Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-239

A Nemzetgyűlés 239. ülése 1921. évi július hó 29-én, pénteken. 2:ín Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvény­javaslat címét felolvasni. Birtha József jegyző (olvassa a törvény­javaslat címét és az 1. §-t, amely észrevétel nélkül elfog adtatik. Olvassa a 2. §-t). Gerencsér István ! Gerencsér István : T. Nemzetgyűlés ! A tör­vényjavaslatnak e szakasza arról intézkedik, hogy a tisztviselőknek a megállapított rend­kívüli segélyét a kormányzat további három hónapra is kifizethesse. T. Nemzetgyűlés ! Nem térek ki arra, hogy a hivatalnoki osztály milyen lehetetlen anyagi viszonyok között él, hiszen erről itt, a Nemzet­gyűlésen már régebben is és az indemnitási törvényjavaslat tárgyalása folyamán is többször volt szó. Meg kell azonban emlékeznem arról, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur is sötét színekkel festette a tisztviselők sorsát, s én nagyon jól emlékszem arra a körtecsutkára, amely ott volt a Lánchíd bejárója előtt és amelyet az ő beszédében összefüggésbe hozott a tisztviselői nyomorral. Akkor azt mondta az igen tisztelt pénzügyminister ur, hogy ő ezen a rettenetes nyomoron változtatni fog azzal, hogy a korona értókét fel fogja emelni. A tisztviselők, bizva az ő fanatikus hitében, az ő rendületlen akaratában, hogy a magyar pénzügyi állapotokat megjavítja, reménykedtek abban, hogy az ő sorsuk is valamiképen elviselhetőbbé fog válni. Azóta eltelt félesztendő. A korona valamivel tényleg növekedett értékében, de azért most megint ott állunk, hogy a mutatkozó olcsób­bodás megszakadt, megint minden drágább lett és a tisztviselők ismét küzdenek az élet, a meg­élhetés nehézségeivel, illetve, mondjuk ki tisztán és határozottan : nyomorognak. Nem akarom én itt sötét színekkel festeni ezt a nyomorúságot, de azt tudjuk, hogy a tiszt­viselői családoknál a lakások már megindultak, a butor, a ruhanemű már kiment a Teleki-térre, itt Budapesten, de másutt is, mindenütt elad­ták mindenüket és a tisztviselő-családokban hihetetlenül kell küzdeni még a vegetatív élet szükségleteiért is. Ismerem a tisztviselők sorsát, ismerem a tisztviselői családok életét, tudom azt, hogy ott már a vacsorázás, de sokszor az ebéd is ismeretlen fogalom. De, t. Nemzetgyűlés, vannak ennek még súlyosabb ethikai következményei is. Megdöb­bentőek azok a jelenségek, amik e tekintetben a tisztviselői családoknál megállapíthatók. Nem azt az ethikai sülyedést értem, amit jelent az, hogy a tisztviselő-család nem tud gondoskodni a gyermekek neveltetéséről, nem tud gondos­kodni arról, hogy ha valami baj, betegség van, ezt orvosolhassa, hanem értem azt a veszedel­met, ami a tisztviselői tisztességet, a családi tÍ3ztességet fenyegeti a nyomorúság miatt. T. Nemzetgyűlés! Most már nem eléged­hetünk meg a biztatással. A pénzügyminister urnák is, bármennyire tudom azt a rettenetes küzdelmet, amit neki vívnia kell, hogy az ország állapotát rendbehozza, de a Nemzetgyűlésnek is most már cselekednie kell. Haller József: A pénz itt marad az országban! Gerencsér István: Annál inkább cselekedni kell, mert nem szabad elfelejteni hogy a tiszt­viselői osztály nemcsak az ország adminisztratív munkáját látja el, hanem a tisztviselői osztály ennél többet is jelent : jelenti tulaj donképen a nemzeti eszméknek fentartóját. A tisztviselői osztály azt a helyet tölti be a mai nemzedék szervezetében, az állami életben, mint amit régebben betöltött a magyar középnemesi osztály. Ennék minden fontossága, munkályának minden kihatása most a tisztviselői osztályra hárul át. Ha a Nemzetgyűlés nem siet ennek a szeren­csétlen osztálynak segítségére, akkor igazán teljesen le fog romlani állami életünk, és nemzeti eszmében is meg fogunk fogyatkozni. Hivatkozom, t. Nemzetgyűlés, arra, hogy az u. n. utódállamokban épen a tisztviselői kérdés rendezetlensége miatt, a tisztviselők csonka száma miatt nem lehet a csehektől, oláhoktól megszállt területen konszolidált álla­potokat teremteni. Amikor a t. pénzügyminister urnák szíves figyelmébe ajánlom ezt a nyomorúságot, ezt a lehetetlen helyzetet, engedjék meg, hogy bizonyos irányban meg is adjam a módját annak, miképen gondolnám én és a tisztviselők, hogy a mostani, nehéz helyzetükön legalább egyelőre segítve lenne. Azt gondolnám, hogy az a 240,000.000 korona, amely három hónapra fel van véve rend­kívüli segély címén, 100°/ 0-kal emeltessék fel. Ez a 100°/o-os emelés annyiban is igazságos, hogy a rangosztályok szerint különbséget tesz, tehát többet juttat az olyan tisztviselőnek, aki­től a nemzet, a társadalom is többet kivan, vagy aki magasabb kvalifikációval rendelkezik, vagy több szolgálati ideje van. A másik mód pedig az volna, hogy ugyancsak a tisztviselőknél a családi pótlékokat méltóztassanak 100%-kal fel­emelni. Bár e tekintetben nem tudtam a pénz­ügyminister úrral megállapodásra jutni, köte­lességem, mivel a tisztviselői kérdés fontosságát nemzeti szempontból elsőrangúnak tartom, mivel ez a nemzet jövendőjét jelenti, kötelességem indítványomat ezzel a szakasszal kapcsolatban benyújtani. Kérem az igen tisztelt pénzügy­minister urat, ha lehetséges, tegyen meg mindent — a 26 milliárdos költségvetés mellett tudunk még valamit rátenni — hogy ezt az osz­tályt megmenthessük. Indítványom a következő (olvassa) : »Felhatalmaztatik a kormány arra, hogy a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkal­mazottak, nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák részére az 1921 II. te. 2. §-ának 2. be­kezdése alapján, az 1921. év április, május és június hónapjaira engedélyezett rendkívüli segé­lyeket még három hónapra, vagyis 1921. évi í július, augusztus és szeptember hónapjaira is en-

Next

/
Oldalképek
Tartalom