Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-230
A Nemzetgyűlés 230. ülése 19.2'L egyoldalulag tisztán a gazdákra, sőt a napszámosokra essék, hanem azokra, akik elbirják, például ha egy nagy uradalom, ahol 100—200.000 mázsa búza terem, a kereset arányában adózik, akkor annak a falusi napszámosnak, annak a falusi szegénynek, nem kellene hozzájárulnia ehhez a fehérhez. Ebben látok úgyszólván tűrhetetlen aránytalanságot, amit én egyáltalán nem is tudok megérteni. Ezért arra kérném az igen tisztelt pénzügyminister urat, tegye lehetővé valamiképen azt, hogy azokat a falusi munkásokat, akik olyan nehezen jutnak hozzá ahhoz a kenyérmaghoz, mentesittetnék ez alól az adózás alól, nehogy kénytelen legyen dühvel, méreggel gondolni arra, hogy őt mint szegény embert megadóztatták, még pedig abból a kenyérből, amiből nem tud magának egy esztendőre való elegendő mennyiséget keresni. • Azt mondta a pénzügyminister ur, hogy mi a csatában bátrak vagyunk, ott nem félünk, de most divatban van. hogy a választókerület polgárságától annyira félnek a képviselők. Hát, igen tisztelt pénzügyminister ur, ez nem félelem, hanem az igéret becsületes beváltása, (ügy van ! jobb felöl.) mert mit mond az a falusi munkás, ha hazamegyünk ? Van-e olyan élő ember, olyan bölcs emberaki, ha angyali nyelven szól is, meg tudja magya rázni annak a szegény munkásnak, hogy miért adóztatják meg á városi munkások, a városi ellátatlanok részére. Ha itt még szót sem emel az a képviselő, akkor nem érdemli meg, hegy egy napig is a bizalmát birja a választóinak. Az ilyen méltánytalan eljárással szemben mindegyikünknek fel kell emelni a szavát. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ezt voltam bátor elmondani és újból arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy ha lehet, méltóztassék ezen változtatni. Benyújtok egy határozati javaslatot, amely igy szól (olvassa) : »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy 1. a mezőgazdasági munkásoknak családtagonként 2 q-t kitevő gabonanemüi az őrlési forgalmi adó alól mentesek, ha nincs földbirtokuk, vagy ha van, az 2 kat. hold szántóföldnél nem nagyobb. Ugyanezen kedvezmény a hadiözvegyeket, hadiárvákat és hadirokkantakat is megilleti, ha földjük nincs, vagy ha van, annak területe 5 holdnál nem nagyobb. 2. Darálásra a vámmalmoknak átadott termények után forgalmi adó nem jár. Darálást mindenki szabadon végezhet és végeztethet.« Itt van az őrlési és forgalmi adóról szóló törvényjavaslatnak az a része, amely azt mondja, hogy akinek saját magának van malma vagy darálója, az díjtalanul megőrölheti a maga tengerijét, vagy megdarálhatja a maga gabonáját minden adózás nélkül. Akinek azonban nincsen, azért, mert szegény, mert nem tud magának ilyent szerezni, ha malomba viszi az őröltet ni valót, már megadóztatják. Ez nagyon is egyenlőtlen. Azért arra kérem, a t. Nemzetgyűlést, hogy ennek figyeévi július hó 16-án, szombaton. 13 lembevételével az általam előterjesztett határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. Egyébként általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Bodor György ! Bodor György : T. Nemzetgyűlés ! Az ellátatlanok ellátásának biztosítására szolgáló őrlési és forgalmi adóról szóló törvényjavaslat mikénti elintézéséhez néhány szóval hozzá kívánok szólni. Magyarországon mindig arra helyezték a súlyt, hogy mindenkinek, különösen a Nemzetgyűlés tagjainak az a kötelessége, hogy az igazságot, igenis, egyforma mértékkel mérjék. Én mindig amellett vagyok, hogy ami teher van,azt osszák el egyformán a polgárok teherviselő képessége szerint, hegy az ország ezt elbírja. Nem akarok arra kitérni, hogy a háború következményekép, melyik társadalom viselte a legnagyobb terheket, még pedig mindig egyoldalulag, mert nem akarom ezzel untatni a t. Nemzetgyűlés tagjait, de mégis rá kell mutatnom arra, hogy amikor ilyen nagy teherről van szó, ez a törvényjavaslat minden tekintetben megérdemli, hogy röviden foglalkozunk vele. Annál is inkább áll ez, mert a pénzügyminister ur volt szives kijelenteni, hogy ő a szabadforgalom behozatalához csak azzal a hozzáadással járult hozzá, hogy, igenis, be fog hozni egy őrlési és forgalmi adót, amely hivatva lesz az ellátatlanok egyforma ellátását biztosítani. Ezt elismerem, hiszen épen azért járulok hozzá általánosságban ehhez a törvényjavaslathoz, mert biztosítva látom azt, hogy ez megkönnyit azon az óriási áldozaton, amelyet eddig a gazdaközönségnek meghozni kötelessége volt. Ha visszatekintünk azokra az állapotokra, amikor kötött forgalom volt, megborzad az ember. Mi, akik falun lakunk, láttuk azt a sok igazságtalanságot, láttuk a kötött forgalom szekatúráját, amikor, nem tekintve a falu népénél azt, hogy gazdag-e vagy szegény, ha csak egy kiló feleslege is volt valakinek, azt elvették tőle. Ha tehát láttuk azt a borzalmas eljárást, amelyet a kötött forgalom alapján ezzel a társadalommal szemben követtek, igazán áldásnak mondhatjuk azt a napot, amikor a szabadforgalom megindult. Nagy hálával tartozunk a pénzügyminister urnák, a földmivelésügyi minister urnák és Mayer János őexcellenciájának, akik mindhárman határozottan állást foglaltak amellett, hogy az ország egyszer már megmeneküljön ebből a rabszolgaságból. Elismerem, hogy szükség volt ennek a forgalmi adónak behozatalára, mert akárhogyan v.tatjuk a dolgot, semmi sem lehetett volna olyan helyes és igazságos mód az ellátatlanok biztosítására, mint ennek behozatala. Nem hagyhatom azonban szó nélkül a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy mindenki, aki őröltet, tartozik métermázsánkint öt kilogrammot leadni. Itt nem akarok a kisgazdatársadalom pártjára állani,
