Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-240
246 A Nemzetgyűlés 240. ülése 1921 igy nem érintkezhetnek elég közvetlenül a gazdaközönséggel és nem fejthetik ki azt a munkásságot, melyet a mezőgazdaság megérdemel, és munkálatuk: tulaj donképen csak akté gyártásban merül ki. Ha tehát azt akarjuk, hogy ezt az intézményt csak megközelítőleg megfelelhessen feladatának, feltétlenül szaporítanunk kell a munkaerőket és közelebb kell vinnünk őket oda, ahova hivatásuknál predesztinálva vannak. Hazánkban, ahol a nemzet fentartásához szükséges előfeltételek úgyszólván csak a mezőgazdaságban vannak meg, nem szabad visszariadnunk semmiféle áldozattól sem, mellyel mezőgazdaságunkat fellendíthetjük Ez a cél lebegett nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister ur előtt, (Éljenzés a jobboldalon.) midőn a gazdasági felügyelői kar kiszélesítéséről szóló eme törvényjavaslatot a Nemzetgyűlés elé terjesztette. Ezen törvényjavaslat értelmében annyi felügyelői álíás létesíttetnék, hegy az ország minden egyes járásába legalább egy juthatna. Kétségtelen, hogy a gazdasági felügyelőség létszámának szaporítása talán sohasem volt annyira időszerűtlen, mint épen most, amikor minden téren az állami tisztviselők létszámának apasztására kell gondolnunk, de másfelől a mezőgazdasági igazgatás ezen rendkívül fontos szervének kiépité:e sohasem volt annyira indokolt, mint épen most, amikor ezen összetört, meggyötört országnak existenciája úgyszólván kizárólag a mezőgazdas'gon nyugszik (Ugy van I Ugy van ! a jobboldalon.) és bizonyos tekintetben talán sohasem volt erre kedvezőbb alkalom, mint épen most, midőn ugy az elszakított országrészeken, mint meglévő hazánkban Tendkivül sok gazdaságilag szakképzett tisztviselője szabadult fel az országnak, akiket most nem igen tudunk elhelyezni. Valósággal bún volna ezeknek a szakképzettségét ma igénybe nem venni, annál is inkább, mert ezen tisztviselőknek szerzett jogaik vannak és igy az államnak kötelessége róluk továbbra is gondoskodni. A gazdasági felügyelői szolgálat kifejlesztése államháztartási szempontból rendkívül kevés megterheltethessél járt, mert, mint emiitettem, ezek a tisztviselők úgyis állami szolgálatban vannak és a felügyelőknek legnagyobb részét a meglévő tisztviselőkből lehet venni. Minthogy, amint előzőleg is rámutattam, a gazdasági kerületi felügyelői szogálat csak szükségszerű kiegészítésekkel fejlődött addig a színvonalig, amely színvonalon most áll, szükségessé vált, hogy a földmivelésügyi kormány egy szerves, összefüggő törvényjavaslatot terjesszen a Nemzetgyűlés elé, melyben szabályozva v n a gazdasági felügyelői szolgálatnak minden ténykedése Ennek a törvényjavaslatnak főbb vonásai a következők : Az 1. § rendelkezése megállapítja, hogy a m. kir. gazdasági felügyelók állami tisztviselők és közvetlenül a földmivelésügyi ministerium alá vannak rendelve. A 2. § szerint, mivel gazdasági szolgálatról lévén szó, kimondja, hogy a gazdasági szakképzettség elengedhetetlen. A javaslatban emiitett felsőfokú tanintézetek alatt-érteni évi július hó 30-án, szombaton, kell a megszűnt középfokú gazdasági tanintézeteket, valamint a ma fennálló gazdasági tanintézeteket és a mezőgazdasági egyetemi fakultást is. Ennek a szakasznak 2. bekezdése, amely az alaki minősítéstől kivételes esetekben eltekint, arra vonatkozik, hogy vannak most az államnak olyan szakképzett tisztviselői, akiknek a gazdasági téren ez az iskolai képzettségük nincs meg, azonban egyetemi képesítésük van és évtizedes földmivelésügyi gyakorlat utján megszerezték mindazokat az előfeltételeket, amelyek szükségesele, hogy a gazdasági felügyelői szolgálatot betölthessék. Ezeket a tisztviselőket nem nélkülözhetjük, annál kevésbé, mert hiszen ezek az egyes jószágigazgatóságoknál teljesítettek szolgálatot, ott is megfeleltek tökéletesen és most mint gazdasági felügyelők igen jól alkalmazhatók lesznek. Megjegyzem azonban, hogy ez csak kivételesen néhány tisztviselőre vonatkozik, akik a jószágigazgatóságoknál feleslegesekké váltak. A 3. § szerint a gazdasági felügyelői szolgálat oly természetű és a közigazgatással oly szoros összefüggésben áll, hogy elkerülhetetlenül szükséges az, hogy bizonyos közigazgatási szakismeretet is megkívánjanak a gazdasági felügyelőktől és igy államvizsga letételére utasítja ez a törvényjavaslat a felügyelőket, amely államvizsgán ugy közgazdasági, mint közigazgatási tudásukról tesznek tanúbizonyságot. A 4. § felhatalmazást ad a földmivelésügyi minister urnák, hogy ezeket a felügyelőket különféle mezőgazdasági szolgálatra beoszthassa aszerint, amint azt a mezőgazdasági igazgatás érdekei megkövetelik. Azonban kötelezően kimondja a törvény, hogy minden egyes vármegye székhelyén kibővittessék a gazdasági kerületi felügyelőség és emellett minden egyes járás székhelyére beosztassék egy-egy gazdasági felügyelő. A törvényjavaslat 6. §-a azokat a teendőket jelöli meg, amelyeket a vármegyei gazdasági felügyelőség, mint a földmivelésügyi ministerium külső hivatali szervei az állami igazgatás keretében fognak végezni. Az 5. §. szerint a járási gazdasági felügyelők a vármegyei gazdasági felügyelőség kötelékébe tartoznak és ennélfogva a járási gazdasági felügyelők teendőit nem kell a törvényben külön megállapítani. Az ő teendőjük a 7. § szerint az lesz, amit a vármegyei gazdasági felügyelőségnek vezetője a saját feladatkörében a járási gazdasági felügyelőségre rábíz. A 8. § szerint a gazdasági felügyelők beosztása a vármegye közigazgatási beosztása szerint igazodik. A 9., 10. 11. és 12. § a mezőgazdaság fejlesztését célzó intézkedések, részben az állami kormányzat részéről nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásban, részben a mezőgazdaságot védő rendszabályok alkalmazásában állanak. A törvényjavaslat 12. § -a még súlyosabbá teszi a törvényhatósági közigazgatás és a gazdasági felügyelői szolgálat közötti kapcsolatot, kimondván, illetőleg bizonyos változtatásokkal fentartván az eddig
