Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-238
204 'A Nemzetgyűlés 238. ülése 1921, évi július hó 28-án, csütörtökön. mondhatnám, megvetni s ezalatt értem azt, hogy nem akkor és nem azok ellen kiabálnak rendőrért, amikor és akik a bajt megcsinálják, hanem akkor kiabálnak rendőrért és azok ellen, akikből az ilyen dolgok láttán kitör a felháborodás és ezeket a dolgokat legalább a jövő érdekében jogosult bírálat tárgyává teszik. Vagyis a konkrét esetben a helyzet igy alakul. (Zaj a jobboldalon.) A ministerelnök urnák sem akkor, sem azóta egyetlenegy szava sem volt azokról, akik az ország pénzét másfél éven át szivtelenül pazarolták, amidőn úgyszólván nap-nap után hallunk kitünőbbnél-kitünőbb, a harctéren ezer halálos veszélyt megjárt tisztek öngyilkosságáról, akik a leszereléssel kapcsolatban a bizonytalan jövő előtt, visà-vis de rien állnak, (Igaz! Ugy van! half elöl. Egy hang: Hadiár vak nyomorognak !) midőn érdemes hadvezéreket, kiknek hire-neve a háború alatt megjárta a félvilágot, látunk alig emlitésreméltó nyugdíjból tengődni és levegőtlen, szűk udvari szobákban családostul meghúzódni, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) amikor itt a Nemzetgyűlésen megdöbbenve kellett hallanunk, hogy a magyar birói karnak egyik büszkesége négy napig feküdt temetetlenül, mert négy napig tartott, mig hasonló anyagi viszonyok között levő kartársai a legszerényebb temetési költségeket előteremtették. Benkő Gábor: A burgonyapénzből kell ezt visszatéríteni ! Griger Miklós: Képviselők állítólag ágyrajárnak. Száz koronából nem tudnak megélni ! Csontos Imre : Még annyit sem érdemlünk! Beniczky Ödön : Tekintély ide, tekintély oda, nem járja, hogy a kormányzóságnál drága fényűző udvartartás legyen, még a pénzügyminister ur által leszállított, de szerintem még mindig nem eléggé leszállított kereteken belül sem, és nem járja az, hogy amikor a ministerelnök ur itt felszólal, minderről egy szava sincs, hanem engem támad meg, engem, aki ezeket a dolgokat a képviselői jog és kötelességteljesítés címén végre valahára szóvátettem. (Nagy zaj a jobboldalon,) Kuna P. András : Mese a farkasról és a bárányról ! Beniczky Ödön: x4.z ismert rendszerben immár rendszerré fejlesztett hazugság és képmutatás szerintem abban van, hogy én a milliókról beszéltem, ő pedig a személyekről, amelyek — ismétlem — felülről lefelé és alulról felfelé engem egyáltalában nem érdekelnek, reám nézve teljességgel közömbösek. T. ministerelnök ur, hagyjuk talán végre valahára a személyeket, beszéljünk a milliókról .. . (Zaj a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : A bécsi milliókról !) Meskó Zoltán : A nyugtákat lássuk a bécsi milliókról! Ne csak beszéljünk róluk! Beniczky Ödön : ... és arra adjon választ a ministerelnök ur nemcsak nekem, hanem a megbotránkozott közvéleménynek is, hogy miféle | megtorlást kezdeményezett, miféle intézkedéseket tett azokkal szemben, (Zaj.) akikről itt a Nemzetgyűlésen a pénzügyminister ur azt mondotta, hogy költekeznek, túlságosan költekeznek, ténylegesen túlságosan költekeznek. Es ha látjuk, t. Nemzetgyűlés, amint láttuk bizonyos csipkedésekkel szemben a lovagias érzületnek ilyen felágaskod ásat, akkor ón nagyon szeretném tudni, hogy ezek a költekező urak miként érzik majd magukat komoly felelősségrevonás esetén. Mert, t. ministerelnök ur — és itt kitérek az általam támadott rendszerek egy másik specialitására — aki á-t mondott, annak bét is kell mondania s nem elég valakit Hajmáskéren lefogni, s azután megint kiereszteni, nem elég valakit a törvényszék előtt a szégyenpadra ültetni s aztán elejteni vele szemben a vádat, nem elég azt mondani, hogy itt az ország pénzéből tényleges túlságos költekezés történik és a költekezőkkel nêm csinálni rendet. Ön von engem felelősségre, t. ministerelnök ur, holott önt kell felelősségre vonni, mert ön az ország iránt tartozó kötelességteljesitést eddig legalább kétségtelenül elmulasztotta. (Zaj jobbfelöl) Pákozdi András : Egy Beniczky beszél igy ! (Zaj.) Mennyit mulasztott belügyministersége alatt ! Csontos Imre: A ministerelnök a magyar nemzet érdekében jár el! (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Beniczky Ödön : Ne engem méltóztassék felelősségre vonni, hanem méltóztassék rendet csinálni a költekező környezettel s akkor — mint már egyszer mondottam — feltótlenül el fogom ismerni a ministerelnök ur jogosultságát arra, hogy itt bizonyos nagy hangon beszéljen. Felolvassa a t. ministerelnök ur egy kijelentésemet és felteszi a kérdést, hogy kire vonatkozik ez a kijelentés. Nyomban meg is adja rá a választ. (Zaj jobbfelöl.) Engedelmet kérek, hiába minden, engem nem lehet megzavarni. En, ha szükséges, holnap reggelig itt állok. (Zaj.) Méltóztassék tudomásul venni, hogy én Zeőke Antal t. képviselő urnák nem nagyon udvarias hangon tartott közbeszólására természetesen szintén igen nyers hangon válaszoltam, azonban tiltakoznom kell az ellen, hogy a t. ministerelnök ur kénye-kedve szerint interpretálja az én szavaimat, mivel azoknak interpretálására egyedül én ,vagyok illetékes és jogosult. (Zaj jobbfelöl.) Én, t. ministerelnök ur, színdarabokból vett idézetekkel is bizonyítani akartam, hogy itt udvart játszanak, itt rossz színészek színházat játszanak. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Látjuk Beniczky személyében!) Benkö Gábor: A színészek mindig ugyanazok! Elnök: Beniczky képviselő urat figyelmeztetem, hogy ilyen hasonlatot használni nem szabad. A képviselőket nem szabad színészekkel
