Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-234
A Nemzetgyűlés 234. ülése 1921. évi július hő 21-én, csütörtökön. 107 része úgyis azoké lesz, akik elfogják, tehát a 13 millióból vissza tudják majd fizetni azt a 30.000 koronát. Miután azok a szerencsétlen fiatal tisztek nem kapták meg az egyharmadrész jutalmat, nem tudtak elszámolni, a felettes hatóság pedig követelte rajtuk a 30.000 koronát, most keletkezett egy fegyelmi és becsületügyi eljárás és ezeken a fórumokon szivárgott ki az az ügy. (Mozgás.) Rassay Károly : Rémes ! Ereky Károly : Ez az egyik eset. De én több ilyen példát tudnék felhozni. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Vállalom a felelősséget ! Rassay Károly : Muszáj ! Ereky Károly : Sőt, igen t. pénzügyminister ur, én azt akarom, hogy ezt tisztázzuk. Én már tudtam ezt februárban vagy márciusban, de nem jöttem vele a Ház elé, mert akkor megmondottam, hogy a pénzügyminister ur politikai ígéreteit bevárandó nem bántom és nem kritizálom őt. Mivel azonban a mostani meggyőződésem az, hogy a pénzügyminister ur pénzügyi politikája, mint ahogy báró Szterényi is kijelentette, már bizonyos lejtőre jutott, nem tartom a meggyőződésemmel és lelkiismeretemmel összeegyeztethetőnek, hogy a pénzügyminister ur pénzügyi politikáját minden irányban kritika tárgyává ne tegyem. (Helyeslés a bal- es a szélsőbaloldalon.) Most jöttek a folytatások. Beleavatkozott ebbe az ügybe Benárd minister ur is. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezek a katonatisztek elmentek hozzá és kérték őt, interveniáljon a minister urnái, hogy valamit mégis kapjanak, és akkor három milliót küldött ez a Verkehrsbank Bécsbe, ezt a három, milliót, osztrák koronát, amiért magyar koronát vettek, kiosztották a tisztek között, hogy hallgassanak. (Mozgás.) Hegedüs Loránt pénzügyminister: Ugyan, kérem szépen ! Ereky Károly : Kérem, t. pénzügyminister ur, joga lesz válaszolni, sőt én magam alkalmat adok egy határozati javaslat keretében arra, hogy az aktákat ide tessék az asztalra helyezni, én vállalom a felelősséget, hogy mindaz, amit elmondottam,, okmányszerüleg fedezve van. Csak annyit akarok még említeni, hogy egy határozati javaslatot adok be. Nem lehetek bizalommal azon pénzügyi politika iránt, hogy amikor egy pénzügyminister kijelenti, hogy a takarékosságban a legmesszebb megy, és ezt nem tudja keresztülvinni, megengedem, nem a saját hibájából, emiitettem, hogy el tudom képzelni, hogy a pénzügyminister ur milyen harcokat vivott meg azokkal a diplomata csoportokkal, amelyek beképzelik maguknak, hogy csak ők, csak az erdélyi diplomaták tudják az országot megmenteni, (Mozgás.) mondom, elképzelem, hogy micsoda harcokat kellett önnek vivnia, t. pénzügyminister ur, de ezt a másik tényt már a pénzügyminister urnák magának kell kivédenie, és adja a jó Isten, hogy ugy tudja kivédeni, hogy tisztán álljon a nemzet előtt, mert lehetnek diplomáciai vagy nem tudom milyen okok a háttérben, de tény, hogy itt olyan dolgok történtek, amelyek tisztázásra szorulnak. Most a pénzügyminister ur személye iránti tiszteletem kijelentése után rátérek a kormány többi közgazdasági tevékenységének ismertetésére. (Közbeszólás a szélsőbaloldalon: Rontja a valutát !) Nem hiszem, hogy ez a valutát rontaná, azt hiszem, hogy inkább javítani fogja. (Halljuk ! balfelől.) Nem lehetek bizalommal egy kormány iránt, amely a kivételes hatalmat olyan formában gyakorolja, mint ahogy ez a Bethlen István gróf vezetése alatt levő mostam kormány gyakorofja. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Amikor ugyanis az 1920 : VI. tc-ket itt a Házban megszavaztuk, illetőleg az egyhangúlag elfogadtatott, akkor Rassay Károly volt az, aki ellene felszólalt, és ugy tudom, hogy még Gaal Gaszton t. képviselőtársam, aki a bizottságban is felszólalt ellene. Szóval nagyon kis ellentállás mellett fogadtatott el, mert az alapelv az volt, hogy a kivételes hatalmat csak akkor és olyan mértékben veszi igénybe a kormány, amikor és amilyen fokban azt a közrend, a közbiztonság és a külpolitikai érdek megkívánja. Rassay Károly : Benne van a törvényben ! Ereky Károly : Ezzel szemben mi történt ? Én végigtanulmányoztam — lehet, hogy egykettő kikerülte a figyelmemet — de én ott nem látok mást, mint kivitelt és behozatalt, állami üzleteket. Engedelmet kérek, mi a kivételes hatalmat nem azért adtuk oda a kormány kezébe, hogy a kiviteli és beviteli üzleteket teljesen önhatalmúlag, ha még olyan becsületesen is, de teljesen önhatalmúlag dirigálják. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gaal Gaszton : Még ha ők dirigálnák ! De egy bürokrata-csoport dirigálja ! Ereky Károly : Én is azon az állásponton vagyok, mint amelyen Gaal Gaszton t. barátom, hogy ez a dirigálás bürokrata. De rámutatok konkrét esetekre. Drozdy Győző : Szeretném a kijáró képviselők listáját látni. (Mozgás.) Ereky Károly : Mikor a kormány az 1920. VI. tcikket megkapta, már a kivételes hatalom a kezében volt ; érezte, hogy ez nem elég, akkor jött és kérte a kiviteli forgalom viszonyainak ideiglenes rendezéséről szóló felhatalmazást és azt a felhatalmazást, hogy a vámokat és a kiviteli és behozatali illetékeket a kormány maga szabja meg. Akkor én előállottam •— mint ellenzéki képviselő — és kértem a határozatképesség megállapítását. Ez a 87-ik ülésen volt. Mikor ez nem használt, kértem, a katalógus-olvasást, hogy rákényszeritsem a képviselőket, hogy ezzel a rendkívüli nagy horderejű kérdéssel foglalkozzanak. Senki sem törődött vele ; e két nagy jogot, amely miatt annyi szenvedése volt a kisgazdatársadalomnak, az iparosok és kereskedők zömének, odaadták, és egy-két monopólisztikus vállalat miatt ezt a két óriási törvényjavaslatot megszavazták. A parlais
