Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-238
A Nemzetgyűlés 238. ülése 19.21, nek szintén lett volna kedve egy és más rendbontást csinálni, de a parancsnok vaskeze fegyelmet és rendet tartott. Es amikor a románok kivonultak az országból és Lehár ezredes csapatai a nyugati határtól a beregi és szatmári hegyekig, Soprontól Sátoraljaújhelyig, Kőszegtől és Nénietujvártól Göncig és Mátészalkáig álltak, mert hiszen, mondjuk meg őszintén, más csapat alig volt, mely a kivonuló románok után indulhatott volna, Lehár ezredes a következő hadosztályparancsot adta ki (olvassa) : »A »tiszt« fogalma mindenféle törvénytelen ténykedést, minden atrocitást, minden bosszúállást, vallási üldözést és minden személyes bántalmazást eleve kizár. Ha egy helységbe való beérkezés után valaki mint közveszélyes bolsevista jelöltetnék meg, ugy az illető lefogandó. Ezen lefogás azonban csak akkor tartandó fenn, ha az illető parancsnok által megkérdezett községi bizalmi emberek, idősebb polgárok, kik abban a helységben általános bizalomnak örvendenek, a lefogatás szükségességét bizonyítják. Az ilymódon lefogott egyének lehetőleg minél előbb írásbeli jegyzőkönyv kíséretében illetékes hatóságuknak átadandók, hogy ezek utján rendes bírói eljárás alá helyezhetők legyenek. A legszigorúbban megtiltom az ilyen elfogott egyének bántalmazását és kínzását. Ebben a tekintetben minden tiszt a rangjával felelős. Magyarországon a »tiszt« fogalmának a feltétlen becsületesség, lovagiasság és feltétlen megbízhatóság fogalmát kell magában foglalni. Ez hazánkra, valamint a mi jövőnkre is sokkal fontosabb, mint az, hogy egy gazember megkapja-e a verését vagy sem. Aláírva: Lehár ezredes.« Midőn pedig a szombathelyi hadosztályparancsnokságnak Budapesten átvonulóban a Tiszántúlra azt a bizonyos törzsszázadból különítménnyé előléptetett különítményt alárendelték és a különítmény helyettes parancsnoka a hadosztályparancsnoknál jelentkezett, a következő választ kapta: »Rendben van, de nálam nincs atrocitás. A legelső esetben haditörvényszéki vizsgálat és én ott állok a hadbíró mögött, amig ki nem mondja az ítéletet.« Másnap a különítmény máris kivétetett a szombathelyi h ad osztály kötelékéből és ha jól tudom, saját szakállára indult el a Tiszántúlra. A hadosztályparancsnok pedig, akinek — mint ezekből látható — helyes politikai felfogása sok kívánnivalót hagyott hátra, azóta férfikora delén már nyugdíjba ment, mivel ugy látszik, nincs szükség rá a nemzeti hadseregben. (Mozgás a jobboldalon.) Én tehát — ismétlem — nem fehér terrorról beszéltem múlt interpellációmban. En ártatlan emberek elpusztításáról és rablógyilkosságokról beszéltem és beszélek általában. Megnéztem például Neubauer Izidor dolgát, akit a lajosmizsei vonatból szállítottak ki. Ez az ember az egész kommün alatt budapesti Damjanich-utcai lakásában nyomorgott abból a havi ' NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XII. KÖTET. évi július hő 28-án, csütörtökön. 20r> 2000 koronából, amit a kommunista-rendszer a burzsujoknak engedélyezett. Az egész idő alatt be sem tette lábát a kecskeméti elkommunizált gyufagyárba. Nem hihető, hogy Hegedüs Loránt egy kommunista érdekében eljárt volna. Mindezek ellenére tegyük fel, hogy mégis kommunista volt. Hegedüs Loránt pénzügymínister : Nem volt ! Beniczky Ödön : Biztos azonban az, szerintem legalább, hogy seoi az aranyórája, sem az aranylánca, sem a gyűrűje, sem a pénztárcája nem volt kommunista. (Mozgás.) Izsákon két kommunista zsidó volt. Miért nem vitte el Francia Kiss Mihály Héjjas Iván szolgálatvezetője a két vagyontalan kommunistát, miért vitte el a község három legvagyonosabb zsidóját, akiknek a kommunizmushoz annyi közük volt, mint nekem, vagy pl. a ministerelnök urnák. Azért tette, hogy kirabolhassa a Wertheim-szekrényüket, elvihesse ékszerüket, ruhaneműjüket 200.000 korona értékben. Ez nemzeti cselekedet? Ez rablógyilkosság. Egy embernek a hulláját tavaly ilyenkor aratták ki a szalkszentmártoni búzaföldön. Mikor Francia Kiss Mihály érte jött, felajánlotta neki, hogy 30.000 koronáért elengedi. Nem volt 30.000 koronája, csupán 10.000 koronája, ezzel Francia Kiss Mihály nem érte be, elvitte és megölte ezt az embert, de a tízezer koronáról sem feledkezett meg. Ha nincs 30.000 koronám, kommunista vagyok, de ha tudok fizetni, akkor mindjárt nem vagyok kommunista. Aki az ilyen elkövetett bűntetteket, amelyek két évvel a kommunizmus megdőlte után szűnni nem akarnak, helyesli, bocsánatot kérek, az fogadja részvétemet. En a kalocsai jezsuitáknál mást tanultam. (Mozgás.) Ereky Károly : Két évvel a kommunizmus után ? Beniczky Ödön : Egy pár hónapja! Az izsáki vásárosokat véresre verték múlt vasárnap. En el tudok képzelni egy futóbolondot, aki nem tud zsidót látni anélkül, hogy rögtön meg ne verje. De miért rabolják ki őket? Mi köze van ennek a keresztény nemzeti irányzathoz és hogy jövök ahhoz, hogy ezt a politikát fedezzem. Ereky Károly : Ki is kérnénk magunknak, hogy keresztény irány 1 Usetty Ferenc : Abszolúte nem függ össze a kereszténységgel! Ereky Károly : Meg kell őket büntetni. Beniczky Ödön: Mindezek a cselekmények, mondja a hozzám jutott, hivatalos helyről és keresztény kézből származó emlékirat . . . Budaváry László : Kivételesen keresztény kézből ! Beniczky Ödön : . . . nemcsak a hazafias felbuzdulás következményei, nemcsak a kommün által megsértett jogrend helyreállítását célozták, hanem a kommunizmus elnyomásának hangzatos ürügye alatt egy maffia közönséges rablási szándékából származtak. 27
