Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-238
20C A Nemzetgyűlés 238. ülése 1921. — vannak mellékzöngéi is. Ugy látszik, hogy a ministerelnok ur hangjának is. Mert én a már megemlített Bodóné-féle kormányzósági kommünikében olvasom (olvassa) : »A képviselő ur önmagát is többre taksálja, mint amennyi benne az igazi érték.« Tisztelt ministerelnok ur, nem súgás után beszélt ön akkor, amikor itt felszólalt? Ebben az esetben én valóban bámulom az éles hallását. Mert mikor itt a t. ministerelnok ur különböző vádakat hangoztatott politikai ellenfeleivel, Garamival és Lovászyval szemben és azokat a t. ministerelnok urnák téziseken alapuló állításait kereken megcáfolták, erről a t. ministerelnok ur nem vett tudomást és nem tartotta szükségesnek állításai helyreigazítását. Akkor azt hittem róla, hogy nagyot hal és örülök, hogy e tekintetben tévedésben voltam. A t. ministerelnok ur azonban a hang dolgában még tovább ment, és engem, amikor ismeretes interpellációmat elmondottam, azzal vádolt, hogy én voltam a kötelességmulasztó, mert ha voltak kilengések, ezek az én belügyin inisterségem idejében történtek, (Ugy van! jobbfelől) és nekem lett volna kötelességem azokat megakadályozni. Meg kell állapitanom, t. Nemzetgyűlés, hogy megint a ministerelnok ur az, aki engem túlértékel. Mert én, ha erre kerülne a sor, órákon át tudnám konkrét esetekkel beigazolni, hogy én mindazt, amit a törvény által megállapított hatáskörömön belül tennem kötelességem volt, az egész vonalon teljesen és kifogástalanul megtettem. En adtam ki már ministerségem elején azt a, rendeletet, hogy minden letartóztatott embert legkésőbb 48 óra alatt az illetékes eljáró hatóságnak át kell adni. E rendeletemet az én közegeim szigorúan be is tartották, (Zaj.) és talán nem is képzeli a t. ministerelnok ur, aki azokat a zavaros, mozgalmas, ellenforradalmi levegőjű, folytonos kirobbanásokban explodáló időket velem szemben, de csakis velem szemben a normális idők mértékével akarja mérni, — hogy ez a rendelet az akkori időben mennyire fontos volt. Nem akarnám untatni a t. Nemzetgyűlést, tehát minden konkrét eset mellőzésével az akkoriban kiadott sok rendelet közül csupán kettőt leszek bátor a t. Nemzetgyűlésnek bemutatni. Az egyik szól valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének, csendőrkerületi parancsnokságnak, határrendőrségi kapitányságnak és a budapesti államrendőrség főkapitányának. Ez a következőképen szól (olvassa) ; »A szünet nélkül tartó antiszemita mozgalmak nemcsak a köznyugalom és közrend " helyreállítása és fenntartása elé gördítenek súlyos akadályokat, de tömérdek ártatlan ember testi épségében és vagyonában helyrehozhatatlan károkat okoznak. Felhívom, hogy az antiszemita mozgalmaknak minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel haladéktalanul vessen gátat, évi július hó 28-án, csütörtökön. az ilyen irányú agitációt akadályozza meg és pedig első sorban a józan felvilágosítással, de ha kell, karhatalmi eszközökkel is. Azokkal szemben, akik az antiszemita-mozgalmakat szervezik, vagy abban résztvesznek, a törvény teljes szigorát kell alkalmazni. Budapest, 1919 szeptember 1-én. Beniczky államtitkár.«Erre azt mondhatná a t. miniszterelnök ur, hogy igen, ilyen rendelet lehetett, de erről a nagyközönség nem tudott. Van szerencsém bemutatni egy másik rendeletemet, amelyről igenis tudott a nagyközönség. Ezt az akkor rendelkezésre álló ilyen papiroson nyomtatott újságban lehetett csak egyedül közzétenni. (Felmutatja a » Reggeli Hírek,« egy -példányát.) Ebben a rendeletben, amely hosszabb terjedelmű s amelynek egész felolvasásával nem szeretném untatni a t. Házat (Felkiáltások jobbfelől: Helyes!) a következők foglaltatnak (olvassa) : »A proletárdiktatúra eseményei kedvezőtlen hangulatokat váltottak ki az izraeliták ellen, mint ama vallásnak követői ellen, amelyhez az előbb emiitett személyek — a népbiztosok és társaik — csaknem kivétel nélkül tartoztak. Ez a néphangulat rendzavarásokra, sőt több helyütt, nagy sajnálatomra, tényleges atrocitásokra is vezetett, még olyanokkal szemben is, akiknek ártatlansága minden kétségen felül áll. A közrend ós a közbiztonság rendkívüli fontosságú érdekei kötelességemmé teszik, hogy minden, netáni progromjellegü mozgalomnak a legerélyesebb rendszabályokkal útját vágjam. Minden nagy válságban támadnak kilengések. Tömeglélektani szempontból tehát meg lehet magyarázni, hogy a népbiztosok uralmának bukását követő napokban, — szeptember 14-én — a felgyülemlett elkeseredés valamilyen levezető utat keresett, tekintet nélkül arra, hogy az a humanizmus és az államrend szempontjából feltétlenül elitélendő. Azonban most már itt a legfőbb ideje annak, hogy minden izgalom lecsillapuljon és a magyar néplélek visszanyerje nyugodt, átgondolt, önfegyelmezett alaptermészetét. A köznyugalom biztosítása érdekében minden erre hivatott tényezőnek latba kell vetnie tekintélye és befolyása teljes súlyát. Legelsősorban a közigazgatási tisztviselőknek, községi elöljáróknak kell sorompóba lépniök. A legszélsőbb körben meg kell értetniük a néppel, hogy minden önkényes bíráskodás a leghatározottabb ellentétben áll a keresztény tanokkal, a kultúrával és humanizmussal. Fel kell világosítaniuk a népet arról, hogy letűnt sötét idők bűnöseit kivétel nélkül mind utói fogja érni a törvényes igazságszolgáltatás sújtó keze. Es köztudattá kell érlelni azt, hogy a magyar nemzeti és keresztény irányzat, amely a jelenlegi kormány programmjának sarkalatos alaptétele, csak törvényes eszközöket tűr meg, minden önkényt, minden önbíráskodást a legerélyesebben elitéi és a legnagyobb szigorral megtorol. (Egy hang jobbfelől : Kötelessége volt !) Magyarázzák
