Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-234
A Nemzetgyűlés 234. ülése 1921. kivitekéi, mikor 84 koronáért el "lehetett volna adni a lisztet, de a bürokrácia bölcsessége elmulasztotta azt az időszakot, (ügy van ! Ugy van !) és most 26 koronáért kinálják és kérik ugyanazt ? (Zaj.) Őrgróf Pallavicini György : A minister hibája ! Gaal GasztOn : Mit vesztett az ország a babes borsókivitel, a zabkivitel megakadályozásával ? (Ugy van ! TJgy van !) Zaj.) Rassay Károly : Ki felel érte ? Őrgróf Pallavicini György: A minister felel érte, nem a bürokrácia. Gaal Gaszton : Bocsánatot kérek, igen t. képviselő urak, én nagyon jól tudom, hogy mindenért a minister felelős ; azért hozom elő az indemnitásnál ezeket a kérdéseket. Nemcsak a minister, hanem a kormány felel mindezekért, de bocsánatot kérek, annyi igazságossággal pedig tartozom a kormány iránt, hogy miután a kormányon lévők •— ha magam minister volnék, vagy bárki minister volna, akkor is — nem intézhetik személyesen a maguk mmisteriumának és reszortjának minden egyes dolgát, kénytelenek megbizni a referenseikben és kénytelenek a referenseik útbaigazítása és referátuma alapján intézkedni. A felelősséget, igenis, meg kell osztani ; a politikai felelősség a kormányé, de az erkölcsi felelősség — ma pedig erről beszélek — azé a bürokráciáé, amely ezeket a milliárdos károkat okozta az arra nem valóságával, tehetetlenségével és a kereskedelmi ismeretekben való tapasztalatlanságával és tudatlanságával. Itt van azután a behozatalok kérdése is, amely behozatalok végeredményben megint csak az ország közgazdaságát, ennélfogva az ország dolgozó népét károsítják, azoknak meg nem felelő eltiltásával, vagy irányításával. (Halljuk ! Halljuk I) Itt kell megemlékeznem Budapsst helyzetéről is, pedig méltóztatnak tudni, hogy én mir dent inkább virdikálok magamnak, mint azt, hogy Budapest érdekeit én voir.ék hivatott ebben a Nemzetgyűlésben képviselni. Én sokkal kisebb érdekeket szoktam itt képviselni, sokkal hátrább tett érdekeket, és szükségtelen is, hogy én képviseljem a budapesti érdekeket, vannak itt ennek nagyon hivatott, arra való képviselői. Egyet azonban mégis konstatálnom kell. Magyarország, ugy amint van — csonka Magyarország — Budapestet eltartani teljesen képtelen. Mi tehát ebből a konzekvencia, mélyen t. Nemzetgyűlés ? Az, hogy Budapestnek a megélhetés feltételeit az ország határain túl kell keresnie. Abból a kis iparból és kereskedelemből, amelyet ez a 16 vármegye tud felvenni, egy ilyen világváros, mint Budapest, meg nem élhet ; azt a kényelmet, luxust, amellyel berendezkedett, mint egy nagy ország fővárosa, ez a 16 vármegye semmi körülmények között sem lesz képes elviselni. Ez alatt a rettenetes túlsúly alatt feltétlenül összeomlik ez a 16 vármegye és annak termelői. Mi tehát ennek a hely- I zetnek a következémnye ? Józan észszel csak j NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET. évi július hó 21-én, csütörtökön. 113 egy lehet : Budapestnek a külkereskedelemből kell megélnie. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Budapestnek kellett volna lenni az egész Balkán kereskedelmi és ipari centrurnának. B. Szterényi József: En is mir dig ezt sürgettem ! Gaal Gaszton : Minden kormányintézkedésnek ugy kellett volna történnie, hogy ide koncentrálódjék az egész Keletnek beviteli és kiviteli forgalma, így adtunk volna alkalmat a tisztviselők ezreinek is, hogy ezekben az uj kereskedelmi alakulatokban elhelyezkedjenek, mentesítsék egyfelől a saját terhüktől az államot és másfelől sokkal különb exisztenciát biztosítsanak maguknak. (Igaz! Ugy van !) Azt kérdezem, hegy maguk ezek a tisztviselők, a bürokrata-fejedelmek tettek-e egy lépést is aziránt, hegy ez bekövetkezzék ? Ellenkezőleg, mindent megtettek a kivételes törvények alapján, hogy ez be ne következhessek. Mindent megtettek, hogy Magyarország kiviteli kereskedelmét — még a mienket is — megakaszszák, mindent megtettek, hogy megfelelő behozatal ne lehessen és hogy a transitó-kereskedelem, amelynek Budapest lehetett volna a központja, ki ne fejlődhessék. (Zaj. Ugy van ! a szélsőbáloldalon) Itt vagyunk már két éve az alkotmányos érának helyreállítása óta és Budapest talán roszszabbul áll kereskedelmileg, iparilag, mint két évvel ezelőtt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Félmilliárdos budget-tel ! Gaal Gaszton : Hegy ez milyen fontos kérdés, azt már csak a tisztviselőkérdésből is deriválom, mert •— amint előbb mondtam — ha itt, Budapesten egy nagyszabású kiviteli, behozatali és transitó kereskedelem volna, a tisztviselőkérdést magával ezzel az eggyel közmegelégedésre és az illetők boldogulására lehetne megoldani. (Zaj. Elnök csenget.) Itt kell szólanom a kivételes törvényekről is, amelyek tekintetében az első naptól fogva, amikor itt felszólaltam, ugyanazt az álláspontot foglaltam el, amelyet tegnap Szterényi t. képviselőtársam, ma pedig Ereky t. képviselőtársam itt kifejtett. (Helyeslés jobbfetől.) Ha a közgazdasági életbe erőszakkal belenyúlnak ez egyfelől mindig csak ostobaságot, , másfelől pedig korrupciót eredményez. Az egész világon mindig és mindenütt igy volt ez. Ha el méltóztatnak olvasni a történelmet, a francia forradalom utáni időket, vagy bármely időt,, amint az állam, vagy valamelyes hivatalos tényező belenyúlt a közgazdasági élet kerekei közé, ebből csak egyfelől bomlás, rombolás, pusztulás és éhinség következett, másfelől pedig egyeseknek illegitim meggazdagodása. Szóval egyfelől kártétel, másfelől a korrupció. Ez vezetett engem a kivételes törvények tekintetében arra az álláspontra, hogy a kivételes törvényt egy percig sem szabad tovább fentartani, mint ameddig feltétlenül szükséges. (Helyeslés half elől.) Felhívom a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy amikor azt a törvényt, amelyre az előbb Ereky képviselőtársam hivatkozott, tárgyaltuk 15
