Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-230

8 A Nemzetgyűlés 230. ülése 1921. évi július hó 16-án, szombaton. mert ha szórakozásokra jut, akkor jutnia kell pénznek a szükséges állami kiadások fedezésére is. (Igaz! Ugy van!) Kuna P. András : Mondja ezt a nagybankoknak is! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék a szónokot zavarni ! Mátéffy Viktor : Én, aki évek hosszú sora óta szövetkezeti téren működöm, egyáltalában nem védem a nagybankokat ; én az igazságot védem. (Igaz! Ugy van!) Megmondtam véleményemet a nagybankokkal szemben is, amikor a reájuk vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltuk, elmondom kifogásaimat itt is (Helyeslés.), mert lelkiismeretesen teljesítem kötelességemet és csak arra kérem a t. képviselő urat, hogy amint én türelemmel meghallgattam, legyen szíves ő is meghallgatni engem. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Kerekes Mihály : Sokban igaza van, de nem mindenben ! Usetty Ferenc: Mindenben! Mátéffy Viktor: Nyugodtan merem állítani, hogy a kisgazdák ügyével legalább is olyan melegen együttérzek, mint bárki más, aki talán ezt állandóan hangoztatja. En keveset beszélek itt a Nemzetgyűlésen, de amikor beszélek, iparkodom mindig az igazság mértékével mérni és iparkodom kifejezésre juttatni azt, amire köteleztem magamat, amikor elvállaltam ezt a megbízatást. (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés a középen.) Nekem az a meggyőződésem, hogy egy kis jóakarattal ezeket a nehézségeket mind meg lehet szüntetni. (Ugy van!) Most bocsánatot kérek, ha visszatérek még az őrlési adóra, de a gabona elosztására nézve szeretnék egy kérést előterjeszteni, amely abban áll, (Halljuk! Halljuk!) hogy azt a gabonamennyiséget, amelyet a malmok adó címén kötelesek beadni, lehetőleg annak a megyének központján őröltesse meg a kormány, amely megyéből bevonja. Kérem ezt azért, mert láttam a háborús időkben, hogy a gabonát hurcolták nyugatról keletre, délről északra és a lisztet is ugyanezen az utón messze vidékekről hozták a fogyasztókhoz és ennek következtében a liszt árát túlságosan emelték. Sziráki Pál ; Csak igy lehetett belőle lopni ! Mátéffy Viktor: En ezt nem keresem, csak azt, ami tapasztalatot leszűrtem a nehéz időkben, akarnám most érvényesíteni és kérni a magas kormányt, hogy ugy intézkedjék, hogy a gabona ott, abban a megyében maradjon megőrlés alatt, amely megyében azt összegyűjtötték. (Helyeslés jobbfelöl.) Lehetnek aggályok e tekintetben, de azt hiszem, ezek az aggályok nem alaposak és nem olyanok, amiket a kormány ne birna eliminálni és megszüntetni. (Ugy van! Ugy van!) Ázt kérem a kormánytól, hogy az őrlési adóra vonatkozó rendelkezéseket csak ebben az évben tartsa fenn ebben a formájában és mindent kövessünk el, hogy a rákövetkező évben, 1922 augusztusában, illetve az uj termési évben végre elérjünk oda, ahová mindannyian elérni akarunk és kívánunk: a szabadforgalomhoz, hogy ne legyen semmiféle kifogása és nehézsége sem a termelőnek, sem a fogyasztónak, hanem a szabadforgalomban és az ennek következtében megnyugodott lelkekben meglegyen az alapja annak, hogy ebben az országban minden ember tisztességesen megtalálja a maga kenyerét. (Úgy van! Ugy van!) Mert ha nem is nagyon szociális gondolkodás az, amint kifejtették, hogy itt bizonyos kategóriáknak jogot adunk a kenyér követeléséhez, de mindenképen igazság az, hogy egy ország köteles gondoskodni a maga lakosságának tisztességes megélhetéséről; és ha mi uj Magyarországot akarunk építeni és ha azt akarjuk, hogy ebbe az országba mindenki visszakívánkozzék, akiket elszakítottak tőlünk, akkor nekünk főkép azon kell dolgoznunk, hogy lehetővé tegyük ebben az országban azt, hogy munkája után mindenki tisztességben, becsületben és lehetőleg emberi módon megélhessen. (Helyeslés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Egyetértek az előttem szóló igen t. képviselőtársammal abban, hogy a nemzetnek az élet folytonosságát biztosítani kell és ho^y ennélfogva mindazokat a törvényeket, amelyek ezt célozzák, kötelesek vagyunk pártkülönbség nélkül támogatni, illetve lehetővé tenni, hogy ezek a törvények meghozassanak. Igazat adok neki ebben is, hogy a legfontosabb és egy nemzetnek életérdeke az — és különösen ma a mienkó — hogy először is a nemzet fizikuma mentessék meg, vagy igen röviden és egyszerűen szólva: az éhezőknek kenyeret adjunk, mert ettől függ az, hogy a nemzet lelkülete is rendben legyen. Talán egy esztendővel, talán másfél évvel ezelőtt mondottam én már itt ezeket, hivatkozva Széchenyi Istvánra, aki azt mondta, hogy az üres gyomornak nincsenek eszményei, az üres gyomornak a torkában csak szitkozódás van és egy félelmes forradalmi kiáltás : kenyeret ! Akkor hivatkoztam, t. Nemzetgyűlés, a társadalomra, a tehetős magyar társadalomra, hogy lássák be ennek a tételnek igazságát és siessen a magyar társadalom a szegények megmentésére. Akkor meglehetősen nagy ellenmondást és vihart váltottam ki azok részéről, akikhez ezt a kérdést adresszáltam ós akiknek zsebét ez a kérdés érintette. Megragadtak akkor minden alkalmat, bármit szóltam is a törvényhozás termében, hogy kint, nem ugyan ebből az ötletből kifolyólag, hanem mindenféle más előráncigált tituluson lehúzzanak, megrágalmazzanak, hogy nem viselem eléggé szivemen a keresztény eszmét. T. Nemzetgyűlés! Amikor azonban igazat adok az én t. képviselőtársamnak abban, hogy a nemzet fizikumának, minden magyar testvérnek