Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-240
254 A Nemzetgyűlés 240. ülésé 1921. évi július hő 30-án, szombaton. Szilágyi Lajos : Elgáncsolják vidéken a rendeletet ! (Zaj.) KolOZSi Endre : Ne átallják melegen megszorítani azt a napbarnított munkáskezet, amely helyes vezetés, jótanács és útbaigazítás mellett ebben az országban még csodákat teremthet. (Helyeslés johbfelŐl. Mozgás a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés i Ezeket kívántam a törvényjavaslattal kapcsolatban röviden elmondani. Nekem a törvényjavaslat ellen kifogásom nincs, csupán a 18. §-ra kívántam én is azt az észrevételt tenni, hogy nem tartom igazságos dolognak én sem, hogy a gazdasági felügyelők még a bíróság előtt se jelenhessenek meg mint szakértők, — hiszen elvégre, hogyha a bíróság jónak és helyesnek látja azt, hogy szakértőként gazdasági felügyelőt alkalmazzon, talán nem kellene a bíróságnak bevágni az útját, hogy ilyen intézkedést tehessen. Ezért én is kérem a t. földmivelésügyi minister urat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy a gazdasági felügyelők bírósági szakértőkként alkalmazhatók legyenek, illetőleg kérem, hogy a törvényjavaslat ilyen értelemben módosittassék. Egyébként a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Sziráki Pál ! Sziráki Pál : T. Nemzetgyűlés ! Kolozsi Endre t. képviselőtársam meggyőző szavai után csak nagyon röviden akarok felszólalni, mert teljesen feleslegesnek tartanám, hogy hosszasabban szóljak a törvényjavaslathoz. A törvény javalatot a legnagyobb örömmel üdvözlöm, mert ebben ismét egy lépést látok a belső termelés előmozdítása felé. Amint a t. képviselőtársam mondotta, a múltban bizony vajmi kevés gondot fordítottak arra, hogy a mezőgazdaság minél intenzivebb módon fejlődhessék. (Ugy van ! jobb felől.) Egyben azonban tévedt az igen t. kévviselőtársam, akkor, amikor ráutalt arra, hogy a külföldön milyen intenzív gazdálkodás folyik s hogy ezzel szemben minálunk milyen nagy. az elmaradottság. Minálunk nincs minden tekintetben elmaradottság, mert hiszen tapasztaltuk a közelmúltban is, hogy a lapokban, az újságokban minálunk: mindig nagy s bőséges termelés ígérkezik. Minálunk még csak aratják a zabot : a sajtóban már meg tudják mondani, hogy hány métermázsa zabunk lesz. Szilágyi LajOS I Félrevezetik az entente-ot, hogy itt rózsás állapotok vannak ! (Zaj.) Sziráki Pál : Ezen a téren tehát elég intenzív termelés folyik. De minálunk gyakorlati téren nem volt olyan gazdálkodás, amelyet különösen a mai viszonyok megkívántak volna. Állandóan olvassuk a sajtóban, halljuk a Nemzetgyűlésen, mindenütt, ahol a gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, hogy mi a valutát csak a gabonával javíthatjuk.^ S tényleg igazuk is van az illetőknek, hogy iegfőképen ma a gabonával, illetőleg lisztünkkel lehetne valutánkat javítani. Ëpen azért nagyon szükségesnek tartom ezt a mostani törvényjavaslatot, mert ezáltal különösen azokat a nagybirtokokat ellenőrizhetnők, amelyek olyan elhanyagolt állapotban vannak, (ügy van ! Ugy van ! a bal- és jobboldalon.), hogy nemcsak a nemzeti célokat nem szolgálják, hanem ellenkezőleg, önző okokból olyan gazdasági politikát folytatnak, amellyel a nemzet hitelét rontják s azzal a közgazdaságnak olyan megmérhetetlen károkat okoznak, amelyekről fogalmuk sincs azoknak, akik a vidéki viszonyokat nem ismerik. (Ugy van ! ügy van ! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Én hiszem, hogy annak a bizonytalanságnak, amelyben a vidék ma leledzik, ez a törvényjavaslat véget fog vetni. Mert hiszen eddig a vármegyei gazdasági felügyelők a legtöbb esetben — s különösen áll ez Pest vármegyére — a vármegyei klikkrendszer szolgálatában állottak. (Ugy van! Ugy van! jobb- és bal felől. Zaj.) Szilágyi Lajos : Hát van olyan : vártnegyei kükkrendszer ? Akkor miért tartják fenn, miért támogatja a kisgazdapárt Rádayt ? (Mozgás.) Sziráki Pál : Ezt okiratokkal tudom bizonyítani. Egy alkalommal kisemberek részére bérletet kértem. A gazdasági felügyelő arra volt kíváncsi, hogy az illetők, akik azt a bérletet kérték, ezelőtt mivel foglalkoztak. Mikor én azt mondottam, hogy részben földmunkások voltak és részben most is azok, akkor azt mondta : »Miért nem foglalkoznak most is földmunkával és miért követelődznek ? Miért tűzik ki céljukul, hogy azt a bérletet megszerezzék ?» Megjegyzem, hogy az a bérlet egy nagybirtokos kezében van, akinek tudomásom szerint 15—16.000 magyar holdnyi birtoka van. Ezen a birtokon semmiféle gazdasági felszerelés nem volt, csak egy határcsősz lakik ott ; tehát nem volt kitéve az illető birtokos annak, hogy esetleg a cselédeit kellett volna elbocsátania abban az esetben, ha a kisemberek megkapták volna a bérletet. Az igen t. gazdasági felügyelő pedig azt mondta, hogy ez mégsem járja, hegy erőszakosan kérjük a bérletet. Holott mi azért kértük, hogy mivel ott gazdasági cselédek sincsenek alkalmazva, nincsen ott annak a nagybirtokosnak gazdasági befektetése, tehát itt könnyebben volna keresztülvihető a kisbirtok megvalósítása, mint egy másik birtoknál. Hiába volt a megegyezés is az illető bérlővel, aki hajlandónak nyilatkozott arra, hogy az eredeti bérleti összeg alapján a fele birtokot átengedi a kisembereknek, a másik felét pedig részmüvelésre adja ki ; csupán az volt egyetlen kikötése, hogy a koron a-uradalom vezetősége beleegyezzék a megállapodásba. Mert amikor elmentünk Ráckevére a koronauradalom tanácsosához, az azt mondotta, hgy a földmivelésügyi ministerium — ez tavaly tavasszal történt — »nem illetékes fórum annak eldöntésére, hogy ők kinek adják át a birtokot«. Mert — azt mondja — egy másik majorra vonatkozólag is — ugyanis major volt a másik birtok — küldtek be kérvényt, hozzá a
