiadandó végrehajtási rendelkezésekbe íoglaltassék be mindaz az irányelv, amelyet én beszédemben hangoztattam és amelyet még röviden néhány szóval elmondani kívánok. A mi derék földmives népünk, kevés kivétellel — mondjuk meg őszintén — még mindig azt a primitív munkát folytatja, amelyet apáitól látott és tanult. Ez nem az ő hibája, hiszen a multak arról tesznek bizonyságot, hogy bizony nagyon sok kormány nem törődött ugy a mezőgazdasággal, mint kellett volna, nem hívták fel a mi népünk figyelmét arra, ami pl. Németországban törtérik, ahol az okos, helyes és praktikus munka folytán sokkal rosszabb területeken háromszoros termést produkálnak a német gazdák, sőt még az se történt meg, hogy az erdélyi szászok hasonló munkásságát példa gyanánt állították volna oda a mi,mezőgazd_asági munkát folytató embertársaink, felebarátaink elé. Pedig milyen szép perspektíva az, amelyet mi ennél a kérdésnél megalkothatunk ! A szokásos terményeken, a búzán, árpán, tengerin, zabon kivül mennyi mindent termelhetünk még, ami ennek Hámnak boldogságát, lakóinak boldog megelégedését előmozdíthatja ! Hiszen mi termelhetünk dohányt, cukorrépát, kendert, lent, olajosmagvakat, gyógynövényeket, mi meghonosíthatjuk a zöldségtermelést, a tejtermékek feldolgozását, a szakszerű baromfitenyésztést, előmozdíthatjuk a méhészetet. Ezek egyenkint is, együttvéve is óriási, megbecsülhetetlen kincset jelentenek a mi számunkra. Termelésünkhöz azonban, miként már emiitetem, feltétlenül hozzá kell idomulnia gyáriparunknak is. Nagy súlyt kell helyezni a cukor-, konzerv-, szesz-, bőr-, textil-, dohány- és műtrágyagyárak létesítésére, valamint exportképes malmok felállítására is. Arra törekedjünk minden erőnkévi -július hó BO-án, szombaton. 253 kel, hogy nyers terményeinket itthon dolgozzák fel és ezáltal munkásainknak munkát, a termelőnek pedig fokozottabb és nagyobb jövedelmet biztosítsunk. Mert én nem tartom azt egészséges állapotnak, ami Magyarországon megy általánosságban, hogy az a mezőgazdasági munkás tulajdonképen 2—3 hét alatt kénytelen kenyerét az egész esztendőre megkeresni. Ha az aratáson és a cséplésen nem képes megkeresni a kenyerét, abban az esetben további munkát már alig kap, mert nincsenek gyáraink, főleg nincsenek mezőgazdasági gyáraink, ahol BJZ Bt munkás egész esztendőn át foglalkozhatnék és keresethez jutna. Viszont azt is nagyon jól tudjuk, hogy azok az óriási terhek, melyek erre az országra, különösen a földmivesnépre hárulnak, feltétlenül kívánatossá és szükségessé teszik, hogy annak a földművelőn épnek, annak a kisbirtokosnak, sőt a nagybirtokosnak is a jövedelme fokoztassék, mert enélkül a jövedelemfokozás nélkül képtelenek lesznek elviselni azokat a terheket, amelyek — hiszen felesleges elmondanom, hogy miért — ennek a szerencsétlen országnak nyakába szakadtak. A múltban nyersterményeink legnagyobb részét külföldre szállítottuk, főleg Ausztriába. Bűn és könnyelműség volt ez. Odaadtuk potom áron nyersterményeinket és visszavettük drága pénzen a bécsi rongyot. Hizlaltuk, gazdaggá tettük azokat, akik most hálából le akarnak szakítani egy darabot a mi szegény országunk megcsonkított testéből. Ezt a botor politikát továbbfolytatnunk semmi körülmények között nem szabad. A gyapjút, kendert és lent fokozottabb módon kell termelnünk, hogy olyan helyzetet teremtsünk, hogy ruházati cikkeinket itthon állithassuk elő, és ugy ezekből, mint minden más értékes cikkeinkből minél többet szállíthassunk külföldre a bennünket környékező szomszédos ipari államoknak, mert méltóztassanak elhinni, hogy bármilyen kiváló pénzügyi politikát vezessünk is be, legyen bármilyen zseniális emberünk a pénzügyi politika terén, addig, amig termelésünket nem fokozzuk, addig, amig a külföldi államoknak nem exportálunk : addig pénzügyi viszonyainkat teljesen rendbe hozni nem fogjuk. (Ugy van ! half elől.) A mi acélos búzánknak nem szabad többé nyers állapotban kivándorolni, dolgozzák fel itthon a hazai malmok, hogy mint értékes lisztet adják át az arra utalt államok népének. Sőt továbbmegyek : nemcsak mint lisztet, hanem mint tésztát dolgozzák fel, hogy igy a munkáskezeknek még több munkát és még több keresetet tudjunk biztosítani. Legyenek ezen a téren — amint hangoztattam — vezetők, irányítók és úttörők a mi gazdasági felügyelőink és akkor nem hiába alkalmazzuk őket, akkor nem hiába hozunk áldozatot, akkor nem hiába hozunk törvényt e célból ; mert ez az áldozat kamatostul fog megtérülni. De nemcsak úttörők legyenek, hanem legyenek igazi jóbarátai a földmivesnépnek ; tekintsék első és legfőbb feladatuknak a földmivesnép okos irányítását és vezetését. (Helyeslés a baloldalon.)