Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-235
126 A Nemzetgyűlés 235. ülése 1921. évi július hó 22-én, pénteken. Szükséges tehát, hogy ez a közigazgatás, ez a régi gépezet a maga egészében átalakíttassák és modernizáltassék. (Ugy van ! Ugy van J) R assay Károly : Mi van a közigazgatási reformmal 1 Haller József : Épen ugy állunk ezzel, mint a választójoggal, amelyről csak azt tudjuk, hogy korlátozni akarják. A közigazgatás reformjáról is csak abban az egy mondatban vagyunk tájékozva, hogy ; a megyékbe pedig a demagógiát beereszteni nem szabad. Rassay Károly : Neked ez is elég ! Haller József : T. képviselőtársam legközelebb meg fog róla győződni, hogy ez nekem nem elég. Legközelebb leszek bátor e tekintetben az illetékes tényezőkhöz konkrét kérdést intézni és ha nem leszek megnyugtatva, fogom tudni, mit csináljak. T. Nemzetgyűlés ! Ezek voltak azok az irányelvek és kérdések, amelyekre nézve felvilágosítást várok, hogy a felhatalmazást, az indemnitást nemcsak magasabb érdekek szempontjából szükségszerűen szavazhassam meg, hanem lelkes örömmel is. Az indemnitási javaslatot elfogadom. (Taps a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző : Perlaki György! Perlaki György : T. Nemzetgyűlés ! Két héttel ezelőtt voltam bátor a külügyminister úrhoz interpellációt intézni Pécs és Baranya kérdésében. Sajnos, az igen t. külügyminister ur erre az interpellációra választ mii dezideig nem adott, pedig ezt nemcsak én egyedül várom, hanem várja az a 300.000 magyar, akik kétségbeesve lesnek innen a Nemzetgyűlésből minden egyes szót, hogy abból reményt és vigaszt merítsenek a jövőre. Izgatottan lesik és figyelik az itteni politikai állapotokat és figyelik azt az aknamunkát, amit Lir.derék ott lent, Pécsett, végeznek. Az utóbbi időben mindent el akarnak követni arra vonatkozólag, hogy a megszállást minél hosszabb időre kitolják és a mi bevonulásunkat megakadályozzák. Felhasználnak erre minden eszközt. így gróf Károlyi Mihály, az utóbbi napokban Spilatóból levelet intézett Pécsre Linderhez, kérve őt, hegy jutassa el azt a belgrádi és a cseh kormányhoz. Ebben a levélben Pécs politikai szerepével foglalkozik és azt állítja, hogy Pécsnek összekötőkapocsnak kell lenni Jugoszlávia és Magyarország között és ebben az összeköttetésből automatikusan fog azután fejlődni a cseh-szlovák-magyar és jugoszláv összeköttetés, ennek a politikának keresztülvitele érdekében azonban le kell nekünk mondani az integritásunkról, le kell mondani a szent korona elméletéről, és vissza kell állítanunk a neki kedves állapotokat. Term észetes dolog, hogy Belgrádban és CsehoSzlovákiában az ilyen politika nagyon tetszetős és az ilyen tényleg olcsójánosokat ott nagyon szívesen fogadják. Hivatkozhatom még más dolgokra is. így az entente lapokban Lii derék és a bécsi emigránsok olyan tendenciózus híreké t állítanak be, hogy mi Nyugat-Magyarország kiürítését és a békeszerződés végrehajtását mindenáron meg akarjuk akadályozni s ezért szüksége van az ententenak arra, hogy Pécset mint garanciát kezében tartsa és továbbra is megszállja. Ilyen eszközökkel dolgoznak kifelé ; bent pedig megkezdik újból azt a munkát, amelyet 1919 novemberében végeztek. 1919 novemberében a szerbeknek ki kellett volna üriteniök Pécset. Ekkor azonban a kommunisták egy memorandumot állítottak össze, nagynehezen sikerült nekik 200 aláírást szerezniök, ezt kiküldték Bécsbe, ott azután az emigránsok nem kevesebb mint 8000 aláírást hamisítottak a memorandumra és ezt juttatták az ententehoz. Természetesen ebben a memorandumban kérték az ententeot arra, hogy a megszállást tolja ki. Hasonlókép akarnak most is eljárni. Hogy a tervükhöz embereket tudjanak toborozni, ezért különböző politikai és gazdasági reformok végrehajtását ígérik. így keresztül, akarják forszírozni a földbirtokreformot, a baranyai nagybirtokokat fel akarják osztani, hogy ezáltal a ninesetleneket a maguk céljaira megnyerjék. Továbbá politikájuk igazolására uj magyar lapokat szerveznek. Ezekben a magyar lapokban hirdetik azt, hogy a baranyaiak kérik és követelik a megszállást, mert ők az itteni politikáról semmi körülmények között hallani sem akarnak. Ehhez hasonló eszközökkel dolgoznak Pécsett Linderék és a szerbek és ilyen eszközökkel akarják a megszállást továbbra is fentartani, habár ehhez egyáltalában nem volt joguk s a területeket már régen ki kellett volna üríteni. Nagyon kérem az igen tisztelt külügyminister urat, hogy interpellációmra és a most felhozott dolgokra szíveskedjék minél gyorsabban válaszolni, mert a pécsiek türelmetlenül várnak mindenféle hirt, amelyet innen kapnak, várják a reménysugárt, s azt várják, hogy a magyar kormány végre tényleg erélyesebben fogjon hozzá a baranyai kérdés rendezéséhez. Lássanak ők garanciát arra vonatkozólag, hogy nem vezetnek eredményre azok az aknamunkák, amelyeket itt ezek folytatnak és lássanak hozzá, hogy az a nagyon sokszor beígért dátum a bevonulásra tényleg be is következzék. A baranyai terület a kormányra nézve nem lehet közömbös, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy Baranya gazdaságilag hatalmas kincs az országra nézve és pedig nemcsak mezőgazdaságilag, hanem ott vannak hatalmas erdők, szén.területek s ebből a szénből is hatalmas mennyiséget juttat ez a terület az országnak. Ezen a kérdésen tehát feltétlenül dolgoznia kell a magyar kormánynak és el kell követnie mindent, hogy végre valahára elérjük azt, hogy bemehessür.k oda mi is, akik hosszú ideig itt künn tartózkodunk az országban, hogy mi is egyszer hazamehessünk már a családjainkhoz s viszont az ottaniak felszabaduljanak azon rettenetes járom alól, amely alatt nyögnek. Az intézkedések igen sürgősek, mert ha nem intézkedünk gyorsan, akkor be fog következni az, hogy Pécsett és Baranyában csak teljesen kifosztott
