Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-238

A Nemzetgyűlés 238. ülése 1921. összehasonlítania. (Felkiáltások jobbfelől: Magára beszél !) Vázsonyi Vilmos : Tévedés van a dologban. Beniczky Ödön: A t. elnök ur figyelmeztetését természetesen köteles tisztelettel fogadom, de kijelentem, hogy én még távolról sem mentem el addig, ameddig Hegedüs Loránt pénzügyminister ur, aki beszédében diszletruhákról is említést tett. (Zaj és derültség.) Én, t. Nemzetgyűlés, nem ismerem el senkinek jogát arra nézve, hogy engem beszédemre vonatkozólag vallasson, vallatás alá fogjon. Már Cicero is azt mondta: »Liberae sunt nostrae cogitationes«. ITlpianus pedig a maga Digesláiban azt mondja : »Nemo cogitationis poenam patitur«. Luther Márton ezt igy formálta meg : »A gondolatok vámmentesek«, a magyar ember pedig azt mondja : »Akinek nem inge, ne vegye magára«. (Zaj.) Én egyszersmindenkorra és ismételten kijelentem, hogy ugy most, mint a jövőben, csupán a rendszert mint ilyet kívánom támadni és személyek létezéséről csak akkor veszek tudomást, ha azok maguk túllépnek azon a hatáskörön, amelyet a törvény részükre megszabott. Ugyanakkor le is mondanak a törvény refugiumának oltalmáról. S mivel a kormányzó ur őfőméltóságát legalább ez alkalommal a vitába bele nem vontam, kérem a ministerelnök urat, hogy ezt az ügyet ne én velem, hanem a kormányzó ur főméltóságával szíveskedjék elintézni. (Zaj.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy én túlértékelem saját személyemet. (Felkiáltások jobbfelöl: Tökéletesen igaza van!) Csontos Imre : Ezt a tényt mindnyájan állítjuk ! (Felkiáltások jobbfelöl : Ravasz róka !) Beniczky Ödön: Ismétlem, azt monja a t. ministerelnök ur, hogy túlértékelem saját személyemet. En, t. ministerelnök ur, növendéke voltam a kalocsai Jézus-társasági atyáknak. Meskó Zoltán : Nem dicsekednek vele ! Beniczky Ödön : Ennek az intézetnek országszerte az a hirneve, hogy amit ott tanulnak, azt bizony alaposan meg kell tanulni. Én ott a többek között megtanultam nem is a sokratesi, hanem a keresztény gnóti seauton-t, megtanultam a keresztény önmegismerést, a keresztény megalázkodást, a keresztény alázatosságot, *— sok mindent tanultam én ott, majdnem mindazt, ami a t. ministerelnök ur beszédében nincsen benne. (Zaj jobbfelöl.) A keresztény alázatosság nevében megtanultam ott magamat semmire sem értékelni, megtanultam, hogy mi az a »Mea parvitas«, mi az a »Mea mediocritas«, de megtanultam azt is, t. Nemzetgyűlés, hogy meggyőződésemért minden körülmények között bátran helyt álljak és mindenkivel szemben tiszteljem és megóvjam a tekintélyt, a tiz parancsolat értelmében, amely azt mondja, hogy; Én vagyok a te Urad, Istened, idegen isteneid mellettem ne legyenek, faragott képet magadnak ne csinálj, hogy azt imádjad! évi július hó 28-án, csütörtökön. 20r> Benkő Gábor : Nem kell az Isten kegyelméből valókból sem! Beniczky Ödön : Én azon a véleményen vagyok, aminek a helikoni ünnepen Festetich herceg, letüzve emlékfáját, kifejezést adott : Féljed az Istent és tiszteld a királyt! Benkő Gábor: Magyar királyt, de nem Habsburgot! (Zaj.) Bleyer Jakab : Hát nem a magyar szent koronával koronázták meg? (Folytonos zaj a jobboldalon. Egy hang jobbfelöl : Elég volt négyszáz esztendő!) Sárba tapossák a nemzet minden ideálját! (Elnök csenget.) Beniczky Ödön : De bármily csekélyre értékeljem is magamat, az az egy bizonyos, ennyit szabad éreznem, vajha mindenki olyan nyugodt lelkiismerettel és emelt fővel távozzék a helyéről, ahova a sors időnként állította, mint amilyen zavartalanul és tiszta lelkiismerettel távoztam én minden állásomból, melyet csekély képességemmel és legjobb tudásom szerint eddig betölteni igyekeztem. (Zaj jobbfelől.) Az ország érdekében őszintén kívánom ezt a ministerelnök urnák, másnak is, és mindenkinek, különösen azoknak, akik a mai időkben közfunkciót töltenek be. S e tekintetben anélkül, hogy ismét túl akarnám magamat értékelni, jogosultságot érzek arra, hogy a ministerelnök urnák teljes tisztelettel egy jó tanácsot adjak: Ha én, mint ellenzéki képviselő, két évi hosszú hallgatás után, a jobb idők eljövetele reményében való eredménytelen hallgatás után most a nyilvánossághoz fordulok, lehet, hogy hangom, amelyet annyi időn át nem gyakoroltam, érdes és . . . (Egy hang jobbfelől : Kenetteljes !) és még a pénzügyminister ur sem tudná talán . . . {Zaj a jobboldalon!), de az én hangom, t. Nemzetgyűlés, csupán visszhang. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Nagyon kévéseké!) Visszhang az ellenzéki képviselők helyérő], amely helyről egészen más hangon lehet beszélni t. ministerelnök ur, mint a ministeri sor éléről. Mi már ismerjük ezt a hangot, t. ministerelnök ur, mi már hallottuk ezt ebben a teremben. Ez a hang volt az, t. ministerelnök ur, amely még azt a politikai csodát is létre tudta hozni, hogy ezek a konzervatív elemek és közöttük a néppárt egy politikai plattformon találkozott a radikálisokkal és a szociáldemokratákkal. (Zaj.) Meskó Zoltán: Elég baj volt! Haller István : A választójogi blokkban voltunk együtt! (Zaj.) Meskó Zoltán: Abban sem voltam velük együtt. Tomori Jenő : Nem törődik azzal senki sem ! Ugron Gábor : A fontos az, hogy Apponyi ós Andrássy ott volt ! Hogy Meskó ott volt-e ? ! (Derültség a baloldalon.) Beniczky Ödön : T. ministerelnök ur ! hogy a hanggal még egy-két szóval végezzek, minden hangnak — a pénzügyminister ur megerősítheti