Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-235

A Nemzetgyűlés 235, ülése 1931. évi július hó 22-én, pénteken. 135 ugyancsak a ler.gyel-m-a.gyar« közös határral foglalkozik. Megjelent franciául és lengyelül Varsóban 1921-ben, tehát napjainkban. Ez a könyv még élesebben hangsúlyozza azokat az életbevágó fontos érdekeket, amelyeket Magyarország és Lengyelország kell, hogy diadalra vigyen és a közös lengyel-magyar határt visszaállítsa. Gsak azt emelem ki, amit a jövendőre vonatkozólag mond és amivel a bolsevizmus elleni közös védekezés szükségét kifejezi. Gillerson nevű bolsevista vöröskereszti elnök Prágában járt és nagy propagandát csinált a bolsevizmus elveinek terjesztésére, ugy, hogy Csehországot teljesen megérettnek tartja erre. Ha a bolsevista támadás a Kárpátokon át jön, akkor egészen behódolnak. Aztán idézi Wrar.gel hadseregének egy orosz tábornokát, aki azt mondotta, hogy Románia nem képes ellenállani belső rendezetlensége, dezorganizációja miatt, Csehország sem képes ellentállani először is azért, mert nem is t

akar az oroszokkal szemben harcolni, de nem is tudna, mert gyáva katonaság, katonai értéke egyenlő a zéróval. Idézi egy francia Írónak 1308-ból való következő mondását : »Omnes Bobemi su^.t subtiles fures, non sunt b41icosi«. M? gyárul : »A csehek hires tolvajok, de hadakozni nem tudnak.« Ezzel szemben a magyarságra nézve ez a könyv azt mondja, hogy a magyar a legkiválóbb katona, hogy a fegyelem a magyar hadseregben a legnagyobb, megismerték a bolsevizmust s annak elszánt ellenségei. Tudják, hogy ha a bolsevisták a magyar határra érnének, irtózatos bosszút állanának a bolsevista uralom megdöntése miatt s már csak azért is vég=íő elszántsággal küzdenének. . A cseh korridor — folytatja tovább — ezzel szemben nem egyéb, mint egy nyitott ut a bolsevizmus számára s ezzel szemben a közös magyar-lengyel határ erős védgát volna a bolsevista veszedelem , ellen. Itt talán pihenőül megemlítem, hogy mikor a , frar.cia iró a cseheket mint hires tolvajokat aposztrofálja, a lapokat bejárta egy érdekes szellemi tolvaj lás, amely mutatja, hogy a magyar históriát hogyan hamisítják meg. Egy cseh-tót honismertetés jelent meg nemrégen, amely azt hirdeti, hogy az Árpádház kihalta után. a Felvidék szabad állam lett és CM k Máté cseh főnemes uralkodott raj ta Pozsony *. tói Sárosig. A könyv szerint Mátyás király tót király volt. Még össze találnak veszni az oláhokkal és a . szerbekkel, mert mir.d a ketten szintén jogigényt formálnak hozzá — Thurzó György p°dig tót nádor volt. Azt mondja továbbá, hogy a tót főurak közül Nádasdy, Zrirszky, Frpng-^pán, Thököli és Wesselényi küzdött a Habsburgok ellen. Karaffa tábornok . 1687-ben Ep

a

rjesen 22 tót főurat nyakaztatott le. Mindenki, még az elemi iskolás gyerek is tudja, . hogy ezek az úgynevezett tót főnemesek a legkiválóbb magyar hazafiak voltak. A másik nagy szenzációt keltett kacsa, amely minket érdekel, az, a párisi cseh követtől származik, aki azt mondotta, hogy a parlamentben a magyarok nemrég megöltek egy Hrabovszky nevű tót képviselőt. Nem tudjuk azt, hogy ez kire vonatkozik, kit jelent. Tudjuk, hogy volt valami ilyen dolog ezelőtt 200 esztendővel az ónodi országgyűlésen, de ott nem Hrabovszkyt ölték meg, hanem Rakovszky és Okolicsányi követeket, Turóc követeit vagdalták össze. Ezek sem tót főurak, hanem magyar nemesek, vármegyei követek s ezért vagdalták őket össze, mert Turóc vármegye nevében tiltakoztak Rákóczi Ferenc szabadságharcának hosszú tartama és terhei miatt. Egyáltalában nem volt hazaáruló szándék bennük, de akkor a magyarok vérmesebbek voltak, mint ma és minden önérzetbe vágó dolgot érzékenyebben vettek s azért összevagdaltak két főurat. Drozdy Győző: Halljuk a konzekvenciát. Szádeczky-Kardoss Lajos: ök tehát ellopják a mi főurainkat, azokat mint saját maguk történeti díszeit helyezik előtérbe s most is hamisítják a régi történeteket a mi rovásunkra. Ez a konzekvencia. Különben méltóztassék a konzekvenciát kinek-kinek levonni a maga ítélete szerint. Az is konzekvencia, — ha méltóztatnak kivánni tőlem, hogy kimondjam — hogy nem nagy dicsőségünkre válik, amikor mi magunkat a külföld előtt olyan dolgokkal védjük meg, hogy tulajdonképen minket a fehér terror és a közrend hiánya jellemez, mert látszik, hogy azok az idegenek, kik felőlünk Ítélnek, minket sokkal rendezettebb és konszolidáltabb államnak tartanak, mint ahogy némelyek a külföld számára innét híresztelik. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, hanem rámutatok arra, hogy ezek a dolgok a francia hírlapokat is megszólaltatják, s hogy ezek mennyire más hangon írnak a magyarokról, mint eddig. Azt mondja többek között a L'Information 1921 január 23-iki számában, hogv Magyarország volt az egyetlen állam Közép-Európában, amely felajánlotta a segítségét Lengyelországnak a bolsevista támadás ellen. Ha Franciaország biztosítani akarja, magát a bolsevizmus ellen, akkor mindenekelőtt Magyarországra kell támaszkodnia. E/eket a francia hangokat kerülő utón kell meghallanunk. Idézi Danielout, a trianoni béke első előadójának nyilatkozatát, aki azt mondotta, hogy ne semjrnisitsék meg a magyar katonai erőt, mert arra még szüksége lehet Európának. Idézi ezután — ez is igen jellemző — egy amerikai utazó diplomatának, William R. Castle nak rólunk való mondását, aki bejárta a minket környező u. n. utódállamokat és azt az ítéletet fejezte ki, hogy ezek között és az egész KözépEurópában a legkonszolidáltabb, legrendezettebb állam Magyarország. A cseh korridortól azért félnek a lengyelek és méltán, mert őket 500 kilométer hosszúságban zárja körül, elvágja Magyarországtól és nemcsak az ellenséggel, Oroszországgal köti össze őket, hanem elvágja a Balkántól és az Adriától, az ő déli kereskedelmi utjoktól. Elmondják, hogy milyen boldogság volt, mikor 7—8 vasúti vonalon száguldhattak le Magyarországon keresz-