Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-235

 Nemzetgyűlés 235. ütése 1921. nek adnak. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Budaváry László : ügy van ! A zsidó szolidaritás ! Haller József: Es hogy ez történik nemcsak a nagy vállalkozóknál, nemcsak a bányáknál és gyáraknál, hanem a bankoknál is, az a mélyen t. Nemzetgyűlés szintén jól tudja. Budaváry László : Ugy van ! Keresztény üldözés folyik ! (Ellenmondás és derültség a szélsőbalon.) De ugy van ! Haller József: Ez a szerzett jogoknak olyan furcsa felfogása, hogy nekem figyelmeztetnem kell azokat, akik itt bizonyos körletekre nézve az előbb letelepedett kereskedők szerzett jogaira hivatkoznak, hogy ne méltóztassanak elfelejteni, hogy vannak más, előbb szerzett jogok is, vannak magával a világrajövetellel megszerzett jogok, amelyek azt jelentik, hogy az élethez és a boldoguláshoz mindenkinek jcga van, és vannak egy évezreddel ezelőtt szerzett jogok is, amelyek a keresztény magyarságot illetik, s amelyeknek ára vér és küzdelem volt, nem pedig a puszta idejövetel, az idesompolygás. (Igaz ! Ugy van !) S ezen szerzett jogok elől azoknak kell kitérniök, . . . MeskÓ Zoltán : Akik még nem tértek ki ! Haller József : . . . akik ma már úgyis többre becsülhetik szerzett jogaiknál szerzett millióikat. (Igaz ! ügy van !) T. Nemzetgyűlés ! Végül reflektálni akarok Gaal Gaszton igen t. képviselőtársam tegnapi felszólalására. (Halljuk ! Halljuk !) Nem azért, hogy a közte és az előadó ur között fenforogni látszó ellentétet én intézzem el, —• hiszen ez nem az én dolgom —• nem is azért, hogy vele vitába szálljak, hanem tisztán abból a célból, hogy jobban kiemeljem azt, amit a tisztviselői kérdésben ő is mondott, t. i., hogy az a kritika nem vonatkozik általánosságban és kivétel nélkül az egész testületre s hogy azután ehhez hozzákapcsoljam azt, hogy tulaj donképen nem is az emberek a hibásak, hanem a rendszer, a szellem a hibás. Közigazgatásunknak a szelleme beteg, mert ennek a közigazgatásnak szelleme nem azt az akaratot szolgálja, hogy a hozzáforduló ügyfelek dolgait minél hamarább, az ügyfelekre nézve minél kedvezőbben, de legalább is minél igazságosabban; és a mi a fő, minél gyorsabban intézze el, hanem ennek a közigazgatásnak lelke az, hogy csak aktát kell gyártani és a felet és az ügyet minél előbb lerázni. Én, t. Nemzetgyűlés, foglalkozásomnál fogva is hivataltjáró ember vagyok, és nagyon sokszor találkozom a hivatali kilincselésekben holtrafáradt emberekkel és a reménytelenségig elkeseredett ügyfelekkel, de viszont sehol sem találtam meg azt a hivatalt, ahol mindenki — hangsúlyozom, hogy mindenki — mert kivételek vannak s én azokról mindig dicsérettel, köszönettel és hálával emlékszem meg, de olyan hivatalt, ahol mindenkinek az volna princípiuma, hogy azt az aktát, amit a kezébe kap, vagy azt az embert, aki elébe állott a lehetőségig addig le nem teszi, és el évi július hó 22-én, pénteken. 125 nem ereszti, amig azt az ügyet a legméltányosabban az illetőnek legnagyobb örömére, legigazságosabban és leggyorsabban el nem intézi, még sehol sem találtam. T Nemzetgyűlés ! Hozzáfűzöm azonban ehhez azt a kérdést is, hogyha ilyenek a mi hivatalaink és ilyen a mi közigazgatásunk, miért ilyen ? Azt hiszem először is azért olyanok, amilyenek, mert ahhoz, hogy az .ember bizonyos munkát és különösen szellemi munkát elvégezhessen, min.dei ekelőtt bizonyos nyugalomra, bizonyos megállapodott életformára van szüksége. Már pedig annak a tisztviselőnek ma mindig sokkal sürgősebb az a kérdés, hogy mit eszünk holnap, mint amilyen sietős bármilyen sürgős akta. (Egy hang jobbról : Ma mindenki igy van, nem tudja, mi történik holnap 1) Ugy látszik, ezen a téren is fennáll az a circulus vitksus, amit egy kezdő lapnál szoktunk látni, hegy az olvasóközönséghez fordul azzal a kéréssel : támogassatok, hogy többet nyújthassak; nektek, viszont az olvasóközönség is visszaizen ; légy szives többet nyújtani, azután szivesen támogatlak. Ezt a circulus vitiosust meg kell törni, mint ahogyan minden ilyen körforgást meg kell törni, ha az ember meg akarja oldani. A tisztviselő azonban nem törheti meg ezt a kört, csak az állani, mert a tisztviselőnek egyik napról a másikra kell küzdenie. MeskÓ Zoltán : Nem kell jelmezbálokat rendezni. Nem kell maskarába öltözni. Haller József : A másik ok az, hogy a közigazgatásnrk ez a hogy ugy mondjam, hadserege nem ma, végy tegnap verbuváltatott, hanem évtizedek óta választódott ki, de ennek a kiválasztásnak irányelvei, sajnos, nem mindig a rátermettség, a munkaképesség és a murkakészség volt, hanem sokkal inkább és minél régebbre megyünk vissza, annál gyakrabban a családi vonatkozások, baráti nexusok, protekciós hatások és pártpolitikai érdekek. Azután bátor vagyok rámutatni arra, hegy a közigazgatási pálya egyrészt reíugium-féle volt olyan emberek számára, akik mint mondani szokták, valaha jobb napokat láttak, másrészt pedig olyan előkészitő mai szóval élve, szemináriumféle oly emberek számára, akik amint ugyancsak mondták, a politikai pályára készültek, s akik épen ezért ennek a kiindulási pontnak megfelelően, de annak a régi jó szellemnek megfelelően is sokkal több ambiciót, mint tudást vittek a hivatalba, és sokkal inkább törődtek a jó öltözködéssel, a sima modorral, értékes összeköttetések szerzésével, a felfelé való készséggel és a jó Beschreibunggal, mint az akták böngészésével és a hozzájuk fordult felek ügyes-bajos dolgainak elintézésével. Az ujabbkori közigazgatásra természetesen hatással volt a nagy nemzeti fellendülés is, azonban nem eléggé. Nem hatotta át kellőképen az a demokratikus szellem a közigazgatást, amely ezt a Nemzetgyűlést is összehozta, és nem született ez annyira ujja a keresztény és nemzeti érzésben, mint ahogy a népképviselet ez érzések szerint összeállittatott.