Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-240
A NemmUjíjiilés 240. ülése 1921. évi július hó 30-án } szombaton. 245 Kontra Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kivan valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni ? (Nem !) Ha nem, ugy felteszem a kérdést, elfogadja-e a Nemzetgyűlés a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A közlekedésügyi bizottság előadója kivan a Háznak jelentést tenni. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel van szerencsém beterjeszteni a közlekedésügyi bizottság jelentését a Madridban 1920. évi november hó 30-án kötött postaszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag. Kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, a Ház tagjai között szétosztatni és annak idején tárgyalásra kitűzni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Következik napirend szerint a gazdasági felügyelői szolgálatról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlési Kevés állani tett annyit a mezőgazdasági fejlődés érdekében, mint a legutóbbi néhány évtized alatt Magyarország. A mezőgazdasági kormányzatunk ugy erkölscileg, mint anyagilag hathatósan támogatta a mezőgazdaság minden ágát. A gazdasági tudás fejlesztése szempontjából gazdasági tanintézeteket állitott fel és az eredményesebb gazdálkodás elérésére tudományos eszközökkel felszerelt kísérleti állomásokat létesített. Különleges gazdaságokat tartott fenn nagy költséggel, hogy a nálunk kevésbé temert gazdasági ágakat meghonosítsa és azokat a gazdaközönség előtt ismertté tegye. De ha összefoglalólag tekintjük mindazt, ami az utolsó évtizedek alatt ezen a téren történt, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy nem állottak mindig egymással helyes arányban azok az áldozatok, melyeket a mezőgazdaság fellendítése érdekében földmivelésügyi kormányzatunk tett és az állami gondoskodásnak rendszere nem volt minden tekintetben kielégítő. Igazán erőteljesen csak a központi kezdeményezés terén nyilvánult meg az államhatalom gondoskodása, különösen abban, hogy megalkotta a mezőgazdaság fejlesztését célzó országos intézményeit, ellenben elhanyagolta az ország különböző részein szétszórt hivatali szakszerveit, melyeken keresztül kellett volna az állami kezdeményezések és országos intézmények termékenyítő hatásának átjárni ezen szerencsétlen ország egész mezőgazdasági életét. A mezőgazdaság minden ágát felölelő földmivelésügyi kormányzathoz képest a külső mezőgazdasági igazgatás rendkívül szegényes volt és nem volt sem eléggé kiterjedt, sem eléggé közvetlen ahhoz, hogy átjárhatta volna a modern gazdasági tudás a mezőgazdaság minden rétegét. Földmivelésügyi igazgatásunk külső hivatali szakszerveinek szegényessége mindjárt kitűnik, ha azt vizsgáljuk, hogy itt csupán csak a vízrendészeti, állategészségügyi és erdészeti téren voltak külső hivatali szakszerveink a vidéken, mi g a mezőgazdaság fellendítését célzó gazdasági szakszerveink csupán arra a néhány gazdasági felügyelőségre szorultak össze, melyek a legutóbbi időben egyes vármegyék központjában létesíttettek, de ez az egyetlen hivatali gazdasági szervünk is nagyon kezdetleges volt. A szükség hozta létre és a szükség fejlesztette azzá, amivé a legutóbbi időkig fejlődhetett. 1896-ban az ország különböző részein összesen öt állattenyésztési kerületi felügyelőség állíttatott fel. Ez tulaj donképen csak az állattenyésztés és az ezzel összefüggő tejgazdaság fellendítését célozta, de ezen kerületi állattenyésztési felügyelőségek kénytelenek voltak belekapcsolni működési körükbe a mezőgazdaság minden ágát és igy lassankint évről-évre átalakultak gazdasági kerületi felügyelőségekké. A feladatkör megnagyobbodása egyszersmind a gazdasági felügyelőségek munkaerejének növelését is követelte és 'megkövetelte azt is, hogy működési körüket megszükitsék és közelebbről és közvetlenebbül érintkezhessenek a közigazgatás szerveivel. Ennélfogva 1912-ben földmivelésügyi kormányzatunk minden vármegye központjában létesített egy ilyen gazdasági kerüieti felügyelőséget. Ez évben törvényes szabályozást is nyert a gazdasági felügyelői szolgálat, de csak annyiban, amennyiben az 1912. XXIII. te. szervesen bekapcsolta a gazdasági kerületi felügyelői intézményt a közigazgatás kereteibe, hogy ezáltal az általános közigazgatásban is minél nagyobb mértékben érvényre juttathatók legyenek a mezőgazdasági érdekek. Mivel a földmivelésügyi ministerium külső hivatali szakszervei csak egy-egy különleges érdekkörben mozognak, a gazdasági kerületi felügyelőségekre háramlott volna mindaz a feladat, mely a mezőgazdaság tág terén hivatali tevékenységgel elérhető, ök volnának hivatva tájékoztatni a földmivelésügyi kormányzatot a mezőgazdaság mindazon mozzanatairól, melyek államkormányzati szempontból fontossággal birnak és ők képviselnek a vidéken minden kezdeményezést, ők vannak hivatva a közigazgatásban is kidomborítani a mezőgazdasági érdekeket, valamint az általános közigazgatásban ők látják el a gazdasági szolgálatot is. Ujabb törvényeink a feladatoknak egész sorozatát ruházták a kerületi gazdasági felügyelőségekre, melyeknek emellett még az a feladatuk is volna, hogy a gazdatársadalom legszélesebb rétegeivel megkedveltessék a modernebb gazdálkodási rendszert. Nyilvánvaló, hogy az az egykét vagy legfeljebb három tagból álló gazdasági kerükti felügyelői kar ezen rendkívüli sokoldalú munkakörnek alig képes raegf elélni, különösen most, amikor a földbirtokrefcrm kérdése maga is a feladatok egész sorozatát ruházza rájuk. Csak a földbirtokrefcrmtörvénnyel magával annyi munkájuk akad, hogy azzal sokkal nagyobb számú tagból álló hivatal is alig volna képes megbirkózni. De nem felelhet meg feladatának tökéletesen a mai gazdasági felügyelői kar már azért sem, mert csak minden vármegye központjában van egy-egy, s
