Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-235

124 A Nemzetgyűlés 235. ülése 1921. évi július hó 22-én, pénteken. álhírk szemben és én azt szeretném, ha ezt kiküszöböld ők, kiküszöböli].ők ha másképen nem, ugy, hogy a pénz értékét, a valutaértéket stabilizáljuk s azzal a stabilizált értékkel arányba állítsuk a fizetéseket és a szükségleti cikkek árait, vagyis, hogy adjunk a tisztviselőknek olyan fizetést, amiből — ugy mint a többi társadalmi osztályok a békebeli igények szerint ékek — ők legalább a békenivót megközelítőleg élhessenek. Lehet, t. Nemzetgyűlés, hogy ijesztő számokat kapnánk, de méltóztassék elhinni, hogy ezt még igy is meg kell csinálni, mert nekem meggyőződésem, hogy a nyomor sokkal ijesztőbb -és sokkal veszedelmesebb, mint egy csöndes, bár ijesztően hosszú számsor. (Igaz ! Ugy van !) Rassay Károly : Ezt is a jóvátételi bizottság elé kell terjeszteni. Őszinte mérleget kell bemutatni ! Haller József: Végeredményben ez azt jelentené, hogy nagyobb számokkal, de egyformán és igazságosan számolnánk, nem történnék meg az, hogy a hivatalnokember amikor nyugtáját kiállítja, sokkal kisebb számot kénytelen abba beleírni, hogy fizetését az állampénztártól felvehesse, mint amilyen árak a kirakatokból feléje rikitanak, vagy amit könnyedén odavet neki az ószeres, akivel kénytelen az a tisztviselő egy ruháért alkuba bocsátkozni. (Igaz^ ! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! Én meg vagyok győződve, hogy ezt a gondolatot kisgazdapárti képviselőtársaim is elfogadják és el is fogadhatják, mert hiszen az ő vagyonuk legnagyobbrészt földben, állatban, berendezésben van, és csak kisebb részben fekszik pénzben. Nyéki JÓZSef ". Megfésülgette azt már a pénzügy minister ur előbb. (Derültség.) Haller József : Egészen mindegy tehát annak a gazdának, hogy az ő ennyi vagy annyi hold földjét, gazdasági felszerelését, állatállományát egy millió papirkoronára értékelik-e, vagy csak 300.000 koronára, amikor azt a földet, azt a gazdasági felszerelést és állatállományt úgysem akarja értékesíteni s amikor földjéből ilyen körülmények között is ugyanannyi zsák búzát visz ba, mint akkor, ha egymillió koronára értékelik birtokát s amikor viszont terményeinek ára, amelyeket értékesíteni akar, úgyis mir der kor a valutaérték javulásához vagy csókkérés éhez igazodik, tehát vagy jó koronában kap kevesebbet vagy rossz koronában kap többet. (Igaz ! Ugy van !) Ezért elsősorban nem a gazdatársadalom érdeke a valuta értékének megjavítása, hanem azoknak érdeke, akik ebből igen nagy haszonhoz jutnak, akik már a háború alatt mennél több pspirkoronát felszippantottak akkor, amikor ez kevés értéket képviselt, most p?dig értékben ugy emelkedett, hegy a Wertheimszekrényekben n&pról-napra hízik ez a felszippantott papirmennyiség s már-már csaknem szétrepeszti annak a pénzszekrénynek falait, amelynek kulcstartója boldogan nyaral Siófokon vagy egyebütt és. rábízza az ő vágyóra gyarapítását a valutapolitikára. (Igaz ! Ugy van !) Szabó Gy. János ; Nem a kisgazdák nyaralnak 1 Haller József: Én sem azokra gondoltam. Meskó Zoltán : A kisgazdák azt se tudják, mi az a Wertheim-szekrény. Haller József: Az én kisgazda képviselőtársaimnak az az érdekük, rájuk nézve az a fontos, hogy az ő terményeiknek értékét igazságos mértékben megkapják és ne börzespekulánsok és kartellek fölözzék le a hasznot. (Igaz ! Ugy van !) Most is olvashatták t. képviselőtársaim, hogy a budapesti nagy malmok kartellbe lépnek, vagyis a magyar gabonapiac legkiadósabb, úgyszólván egyedüli vásárlói állapítják meg az árat, egy bevásárlóra bízzák a gabona óriási tömegének beszerzését, ők határozzák meg, hogy milyen áron vegye meg a termelőtől a gabonát, s aztán a börzespekuláns elmegy a börzére s ott spekulál a magyar földmivelőnép verejtékével, vagyis a magyar gazdatársadalom sohasem, aszerint fogja megkapni a gabona értékét, amint azt a világpiaci relációk mutatják, mert ezek a relációk csak arra lesznek jók, és csak akkor történik rájuk hivatkozás, ha erre az árak lenyomása szempontjából lesz szükség. (Igaz ! Ugy van ! Egy hang jobbfelő l : El kell csap?ii a börzét!) A másik igazságtalanság t. Nemzetgyűlés, amelyre rá akarok mutatni, a szabadkereskedelem fogalmának egyoldalú felfogása. En elvileg Hí SZÍ!badkereskedelem alapján állok, de követelem, hogy a kereskedelem két korlátot ismerjen el. (Halljuk ! Halljuk !) Ismerje el tilalmát annak, hogy nem szabad a fogyasztót kizsákmányolni és nem szabad a tisztességes kereskedői hasznon felül a portékáért többet követelni, (Helyeslés.) valamint ismerje el tilalmát annak is, hogy a szabadforgalmat nem szabad egyoldalulag értelmezni, nem szabad azt mondani, hogy szabadkereskedelem csak azoknak dukál, akik már évtizedekkel ezelőtt megkezdték a kereskedelmet, azokat pedig, akik most, a sok biztatás, a tisztviselői pályáról való menekülés következtében a földönfutás viszontagságos útjáról ide próbálnak kikötni, azokat a szabadkereskedelem előnyei nem illetik meg, azokat bojkottálni kell, azoknak árut adni nem szabad. Mert, t. Nemzetgyűlés, én olyan emberektől, akik végre megfogadták azt az intelmet, hogy az intelligens keresztény osztálynak is törekedni kell a közgazdasági életbe való bekapcsolódásra, rá kell magát szánnia a kereskedelemre, a vállalkozásra, minduntalan olyan panaszokat kapok, hogy igen, én elmentem kereskedőnek, ezen a pályán akartam érvényesülni, megváltottam iparigazolványomat, felszereltem magamat a jogosultság minden kellékével, de mikor elmentem a nagy vállalkozóhoz áruért, ott azt a felvilágosítást kaptam —• ami elutasításnak felel meg —• hogy ebben a körzetben szenet, abban fát, amabban pedig más és más portékát csak az ott meghonosodott régi kereskedőknek, a Khonoknak, a Deutschoknak és a Spitzek-