Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-240

A Ncn:set gyűlés 240. ülése 1921, emeljek, bár mondom, bizalommal viseltetvén, nem épen aggodalommal, hogy a vidéki központi szolgálatba bekerült, ilyen gazdasági és közigazgatási kvalifikációval rendelkező tisztviselők a belső szolgálatban nem fognak-e sérelmet szenvedni a fogalmazói karral szemben ? Meg vagyok győződve arról, hogy amazokkal mindenben egyenrangú és egyenlő igény-jogosultsággal biró tisztviselők lesznek, de megállapitom saját tapasztalatomból is, hogy eddigelé nem eképen volt, nemcsak a gazdasági felügyelői státusban, arról közvetlen tudomásom és tapasztalatom nincs, de más egyéb vonatkozásokban, így a fogalmazói karral szemben a gazdasági szakemberek a földmivelésügyi ministeriumban teljes egyenjogúságot és teljes igényjogosultságot nem élveztek abban a mértékben, mint azt az osztóigazság elve kivánta volna. Az osztályvezetői és főosztályvezetői állások betöltésénél sokszor már hátrányban voltak a gazdasági szakból beosztott tisztviselők. Mondom, bizalommal a kormányzat iránt csak figyelmeztetésül, vagyok bátor kifejezést adni annak a reménységnek és óhajtásnak, hogy a jövőben abszolúte nem lesz különbség a fogalmazói kar és a gazdasági tisztviselők között. A törvényjavaslat egyéb diszpoziciói ellen észrevételt nem teszek, a 17. és 18. §-nál azonban meg kell állnom és gondolkoznom kell bizonyos mértékben. Lehetetlen elvitatni, hogy a törvényjavaslatot előkészítő bizottság állásfoglalása megokolt, amidőn a külső gazdasági igazgatásban szereplő tisztviselőknek a magánéletben való foglalkozása kérdésével foglalkozott. Nagyon meg tudom érteni, ha a bizottság egyes tagjainak és talán a központi kormányzat tagjainak is aggodalmuk van arra nézve, hogy ha egy a külső igazgatási ágnál lévő tisztviselőről van szó, vájjon az teljesíthette magánügyekben szolgálatot. Talán legeszményibb volna arra az álláspontra helyezkedni, amelyre az igen t. bizottság helyezkedett, hogy nem. Ez eszményi volna, de az életben, a földön vagyunk, az élet "viszonylatait kell, hogy vegyük és ahhoz alakítsuk törvényes rendelkezé seinket. A bíróságokra van kimondva az abszolút összeférhetetlenség, csakhogy épen tegnap hallottuk annak megállapítását, hogy mig egy magyar biró életén át négyszáz és néhány ezer korona keresetben részesült, addig az egyéb tisztviselők keresete csak másfélszázezer koronára tehető. A bíróságnál tehát már a javadalmazás tekintetében mód és alkalom van a^ra, hogy az ember belenyugodjék abba, hogy a biró külön munkát nem végezhet. Most már az a kérdés, hogy van-e és lesz-e a közel jövőben Magyarország abban a helyzetben, hogy a gazdasági felügyelői személyzetre nézve ezt a tilalmat felállítsa anélkül, hogy dalmazás tekintetében a birákéval egyenlővé teszi a helyzetet. Ezt én a kormány meggondolására és a Nemzetgyűlés bölcsességére bizom. De még ha kimondanók is azt, hogy a tisztviselőknek tilos ez a mellékfoglalkozás, kérdezem, hogy használnánk-e ezzel a mezőgazdaság érdekeinek ? NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XII. KÖTET. évi július hó 30-án, szombaton. 249 Bátor vagyok feltenni egy kérdést. Nekem, mint magánembernek gyümölcstermelés létesítésére megfelelő körülményeim vannak és a járásomban van olyan gazdasági felügyelő, aki gyümölcsészet tekintetében kiválóan szakértő ember. Azt hiszem, gyümölcsösömmel, mint intézménynyel, a magyar közgazdasági életviszonyok felvirágoztatásához hozzájárulhatok, ha ez jól van megalkotva, jól van kezelve. Ha pedig rosszul állítom be és rosszul folyik a kezelés, koldussá tehetem magamat. Ha én most a törvény szigorának tekintetbevételével azt a rendelkezésemre álló kiváló szakerőt nem használhatom fel, természetesen vagy az áll előttem, hogy nem csinálom meg azt, amire gondoltam, vagy ha megcsinálom, esetleg rosszul csinálom, és akkor esetleg le kell vonnom annak a konzekvenciáit. Itt van a rétművelés, 1 egelőjavitás. Ez óriási . fontosságú kérdés a mezőgazdaság szempontjából. Hogyha meg van tiltva a mellékfoglalkozás ennek az igen t. járási gazdasági felügyelőnek, akkor a magam rét- és legelőj a vitásának munkájához hogyan kérhetem fel ? Közelben, távolban nincs ember, aki ezt meg tudná csinálni, de viszonyaim megengednék, költségeim volnának, hogy én ezt végrehajtsam, azonban mert a törvény tilalma ezt a különös helyzetet állítja fel, le kell mondanom arról, hogy ezt a rét- és legelőj a vitást keresztülvigyem. Czettler Jenő: A kisgazda nem hozathat Budapestről szakértőt ! Magyar Kázmér: Azt hiszem., egy ilyen törvény tárgyalása mód és alkalom arra, hogy ilyen szempontokat tekintetbe vegyünk, felszínre hozzunk és én nem tartom talán túlzottnak azt a gondolatot, hogyha a többi állami tisztviselőkre, akiknek a gazdasági felügyelői státus elenyésző ezrelékét sem, teszi, azokra szolgálati utasítás, szolgálati szabályzat van, amely szabályozza azt, hogy micsoda mellékfoglalkozásokat űzhetnek és milye neket nem, a gazdasági felügyelőkre is állapíttassák meg uj szolgálati szabályzat, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) amely tartalmazná ugy minőségileg, mint mennyiségileg ezeket a tiltó vagy engedélyező szabályokat, illetve utasításokat. De ha még ettől eltekintek is, ennek az uj 18. §-nak legvégső egypár szava, hogy a bíróság sem veheti igénybe a gazdasági felügyelők munkásságát, olyan, hogy igazán kénytelen az ember azt gondolni, hogy ezzel a passzussal foglalkozni szükséges. El nem tudja képzelni az ember, hogy bírósági ügyekben olyan helyeken, ahol megfelelő szakembert lámpással sem lehet találni, de ahol a gazdasági felügyelő rendelkezésre áll, a bíróság törvényileg legyen korlátozva abban, hogy ő a gazdasági felügyelő nagyértékü szakvéleményét igénybe vehesse. Figyelembe véve ezt a szempontot, én nagyon melegen megfontolásra ajánlom, az igen t. kormányzatnak azt, hogy ezzel a szakaszszal talán máskép méltóztassék élni. Találja meg a kormány a módot arra, hogy ugy a közérdek, mint a mezőgazdasági magánérdek, ne zárassék el attól, 32