Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-238

208 A Nemzetgyűlés 238. ülése 1921 párt annak idején élénken helyeselte, (Mozgás.) Én azonban még sem beszéltem fehér terrorról ; Én a büntetlenül maradt és a gyakorlati vagy intranzigens keresztény politika hangzatos jelszava alatt elkövetett és mind a mai napig megtorlatlanul maradt rablógyilkosságról beszéltem. Ha én a fehér terrorról akartam volna beszélni, t. ministerelnök ur, akkor felöl vashattam volna és felolvashatnám a Prónay-féle törzsszázad negyedik szakaszának ^ bizonyos jegyzőkönyveit, melyek eredeti példányban vannak birtokomban. De én nem olvastam fel és nem olvasom fel ezeket, mert én meg vagyok győződve arról, hogy vannak birák még Magyarországon. 8 ha nem is mentem, de bizonyos fokig meg tudom érteni és bizonyos határon belül el tudok képzelni olyan esetet, hogy egy kommunistát, akár zsidó, akár keresztény, ha valóban bűnös volt, minden nagyobb processzus nélkül a másvilágra küldtek a Sturm- és Drangperiode idején. Ezekre az esetekre vonatkozik tudvalevőleg az amnesztia. Amit nem tudok ós semmikép nem is akarok megérteni és nem is vagyok képes fedezni, az az, hogy ártatlan embereket gyilkolnak le és ezenfelül az áldozatokat még ki is rabolják. Milyen jogcímen tekintsek én (Egy hang jobbfelöl: Hasznos lesz ez a beszéd az országra nézve?) a keresztény világ erkölcsi magaslatáról a Kun Béla-rendszerre, ha ón ugyanazon dolgokat csinálom, tűröm, fedezem, mint amilyenekkel a kommün idején riasztgattak az egész kulturvilág lelkiismeretét. Nekem hiába mondják, hogy a tegnap előbb volt, mint a ma, hogy a tegnap szülte a mát. Én Huszár Károly volt ministerelnököm és t. képviselőtársam emlékezetes kecskeméti beszédével válaszolok, aki azt mondotta, hogy nem szabad követnünk a Szamuellyek példáját, bűnt bűnnel jóvátenni sohasem lehet. Szabad talán öt perc szünetet kérnem. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Beniczky Ödön : Bocsánatot kérek a t. Nemzetgyűléstől, hogy talán túlságos részletességgel és talán unalmasan foglalkozom ezekkel a dolgokkal, én azonban, őszintén megvallva, leginkább a nemzetgyűlési napló részére beszélek, mert azt akarom, hogy ezeknek a dolgoknak ott nyomuk maradjon. T. Nemzetgyűlés! Én amikor ilyen felfogásomat hangoztatom, gondolok egyúttal a francia példára is. A francia communarde-ok és petroleur-ök rémuralma semmivel sem maradt mögötte a magyar kommün borzalmának. Lerombolták a francia Gloire emlékét, Napóleon szobrát a Vendôme-téren, felgyújtották a város legszebb középületeit, a Tuilleriákat, a városházát, a törvényszéki palotát. Paris az övék évi július hő 28-án, csütörtökön. legyen vagy ne legyen ; ez volt a jelszó. Kigault főügyész sorba agyonlövette a túszokat, köztük az érseket. Május 21-től 28-ig tartott az elkeseredett utcai harc. Háromezer embert lőttek agyon a barikádokon, a fegyverrel ellenállókat és a gyujtógatókat, de a többi fölött, t. Nemzetgyűlés, haditörvényszék itélt. A francia nemzeti hadsereg mintegy 40.000 kommunistát fogott össze 400.000 feljelentés alapján, — méltóztatik talán megérteni, miért mondom ezt — ezek közül az első vizsgálat után nyomban szabadon bocsátottak 12 ezret; a többi fölött 22 haditörvényszék, nem pedig századparancsnokság Ítélkezett. De a haditörvényszék működéséről a hadügyminister által bátran és minden titkolódzás nélkül nyilvánosságra bocsátott jelentések beszéltek. — Azonkivül akik a barikádon, tehát harc közben estek el és kiknek számuk háromezerre tehető, a haditörvényszékek 13.450 Ítéletet hoztak, ebből 3.115-öt in contumatiam. A 13.450 legnagyobb részét Uj-Kaledoniába deportálták, közvetlenül szabadlábra helyeztek 22.326 embert, halálos ítéletet hoztak összesen 170 esetben és ebből a Nemzetgyűlés kebeléből alakult 15 tagú Commission de grâce, a kegyelmező bizottság összesen 26-ot engedett végrehajtani. Thiers pedig, akinek párisi palotáját . . . (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Beniczky Ödön : ... a kommunista csőcselék az utolsó szegig kirabolta, és az utolsó tégláig a föld színéig lerombolta, minden időkre emlékezetessé tette nevét a párisi bevonuláskor mondott következő szavaival: »L'expiation sera complète. Elle aura lieu au nom des lois, par les lois, avec les lois«. A bűnhődés, a megtorlás teljes lesz és végre fog hajtatni a törvény nevében, a törvény által, a törvény keretein belül. És szavát álta mindvégig. »Ne voulant pas provoquer une loi d'exception.« Nem akart a megtorlással a kivételes törvényhez nyúlni, beérte a haditörvényszékkel. És ki merné mondani, hogy Thiers rossz hazafi volt, rossz polgára Franciaországnak, rossz ellenforradalmár? Megállapítom, t. Nemzetgyűlés, hogy ez volt a Friedrich-kormány elnökének, belügyministerének, igazságügyministerének, hadügyministerének, szóval mindegyik tagjának ugy hivatalos mint egyéni álláspontja. Az atrocitások pedig csak a Duna-Tisza közén, Dunántúlnak bizonyos kis részében fordultak elő, Nyugatmagyarország teljesen ment maradt tőle. Dunántúlnak a szombathelyi körletparancsnoksághoz tartozó területén, legalább akkor, amikor Lehár ezredes átvette az ügyek intézését, alig fordult elő valami, a Tiszántúlon majdnem semmi, de semmi esetre sem a báró Lehár Antal ezredes hadosztályparancsnoksága alá tartozó csapatok részéről. Pedig nem mondom, a szombathelyi hadosztályban is lett volna egy-két ember, aki-