Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-240

248 A Nemzetgyűlés 240. ülése 1921, ezt ennek a melegségnek, az ezen ügyhöz való vonzódásnak méltóztassék betudni. Ez a törvény]avaslat már a második törvény­javaslat, illetőleg na törvénnyé lesz, már a második törvény, amely a mezőgazdasági külső igazgatás kérdését Magyarerszagon rendezi. Az első törvény az 1912. évi XXIII tcikk volt, amely »a mező­gazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való intézéséről« címet viselte. Ez a törvény kilenc esz­tendőn keresztül volt érvényben s most ezen tör­vényi avaslatnak törvényerőre emelkedésével meg­szűnik az érvénye. Ez a törvény szűk keretekben mozgott az akkeri viszonyokhoz mérten s annyira, amennyire megállta a helyét Á mostani törvény­javaslat címe : »A gazdasági felügyelői szolgálat­ról.« A törvényjavaslatban lefektetett elvek és az ott megszabott keretek megfelelnek a törvény­javaslat címének. Nin.cs távol tőlem az a gondolat, hogy taián most, amikor ezzel a kérdéssel foglal­kozik a törvényhozás, amelynek agiár szinezete kétségtelen, hogy "talán nem lett volna időszerűtlen, ha most ez alkalommal nemcsak a felügyelőség szolgálatáról, hanem az egész felügyelőség szer­vezéséről és annak szolgálatáról alkottatott volna meg a törvény. Itt van az országos gazdasági fő­felügyelői állás, itt vannak a vármegyei gazdasági felügyelőségek és a járási felügyelők. Ezekről a maguk összességében, összefoglalóan kellett volna a törvényjavaslatban intézkedni. Szerettein volna, ha legalább az indokolásban láttuk volna azt, hogy ez a töruényjavaslat a személyi létszám kate­góriái és a személyzet elosztása tekintetében vilá­gos képet tárt volna elénk. De miután a jelen alka­lommal a gazdasági felügyelői szolgálatnak tör­vényi szabályozását kívánta a földmiveléiügyi minister ur törvénybe foglalni, eltekintek ettől a magángondolatomtól és foglalkozom a törvény­javaslattal mint ilyennel. A törvényjavaslat, amint az előadó ur ismer­tetni szíves volt, kiterjed a gazdasági felügyelő­ségeknek az állammal szemben való szolgálati viszonyára, minthogy a gazdasági felügyelőségek az állami igazgatás külső szerveit képezik ; más­részt kiterjed arra a viszonyra, amelyben ezek a felügyelőségek a vármegyei törvényhatóságokkal szemben elhelyezkednek. Ez nagyon helyesen mind le van benne fektetve és kifogás ellene nem emel­hető, miért is örömmel járulok hozzá. Kicsendül az indokolásból az, hogy a minister umak talán nem végső célja volt a gazdasági fel­ügyelői intézménynek ebben a keretben való tar­tása, hanem mintha a járási gazdasági felügyelői teendőkön tul még kifelé ható erőt, expansiv ten­denciát is mutatna a fejlesztés, és pedig talán a kör­jegyzői csoportok és községek, illetőleg a városok irányában is a jövőben. Ellene kifogást tenni nem le­het, mert a gondolat nem rossz. Ugy látszat szerint ez szükséges és kívánatos volna majd akkor, ha erre az alkalom eljön s idő, pénz és költség lesz reá. Én nagyon szívesen meg tudok elégedni azzal, hogy a vármegyék központja láttass ék el ezekkel a szer­vekkel, hogy ezek a szervek kiváló tisztviselőkkel évi július hő 30-án, szomhatoÁ töltessenek be s hogy a járások elláttassanak ezek­kel a szakértőkkel, akiknek a működése mint óriási lendítő erő kell hogy nyilvánuljon meg majd az egyes vidékeknek gazdasági fejlődésében is. Elég­nek tartom ezt abból a szempontból, ahogy az élet­ben az ember tapasztalja és látja a dolgot. Az ebéd­főzés alkalmával a pásztorember nem teszi a bog­rácsát magára a fára vagy a rőzsére, hanem egy bizonyos magasságban tartja felette s abban a tá­volságban, amely az égő fa és a főzőeszköz között van, fejlődik ki a tüz szükséges ereje. Ëpugy kép­zelem és gondolom, hogy a járásokban elhelyezett gazdasági felügyelőnek a működése lesz távol­ság, amelyikből ő a községekben is kisugároztatja az éltető, a felvirágoztató meleget. Ezért mondom, hogy ezen diszpozícióval tökéletesen meg vagyok elégedve. A gazdaságilag képzett tisztviselők nagy szá­mának szabaddá válásáról méltóztatott említést tenni az előadó urnák. Mi ehhez hozzájárulunk és nincs talán nyugodtan és tárgyilagosan gondolkozó magyar gazdaember, aki ezen szakavatott, arra hivatott tisztviselőknek ilyen módon az állami köz­igazgatás szervei közé való felvételét ellenezné. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Magyar Kázmér : Szükség van rá általában. Azonban tudom és meg vagyok arról győződve, hogy most kik kezelik ezt a kérdést s hogy ez bizalmi kérdés. Azért nem szólok az ellen, hogy a beosztás akkép fog megtörténni, hogy a jelenleg működésben lévő tisztviselők sérelmet szenvedni nem fognak. Mivel tudom, hogy kiknek a kezében van ez a dolog s mivel ez csak átmeneti intézkedés, csak a mostani időszakra szól, azért megnyugvással veszem a tör­vényjavaslatnak ezt az intézkedését. De megnyugvással veszem — és lélekemelő dolog, ha az ember ezt meggondolja — azt a bölcs előrelátást is, hogy a jövőben a gazdasági felügyelői állás elnyerésére micsoda különleges kvalifikációt kivan a törvényjavaslat, nevezetesen az elméleti mezőgazdasági ismereten kívül a gyakorlati mező­gazdaságban való jártasságot s ezenkívül a közigaz­gatási és közgazdasági ismereteknek vizsgálat utján való bebizonyítását. Az eddigi tisztviselői kartól ezt a vizsgát nem kívánták, de ezek az élet viszony­lataiban és a szolgálatban fényes vizsgát tettek le arról, hogy mindenre képességgel bírnak. Hogy jövőben még jobban, még fényesebben fognak az egyes vármegyei gazdasági felügyelői keretek kiala­kulni, erre már ennek a vizsgaletételnek a szüksége és kényszere is mintegy biztosíték. Az a körülmény, hogy egyrészt a tisztviselők létszáma szaporittatott á gazdasági felügyelői keretben, másrészt, ha ilyen minősítésű tisztviselők fogják ellátni az ügyeket, az embernek természetesen világos a sjeme előtt, hogy eme külső kiváló gazdasági szaktudással ren­delkező szervek egy része rendelkezésére fog állani a központnak arra, hogy a központi igazgatás szer­veit, hogy ugy mondjam, átfüszerezze, átszine­sitse ezekkel a gazdasági gyakorlattal rendelkező egyéniségekkel. Itt azonban ismét kell, hogy szót

Next

/
Oldalképek
Tartalom