Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-235
136 A Nemzetgyűlés 235. ülése 1921 tül az Adria felé. Ezt a boldogságot akarják visszavarázsolni. Szóval, amint látjuk, igen okosan nézik ezt a kédést és a mi jövendőbeli állapotunk jobbrafordulását várják. A lengyel újságokból már egy kötetet bemutattam. De talán 2—3 idézetet még elbir a Ház türelme. Azt mondja a Gazetta Polska a cseh korridorról, hogy az egyik legnagyobb veszélye Magyarországnak és egyik legnagyobb veszélye Európának is. A krakói Czasz 1919 október 1. számában azt mondja, hogy nincs sei, mi joguk a cseheknek Felső-Magyarországra, sem történeti, sem nyelvi joguk, valóságos rablás az egész. Ugyanezt mondják a többi lapok is, amelyeket nem olvasok fel, csak az 1920. évi december 19-én megjelent egyik lap idézésével végzem, hogy Románia sem egyezett bele abba, hogy magyar hadsereg menjen Lengyelország segítségére. Azt tudtuk, hogy Cseh-Szlovákia tiltakozott ellene, de azt nem, hogy Románia is tiltakozott. Most tudjuk, hogy mit vesztett a lengyel hadsereg ezzel és tudjuk, hogy az az ő fővágyuk, hogy ha még egyszer a Kelet felől veszedelem fenyegeti őket, a magyar hadsereggel akarnak agyütt küzdeni északkeleten hogy megvédjék Európát a keleti veszedelmek, a keleti áramlatok ellen. A harmadik kérdés, amellyel foglalkozni akarok, amelyre kevés időm van, a rutén-kérdés. Azért sem firtatom ezt bővebben, mert érmek van szószólója itt gyakran a Házban, a rutén párt itteni feje. Itt a fődolog az, amint ez a 1er gyei röpirat mordja, hogy a 1er gyei-ma gyár közös határt talán nem tudjuk egyhamar helyreállítani az egész vonalon, de az egyik oldalon meg lehet csinálni már most a trianoni béke alapján, mert a rutén éknek Ígéretet tettek az autonómia helyreállítására és a ruténeknek és azoknak az államoknak, amelyek ezt a békét aláirtak, joguk van követelni azt, hegy ezt az Ígéretet teljesitsék. Lengyelország azon van, hogy a rutének felszabadításával, autonómiát adván nekik, a rutének maguk szavazhassák meg a Magyarországhoz való visszacsatolás kívánságát, ezzel felszabaduljanak Kassától egészen Mármarosig a mi szorosaink, határaink s legalább e részben a cseh koridor tűnjék el és Magyarország Lengyelországgal egyenes összeköttetésbe jusson. A rutén kérdéssel is el lehetne mondani ugyanazokat, amiket a csehek felsőmagyarországi uralmáról mondottunk, mert onnan is igen szomorú hirek érkeznek hozzánk, hogy gazdaságilag menynyire el vannak nyomva, menryire ki vannak aknázva, hogy milyen zavargások törtek ki ott. írják, hogy a csehek valami agrárpártot akartak szervezni, amely az autonómia ellen irányul, mire a nép felzúdult, de egyik tolmácsukat, aki rutén volt maga is, elfogták a csehek. Erre megtámadták a városházát. Elmondják, hogy miféle zavargások voltak az ő függetlenségük védelmében. Történt egy ilyen zendülés Ardár házán is, ahol a magyar kormány által adott legplőket elvették a r éptől s a nép akkor fellázadt emiatt, katonaság verte le a lázongást, aminek nyolc halott és 20 sebesült álét'/ július hó 22-én, pénteken. dozata volt. Az ilyen üldözések elől a nép erdőkbe menekül. A mármarosi erdőkbe valósággal a régi bujdosó kuruevilág tér vissza. Egy Suhaj Nikoláj nevű huszti volt őrmester szabadosa patot alkotott, amellyel a mármarosi hegyek közül le-lecsap és megtámadja a gazdag kereskedőket. A szegény embert nem bántja. Sebri Jóska-féle hirek keringenek róla s ettől várják a felszabadulást. Ez mutatja, hogy milyenek ott a közbiztonsági állapotok. Sokat lehetne erről beszélni. Azt kétségtelenül tudjuk, hogy a rutének elégedetlenek, deputációk járnak fel Prágába, autonómiát követelnek, óhajtanák vissza a magyarokkal való szövetkezést. 1920-ban, mikor francia tábornok járt a vidékükön, memorandumot akartak átadni, amelyben a Magyarországhoz való csatlakozást óhajtanák, de a cseh tisztviselők megakadályozták. Szóval a panasz és keserűség ott is élénk. Jó nekürk ezt tudnunk, látnunk, hallanunk, mert számításba kell vennünk az ilyeneket a mi dolgainknál. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel beszédem végéhez értem. Az idő előrehaladt, csak azt akarom megemlíteni, hogy a világháború még nem szűnt meg. Délkeleten a törökök-görögök harca folyik, amint tudjuk, sőt a mohamedán világ megmozdulásáról van értesülésünk a kinai határtól egészen. Konstantinápolyig, a Kaukázustól a Perzsa-öbölig, Arábiáig, mindenütt forróngan.ak a r épek ; esetleg a keleti bolsevizmus is, amelyet oly sokszor emlegetnek, még egyszer próbál megmozdulni, ugy hogy nekünk készen kell lennünk, puskaporunkat szárazon kell tartanunk és mindenesetre ugy keil intéznü"\k diplomáciai törekvéseinket, hogy ne maradjunk magunkra, hanem azok, akik szövetséget akarnak velünk kötni, velünk szövetségben lehessenek, támogathassanak és nyugat felől is belássák azt, hogy a Keletről jövő veszedelem nemcsak minket fenyeget, hanem, ha itt megnyílnak a zsilipek, épen ezen a cseh korridoron keresztül, Európát is fenyegeti az a veszedelem, amely minket fenyeget. A bukaresti bombarobban 3>S ? eb belgrádi bomba figyelmeztetőjel, hogy a vulkán még ég alattunk, ujabb robbanásokra el lehetünk készülve. Én kérem és figyelmeztetem a kormányt, hogy ezekre a minket igen közelről érdeklő külügyi kérdésekre nagy figyelemmel legyen és nagy áldozatokat ne hozzon azért, hogy ezeket a b°lőlír.k alakult monstrum államocskákat megtáplálkoztassa, hanem a saját sérelmeinket igyekezzünk elsősorban orvosolni politikai, erkölcsi, szellemi és anyagi téren is. Arra akarom felhívni a külügyminister ur figyelmét, — interpelláció alakjában nem akartam tenni — legyen gondja arra, hogy a cseh-magyar tárgyalások folyamán a gazdasági és kereskedelmi érdekek mellett az ország lpgfőbb politikai érdekei, kívánságai és területi igényei is kielégíttessenek. Igyekezzék arra, amit Lengyelország is próbál megvalósítani, hogy a lengyel-magyar határ minél előbb helyreállittassék és ennek a lehntő legkönnyebb megoldása a rutén kérdés, a melyet a nemzetek tanácsa is tárgyal, abba a mederbe tereitessék és a
